660 évvel azután, hogy elnyelte az Északi-tenger, régészek megtalálhatták Rungholt elveszett városának romjait.
Rungholt gazdag kereskedőváros volt, a 14. század közepén viszont egy borzasztóan nagy vihar lényegében elsöpörte a föld színéről. A város a mai Németország területén feküdt, az Északi-tenger partján, és egy akkori dán grófság része volt. A legenda szerint a vihart Isten küldte a városra, miután megelégelte lakóinak bűnös életét, a valóság ugyanakkor ennél sokkal prózaibb. Hogy egészen pontosan mi történt a várossal, azt elég szemléletesen leírja Marcus Rosenlund Az időjárás és a történelem című kötete; cikkünkben így írtunk róla:
„Nagyjából ez volt az az időszak, amikor Európában beköszöntött a kis jégkorszak, a hőmérséklet-különbségek pedig csak fokozták a kontinens felé tartó viharok erősségét. 1362-ben aztán be is következett a katasztrófa: a vihar cunamiszerű dagályt tolt maga előtt, és elpusztította a nyüzsgő kikötővárost, ezzel együtt pedig átrajzolta az Északi-tenger partvonalát.”
Rungholt városa tehát eltűnt, a történészek pedig úgy saccolják, hogy a viharban 25 ezer ember veszítette életét. A település az évszázadok során egyre mitikusabb lett, sokan kételkedtek a létezésében, viszont egy friss régészeti felfedezés most mégis az ellenkezőjét bizonyíthatja. A kieli egyetem, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem, a balti és skandináv régészeti központ, valamint a németországi Schleswig-Holstein tartományi régészeti hivatal munkatársai ugyanis néhány héttel ezelőtt a tengerben megtalálhatták a város egykori templomának maradványait – 660 évvel azt követően, hogy elsüllyedt a település.
A környék hullámtéri lapályában emellett olyan tárgyakat is találtak, amelyek valószínűleg Rungholt városában voltak akkor, amikor a katasztrófa bekövetkezett. Ezek főleg olyan importtermékek, amelyek a Rajna-vidékről, Flandriából, Spanyolországból származtak. Akadnak közöttük kerámiák, fémedények, fegyverek, amelyek a régészek szerint még kézzelfoghatóbban bizonyítják a város egykori létezését. A szakemberek számára a legnagyobb kihívást most a helyszín megóvása jelenti (elsősorban a fenyegető erózió miatt), közben viszont továbbfolynak a kutatások, amelyek reményeik szerint tudományos bizonyítékokkal szolgáltathatnak a város többi épületéről és arányairól, valamint Rungholt lakóinak egykori életéről.
Marcus Rosenlund Az időjárás és a történelem című könyve nemcsak Rungholt pusztulását írja le, de azt is, hogy ugyanez az időjárási jelenség, az 1362-es vihardagály a Németalföldön hogyan alakította át a tájat: kimosta a beltengerből a tőzeget és tengeröböllé vájta; a partján emberek telepedtek le, akik idővel halászni, majd kereskedni kezdtek. Az egyik ilyen település lett Amszterdam, amely fontos kereskedelmi útvonalakat épített ki a világ minden – akkor ismert – tájával:
„Mindebből tehát semmi sem valósult volna meg, ha a 13. és 14. században nem lett volna néhány vihar, amely vízi utat alakított ki a tengertől Amszterdamig.
(…)
Amszterdamban megvoltak a siker feltételei, Rungholtban nem. A kis jégkorszakot felvezető viharok, többek között a Grote Mandrenke Amszterdamnak használtak, Rungholtnak viszont ártottak.
Az időjárás megváltoztatta a világot.”
Forrás: Daily Mail