A Szabadság Színház egy közösségi színház és kulturális központ, mely a művészeten keresztül igyekszik ellenállást kifejteni a palesztinok elnyomása ellen. Most Nobel-békedíjra jelölték – írja a LitHub. Könyvek hírek mellé.
A mára világhírűvé vált színházat 2006-ban alapították a mára mintegy 24 000 fősre duzzadt dzseníni menekülttáborban. A tábort eredetileg 1953-ban hozták létre azoknak a palesztinoknak, akik az 1948-as háború alatt és után elmenekültek vagy az izraeli csapatok elűzték őket otthonaikból. (Az izraeli-palesztin konfliktus mélyebb megértéséhez korábban ezeket a könyveket ajánlottuk.) Fennállása óta a Szabadság Színházat számos támadás érte – légicsapások, az izraeli hadsereg rajtaütése –, egyik alapítóját, Juliano Mer-Hamíszt 2011-ben egy álarcos, máig azonosítatlan fegyveres agyonlőtte. Később pedig több munkatársukat, diákjukat letartóztatták, őrizetbe vették vagy meggyilkolták.
A színház közleményében megköszönte a jelölést. „A Szabadság Színház egy olyan művészeti mozgalom, amelyet emberek ezreinek kollektív erőfeszítése tett lehetővé, és ami a Dzsenín menekülttáborból kiindulva az egész világon hatást gyakorol. Továbbra is inspirál bennünket társalapítóink, a 2011-ben meggyilkolt Juliano Mer-Hamísz és a jelenleg izraeli börtönben fogva tartott Zakaria Zubeidi víziója.
Együtt álmodták meg a művészek új generációját, akik a dzseníni tábor szívéből felemelik hangjukat a diszkrimináció, a megszállás és az elnyomás ellen.
Gyermekekből, fiatalokból, nőkből és férfiakból álló mozgalmunk tovább erősödik, a dzseníni táborban zajló folyamatos rajtaütések és a színházunk elleni támadások ellenére” – írták.
Követelik továbbá egyik producerük, a vádemelés és tárgyalás nélkül fogva tartott Mustafa Sheta, valamint az összes palesztin művész és rab szabadon engedését. Emellett köszönetet mondtak a palesztin gyermekeknek, akik arra indítják őket, hogy merjenek álmodni, megemlékeztek meggyilkolt tizenéves és felnőtt tagjaikról, segítőikről.
„Miközben Gázában naponta zajlik a mészárlás, Ciszjordániában folytatódnak a támadások, és a palesztinok üldöztetésnek vannak kitéve, arra kérünk mindenkit, hogy szólaljon fel a palesztinok elleni népirtás befejezésért, és álljon ki az egyenlőség, az igazságosság és a felszabadítás mellett” – írta a Szabadság Színház.
A hír apropóján ezúttal palesztin származású szerzők műveit ajánljuk.
Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben
Abulhawa maga is egy palesztin menekülttáborban született 1970-ben, hányattatott gyerekkora után az Egyesült Államokban telepedett le. 2002-ben járt a dzseníni menekülttáborban, ahol szemtanúja volt egy borzalmas vérfürdő következményeinek, és ez ihlette első regényét. Főhőse, Amal egy nyomorúságos menekülttáborban látja meg a napvilágot – földműves családját 1947-ben hurcolták el Palesztinából, csecsemő bátyját elrabolták, anyját pedig érzéketlenné tett a fájdalom. Bár apja látástól vakulásig dolgozik, hajnalonta felolvas a lányának, hogy együtt álmodjanak egy másik világról. Amal története egy egész népről szól, arról, hogy lehet túlélni hatvan éven át a palesztin-izraeli konfliktus árnyékában. Apák és fiúk, asszonyok és lányaik, akik szeretnek és remélnek, miközben szívet tépő veszteségeket és szörnyű traumákat szenvednek el. Ki így, ki úgy éli túl a borzalmakat, de soha nem szűnnek meg vágyakozni egy jobb világ után. A szerző második regénye, a szintén Palesztinában játszódó Az ég és a víz kékje is elérhető magyarul.
Ghasszán Kanafáni: Lángoló ég alatt
Kelet lángoló ege alatt, a sivatag emésztő tüzében három menekülő tart Kuwait felé. Palesztinában elvesztették otthonukat, és most magukkal viszik keserű emlékeiket, szegény kis álmaikat, utolsó kétségbeesett reményüket. Negyedik társuk a sofőr, aki át akarja őket csempészni a határon… A palesztin író minden érzelgés nélkül villantja fel a négy ember múltjának filmkockáit, modern eszközökkel írja meg történetüket, és egyben tárgyilagosan érzékelteti egy tragikus történelmi helyzet kérlelhetetlen következményeit. Nem lázít, nem vádol. Szűkszavúan, de annál megrázóbb hitelességgel ábrázolja a történteket, az utolsó kalandot a lángoló ég alatt.
Isabella Hammad: A párizsi idegen
A brit-palesztin Isabella Hammad regényében az első világháború borzalmai közepette, amikor családtagok, barátok és szeretők szakadnak el örökre egymástól, egy fiatalember Nábluszból hajóra száll, hogy felfedezzen egy ismeretlen és különös világot. Midhat Kemál a forrongó Közel-Keletet elhagyva csakhamar Montpellier nagypolgári otthonaiban, majd a párizsi mulatók színpompás kavalkádjában találja magát. Ahogy egyre többet tanul a világról és önmagáról, rá kell ébrednie, mennyire törékeny dolog a szerelem, milyen könnyen válhatnak a barátokból ellenségek, és mennyire nehéz otthonra találni a történelmi viharok zűrzavarában. Hammad kifinomult érzékkel fejti fel egy mozgalmas történelmi időszak szövevényes politikai szálait és személyes tragédiáit. Mélyen felkavaró, napjainkban is aktuális történet Palesztina belső ellentéteiről, a huszadik század első évtizedeit beárnyékoló konfliktusokról, identitásról, családi kötelékekről, veszteségről és szabadságról.
Sahar Khalifeh: My First and Only Love
A szerzőt a palesztin Virginia Woolfként is szokták emlegetni, sajnos magyarul egyelőre nem adták ki. Regénye mélyen költői beszámoló szerelemről és ellenállásról egy fiatal lány szemén keresztül. Nidal sok évtizedes nyugtalan száműzetés után visszatér családi otthonába, Nabluszba, ahol nagyanyjával élt az 1948-as Nakba előtt, amely szétszórta családját a világ minden tájára. Fiatal lány volt, amikor megkezdődött a népi ellenállás, de a vérontás és az elkeseredett küzdelem során Nidal beleszeretett a szabadságharcos Rabie-ba. Ő volt az első és egyetlen igazi szerelme, ő és mindaz, amit képviselt: a születőben lévő Palesztinát, az ellenállókat a hegyekben, a nemzetet, ahogyan az a családi otthonában és a földben megtestesült. Sok évvel később Nidal és Rabie találkoznak, és a férfi arra biztatja, hogy olvassa el nagybátyja, Amin emlékiratait. A lány elmerül a családi és nemzeti múlt részleteiben, és felfedezi eltűnt édesanyja titkos történetét. Sahar Khalifeh érzelmi gazdagsággal, tisztánlátással és csodálatos képzelőreővel szőtt epikus történetet, mely a brit uralom végnapjaitól a máig ível.
Mahmoud Darwish: Mural
Palesztina nemzeti költőjétől magyarul csak néhány, a '70-es, '80-as években megjelent antológiában lehet verseket találni. Angol fordításban azonban többször is kiadták a műveit. Költeményei megidézik a szülőföld elvesztését, verseit áthatja a kitaszítottság és a száműzetés fájdalma. Ebben a kötetben egy kései, életét összegző hosszú költeménye, valamint legutolsó verse kapott helyet.