New England klímakutatói egészen szokatlan projektbe vágtak: 19. századi bálnavadászok hajónaplóit olvassák, remélve, hogy az emberi drámákban és lenyűgöző rajzokban dúskáló lapok elárulnak valamit a kétszáz évvel ezelőtti éghajlatról.
De vajon lehetséges-e megbízható következtetéseket levonni a tengerészek által feljegyzett „gyenge fuvallatokból” és „erős széllökésekből”?
A bálnavadászat aranykora
A 19. század közepén a bálnavadászok rendkívül fontos feladatot láttak el: az általuk elejtett állatok testéből kinyert olaj volt az ipari forradalom egyik fontos energiaforrása.
Ez még a gőzhajók megjelenése előtt történt, így
a tengerre szálló bálnavadászok csak a szélre és az áramlatokra hagyatkozhattak.
Hajónaplóikban ezért nyomon követték az útjuk során tapasztalt szélviszonyokat, a legkisebb fuvallattól a legnagyobb szélviharig.
Bár a feljegyzések első (és a sokadik) pillantásra meglehetősen unalmasnak tűnhetnek – főleg a naplókban megörökített verekedésekhez és viszályokhoz képest –, egy kutatócsoport most csak nekik szenteli figyelmét. A kétszáz évvel ezelőtt készült megfigyelések ugyanis segítenek megérteni, hogyan változtak a szélviszonyok a világ legtávolibb pontjain a 18-19. század óta.
Kismillió adat
Mivel a gépek képtelenek feldolgozni a hajónaplók megsárgult lapjait és a tengerészek kézírását, Timothy Walker, a Dartmouth történelemprofesszora diákjai segítségével nekilátott, hogy átrágják magukat a több millió rendelkezésre álló bejegyzésen.
Az így kinyert adatokat ezután a kutatócsoport tagjai összevetik olyan digitális rendszerekkel, amik a múltbéli időjárás lemodellezésére specializálódtak. Bár még nem jutottak messze – és munkájukat némiképp lassítják
a legénység verekedéseiről, szökési kísérleteiről és szexuális életéről szóló beszámolók,
amik időről-időre bizony elterelik a kutatók figyelmét –, az eddig leellenőrzött adatok egybevágtak a modellek értékeivel.
„Voltak kétségeim, hogy tényleg működhet-e – vallja be Caroline Ummenhofer, a projekten dolgozó oceanográfus. – De most már egyértelműen látszik, hogy az anyag minden várakozásunkat felülmúlja.”
Fuvallatok és széllökések
Persze kérdés, hogy mennyire megbízhatóak a tengerészek megfigyelései: más szóval értelmezhető a „gyenge fuvallat” vagy az „erős széllökésről” beszámoló jegyzet valódi meteorológiai adatként?
A kutatócsoport szerint igen. Rámutatnak, hogy annak ellenére, hogy a jelenségek megnevezése sokszor szubjektíven hat, valójában ezek a feljegyzések egy viszonylag következetes jelölőrendszer alapján történtek.
„Ezeket a hajónaplókat szakemberek írták,
akik egész életüket az óceán és az időjárás tanulmányozásával töltötték” – mutat rá Alexander Gershunov, a Kaliforniai Egyetem meteorológusa.
Aranyat érő jegyzetek
A bálnavadászok hajónaplóinak különlegessége, hogy olyan területekről számolnak be, ahol se katonai, se kereskedőhajók nem jártak. Az óceán ezen részeinek éghajlatáról így egészen eddig semmilyen múltbéli adat nem állt rendelkezésre.
„Ezek a tengerészek olyan helyeket hajóztak be, ahol semmilyen más hajónak nem volt keresnivalója. Így az általuk feljegyzett adatok tudományos szempontból aranyat érnek” – magyarázza Walker.
A hajónaplók tudományos elemzése egészen új, interdiszciplináris eszköz
a történelmi klímakutatók tárában. Míg az őskori éghajlat kutatói között teljesen elfogadott módszer a környezeti források, így például az évgyűrűk tanulmányozása, a hajónaplókhoz hasonló dokumentumok egyelőre még nem kerültek be a széleskörben elfogadott források közé.
De Ummenhofer bizakodva néz a jövőbe: „Azt hiszem, a klímakutatók közössége egyre nyitottabbá válik arra, hogy a szokásostól eltérő adatokkal dolgozzon.”