Miért nem tudják a megújuló energiaforrások megmenteni a Földet?
Laborczi Dóra

Miért nem tudják a megújuló energiaforrások megmenteni a Földet?

Michael Shellenberger, az Apokalipszis SOHA szerzője ebben TED-talkban elmagyarázza, hogy a nap- és szélerőművek miért igényelnek olyan sok földterületet a bányászathoz és az energiatermeléshez képest, és egy alternatív utat mutat be az éghajlat és a természeti környezet megmentésére, ami nem más, mint az atomenergia.

Michael Shellenberger
Apokalipszis SOHA
Ford. Ginko, 2021, 400 oldal
-

“Természetes, hogy azok, akiket nagyon aggaszt az éghajlatváltozás, olyan romantikus megoldások felé húznak, mint az emberi civilizáció és a természeti világ harmonizálása megújuló energiák felhasználásával. De azt hiszem, az is érthető, hogy a tények ismeretében sokan közülük elkezdték megkérdőjelezni korábbi meggyőződésüket. A kérdés az: most, hogy tudjuk, hogy a megújuló energiaforrások nem tudják megmenteni a bolygót, hagyjuk-e, hogy továbbra is tönkretegyék?” - veti fel a kérdést Shellenberger egy korábbi TEDx videóban.

A környezetvédők már régóta támogatják a megújuló energiaforrásokat, a napelemeket és a szélerőműveket az éghajlat megmentése érdekében, így volt ezzel Shellenberger is, amikor a 30. születésnapján eldöntötte, hogy életét az éghajlatváltozással járó problémák megoldásának akarja szentelni.

Úgy gondolta, hogy a technikai megoldások lesznek a megmentőink: “Napelemek minden tetőn, elektromos autó a kocsifelhajtón” és, hogy a klímaváltozás lelassításának legfőbb akadálya a politika. Ezért segített megszervezni az USA legnagyobb szakszervezeteinek és legnagyobb környezetvédelmi csoportjainak koalícióját. Ám - mint mondja - már a legelején technikai problémák sorába ütköztek:

“Először is, a napelemes háztetőkön termelt villamos energia végül kétszer annyiba kerül, mint a naperőművekből nyert áram, ém mind a naperőművek, mind a szélerőművek esetében elég nagy területet kell napelemekkel és szélturbinákkal beborítani,

valamint nagyon nagy távvezetékeket kell építeni, hogy az áramot a vidékről a városba juttassák.” Ráadásul, az ilyen típusú létesítmények ellen “gyakran nagyon heves ellenállást tanúsítottak a helyi közösségek, valamint a természetvédelemben jártas biológusok, akik aggódtak a vadon élő madárfajokra és más állatokra gyakorolt hatások miatt.”

Shellenberger ekkor még úgy vélte: nincs ok az aggodalomra, hiszen a házimacskák évente több milliárd madarat ölnek meg, mi ez ahhoz több százezerhez képest, amelyek vesztét a szélturbinák okozzák? “Akkoriban úgy tűnt számomra, hogy a nap- és szélerőművekkel járó minden problémát meg lehet oldani több technológiai innovációval. De ahogy teltek az évek, ezek a problémák továbbra is fennálltak, és sok esetben még súlyosbodtak is.” Például kiderült, hogy a házimacskák nem vadásznak sasokra és más kiemelten védett ragadozó madárfajra. De nem csupán a madarakra jelentenek veszélyt az óriási területeket igénylő megújuló energiaforrások.

Ahhoz, hogy Kalifornia egyik legnagyobb, Ivanpa nevű napelemparkját megépítsék, az egész területet meg kellett tisztítani a sivatagi teknősöktől. “Szó szerint kihúzták őket és kicsinyeiket az odúkból, kisteherautók hátuljára tették őket, és fogságba szállították őket, ahol sokuk végül elpusztult. És a jelenlegi becslések szerint évente körülbelül 6000 madár pusztul el, amelyek a napelempark felett kigyulladnak és a halálba zuhannak.”

Másik “probléma” a megújuló energiaforrásokkal a természetükben rejlik: vagyis az, hogy kiszámíthatatlanok. “Idővel fokozatosan rájöttem, hogy nincs az a technológiai újítás, amely a napot rendszeresebben sütné, vagy a szelet megbízhatóbban fújná” - mondja Shellenberger. A megbízhatatlanság mellett gazdasági és biztonsági tényezők is szerepet játszanak a (megújuló) energiaforrásokkal kapcsolatos vitákban.

Shellenberger szerint “kicsit magasabb költségek mellett körülbelül feleannyi villamos energiát kaptunk a nap- és a szélenergiából, mint az atomenergiából”, mivel nincs szükségünk olyan nagy földterületre ahhoz, hogy jelentős mennyiségű villamos energiát termeljünk. Ami pedig a biztonsági kockázatokat illeti Shellenberger különböző kutatásokra hivatkozva azt állítja:

még a szélenergia is halálosabb, mint az atomenergia.

A napelemek ráadásul 17-szer több anyagot igényelnek, mint az atomerőművek cement, üveg, beton, acél formájában, és ebben benne van az atomerőművekhez felhasznált összes üzemanyag is. ”A nukleáris hulladék tulajdonképpen az egyetlen olyan hulladék, amely a villamosenergia-termelésből származik, és amelyet biztonságosan elzártak és tároltak. A villamos energia előállításának minden más módja a hulladékot a természeti környezetbe bocsátja ki, vagy szennyezésként, vagy anyaghulladékként. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a napelemek tiszták, de az igazság az, hogy

nincs terv arra nézve, mi lesz a napelemekkel 20 vagy 25 éves élettartamuk végén.

Sok szakértő valójában nagyon aggódik amiatt, hogy a napelemeket az elektronikai hulladék többi részével együtt egyszerűen elszállítják a szegény afrikai vagy ázsiai országokba, hogy ott szétszereljék őket.” - állítja a szakértő. Ezzel pedig az a gond, hogy nagyon magas szintű mérgező anyagoknak teszik így ki, mint az ólom, a kadmium és a króm. Ezek mérgező hatása nem csökken az évek során.

Az előadő fő kérdése végül az:

az éghajlat megmentésére tett erőfeszítéseink során nem pusztítjuk-e a környezetet?

“Ha felhagyunk azzal, hogy a fára fő tüzelőanyagként tekintsünk, lehetővé válik az erdők visszanövekedése és az élővilág visszatérése. Ha nem égetünk fát az otthonunkban, nem kell többé belélegeznünk a mérgező füstöt. Ha a szénről áttérünk a földgázra és az uránra, mint fő energiaforrásra, az magában hordozza annak lehetőségét, hogy gyakorlatilag teljesen megszüntessük a légszennyezést. (...) Az atomenergia egy sor történelmi ok miatt nagyon népszerűtlen. Emiatt a múltban én és szerintem sokan ma is úgy gondolják, hogy az éghajlatváltozás kezeléséhez mindenféle tiszta energiára szükségünk lesz. A probléma az, hogy kiderült, hogy ez nem igaz. (...) Szerintem jobb alternatíva lenne, ha egyszerűen csak az igazat mondanánk, és számos tudós ezt teszi. Korábban említettem, hogy évente több százezer madarat ölnek meg a szélturbinák. Amit nem említettem, hogy évente legalább egymillió denevért ölnek meg a szélerőművek.”

Hollandia az egyik első olyan ország az utóbbi időkben, amelyik bejelentette, hogy elkezdi növelni az atomenergiára való támaszkodását, felismerve, hogy nincs mód arra, hogy jelentős mennyiségű energiát termeljenek nap- és szélenergiából, hogy elérjék az éghajlati céljaikat.

*

Michael Shellenbergert a Time az év környezetvédelmi hősének választotta, ő az Environmental Progress nevű kutatási és politikai szervezet elnöke. Egész életében környezetvédő volt, azután is az maradt, hogy meggondolta magát az atomenergiával kapcsolatban. Magyarul Apokalipszis SOHA - A klímakatasztrófa elmarad? című könyve a Gingko kiadónál jelet meg, 2021-ben.