Lundy Bancroft a családon belüli és a párkapcsolati erőszak szakértője, számos önsegítő könyv szerzője. Terapeutaként évtizedeken át vezetett csoportot bántalmazó férfiaknak, és behatóan foglalkozott a családon belüli erőszak gyerekekre gyakorolt hatásával. A gyakorlati tanácsokkal teli könyve kitér arra is, hogyan tárgyaljon a bántalmazott anya a gyermekvédelemmel, és hogyan igazodjon el a bíróságon. Olvass bele!
"A feleségén tényleg uralkodik, de a gyerekeket nem bántja. Azok észre sem veszik, mi zajlik otthon." Ilyen és hasonló kijelentéseket gyakran hall a bántalmazott nő, és elbizonytalanodik, vajon csak ő látja a változást gyerekein? Érzi, hogy a gyerekekkel való kapcsolata romlik, mert a bántalmazó módszeresen aláássa a szülői tekintélyét. Nincs hova fordulnia segítségért, mert a környezete meg van győződve róla, hogy túlaggodalmaskodja a dolgot. A változás sem egyértelmű: az egyik gyereknek dühkitörései vannak, és az apjához húz, míg a másik egyre jobban begubódzik, és túlteljesít az iskolában.
Nehéz tetten érni és szavakba foglalni, hogyan hat a gyerekekre, ha olyan családban nőnek fel, ahol tanúi anyjuk bántalmazásának. Ebben segít Lundy Bancroft könyve, mely szól mindazoknak, akik szeretnék tudni, hogyan fest a partnerbántalmazás gyerekszemmel, hogyan illeszkedik a gyerekekkel való kapcsolat a bántalmazó gondolkodásmódba, és milyen szülő a bántalmazó férfi. A nagy sikerű Mi jár a bántalmazó fejében? című könyv szerzője most a bántalmazott anyákat szólítja meg. A tőle megszokott megértéssel és elfogadással, gördülékeny stílusban segíti olvasóját, hogy az képes legyen felismerni a párkapcsolati erőszak gyerekekre gyakorolt hatását, megtanulja megvédeni őket, elősegíteni a gyógyulásukat, valamint visszaállítani és megőrizni a család egészséges működését.
Az Apa bántja anyát a szerző második kötete, amely a Gabo Kiadó és a NANE Egyesület közös gondozásában jelenik meg. A kiadás a budapesti Svájci Nagykövetség, az IKEA és magánadományok támogatásával készült.
Lundy Bancroft: Apa bántja anyát - Hogyan tud segíteni gyerekeinek a bántalmazott anya?
Fordította Cserháti Éva
Első fejezet – Partnerbántalmazás gyerekszemmel és gyerekfüllel
Hallgasd, mit mondanak ezek az anyák:
„Csak engem gyötör, nem a gyerekeket, de később össze fognak omlani attól, amit tett. Lelkileg egyre rosszabbul vannak, én úgy látom.”
„A kamasz lányom megkérdezte: Miért tűröd el, hogy apa így bánjon veled? Én ezt soha el nem tűrném egy pasitól!”
„A fiamat már egy csomó óvodából kirakták, mert túl agresszív.”
„A férjem mindig azt mondja, belőlem sose lesz jó anya.”
„Az iskolában azt mondták, hogy gyógyszereznem kellene a gyerekeket, mert depressziót és figyelemzavart állapítottak meg náluk. Senki nem kérdezte meg, mi zajlik otthon, ami ennyire kikészíti őket.”
„A gyerekeim ki vannak borulva rám, mert elhagytam az apjukat. A volt férjem azt mondta nekik, hogy mindenfélét összehazudoztam a bántalmazásról, mert egy másik férfival akartam együtt lenni, és a gyerekek neki hisznek.”
„A fiam egyre inkább úgy viselkedik, mint az apja, mintha maga is bántalmazóvá vált volna.”
„A gyerekeim nem hallgatnak rám. Nem tudom otthagyni az apjukat, mert ha ő nincs, hogy fegyelmet tartson, akkor engem semmibe vesznek.”
A partnerük által tartósan bántalmazott nők háromnegyedének van gyereke. Számukra a szóbeli bántalmazás, az érzelmi kegyetlenség és a fizikai erőszak, amelynek ki vannak téve, még gyötrelmesebb, mivel aggódnak gyermekeik miatt is. Ha kezedbe vetted ezt a könyvet, akkor valószínűleg te is azok közé az anyák közé tartozol, akik felteszik a kérdést maguknak: „A gyerekeimnek is sérülést okoz, amit a partnerem velem tesz? Találok rá módot, hogy érzelmileg és fizikailag is épen hozzam ki őket ebből a helyzetből? Minden rendben lesz velük?”
Ez a könyv lelki sérülésekről szól, de még inkább a gyógyulásról, a te és a gyermekeid gyógyulásáról.
A te jólléted és a gyermekeidé szorosan összefonódik.
Minél jobban megérted, milyen hatást gyakorol rád és rájuk dühös és uralkodni vágyó partnered, annál jobban leszel képes megóvni őket a további ártalmaktól, és segíteni őket a felépülés útján, hogy vidám, reményteli és teljes emberek maradjanak vagy legyenek újra. Olyan emberek, amilyen te is lehetsz.
A következő oldalak olyan gyerekek világát fogják eléd tárni, akiknek meg kell vagy kellett tapasztalniuk azt, hogy egy férfi bántalmazza az anyjukat. Amikor a bántalmazás szót használom, akkor nem csak testi sértésre vagy fizikai fenyegetésre gondolok, nem is a szóbeli megalázás és megszégyenítés legnyilvánvalóbb formáira. Hanem olyan légkört értek alatta, amelyben apa lenézi anyát, ahol az anya el van hallgattatva, meg van félemlítve, el van vele hitetve, hogy semmit sem ér, és úgy bánnak vele, mint egy cseléddel.
Amikor egy férfi rendszeresen így bánik a partnerével, annak lökéshullámai elérik az egész családot, és nemcsak a gyerekeknek okoz szenvedést, hanem feszültséget gerjeszt az anya és a gyerekek között, és éket ver a testvérek közé. A család élete alapjaiban változik meg, amikor egy bántalmazó férfi lép a képbe.
Ugyanakkor sem a nő, sem a gyerekek nem passzív áldozatok. Az anyák nagyon sokféleképpen próbálnak szembefordulni a bántalmazóval, és megvédeni a gyerekeket félelemkeltő és megalázó magatartásától. A gyerekek úgy állnak ellen, hogy elkezdenek kihívóan viselkedni, vagy a testvéreikre vigyáznak görcsösen, vagy olyan tevékenységekbe ölik minden idejük, amelyet imádnak, és amely segít nekik elfelejteni az otthoni élet fájdalmas oldalát. Nem ritka, hogy az anya és gyermekei csodálatra méltó hűséggel és bátorsággal állnak ki egymás mellett akkor is, amikor a bántalmazó megpróbál éket verni közéjük. A bántalmazott nők újra és újra megpróbálnak a szabadság és a jóság fénye felé haladni és magukkal vinni gyermekeiket is. A gyógyulás nem egyszer erőteljes és mélyreható módon valósul meg, lehetővé téve, hogy a család minden tagja úgy érezze, egy új élet kezdődik, maguk mögött hagyták a sok gyötrelmet és bántalmazást. Teszik ezt a bántalmazó férfival vagy nélküle, attól függően, hogy az szembe akar-e nézni a problémájával vagy sem.
Gyermekeidnek te vagy a mentőöv. Arra van a szükségük, hogy te a lehető legjobban legyél.
A bántalmazó férfi – legyen az a gyerekek apja, nevelőapja vagy a veletek lakó barátod – nem tudja őket egy egészséges értékrenden és együttérzésen alapuló életvitel felé vezetni;
nem tud mély lelki táplálékot adni nekik; nem tudja őket teljességükben látni és csodálni bennük azt, amilyenek. Számos oknál fogva, melyeket a következő oldalakon bemutatok, a bántalmazó magatartás nem összeegyeztethető a valóban megerősítő, jó, pozitív gyerekneveléssel. Ha a bántalmazó férfi eldönti, hogy megváltozik, akkor a gyerekek a jövőben talán képesek lesznek jobban számítani rá. Azonban a bántalmazó magatartás leküzdése éveket vesz igénybe, és csak akkor történhet meg, ha a férfi nagyon komolyan veszi a problémáját és nem másokat hibáztat érte – többek között téged sem. Ezért tőled kell származnia a gyerekek számára legfontosabb, felnőtt nyújtotta szeretetnek és befolyásnak, valamint érkezhet ez más szerető, nem bántalmazó felnőttektől is, akik az életük részei.
Ha már nem is állsz kapcsolatban a férfival, aki bántalmazott, a gyerekeid még szenvedhetnek a férfi erőszakos viselkedéseinek utórezgéseitől. És ha ő a gyerekek apja, akkor talán tanúja vagy annak, mennyire megviseli őket a vele való folyamatos kapcsolattartás; vagy éppen jogi csatát vívsz a gyermekelhelyezés és -tartás, valamint a kapcsolattartás ügyében. Sok elvált anya jön rá arra, hogy a gyerekeknek ebben az időszakban legalább annyira vagy még sürgetőbb szükségük van rá, hogy segítséget kapjanak az apa megfélemlítő és manipulatív viselkedésének feldolgozásában. Amikor a partner szót használom a könyvben, akkor az egyes pontoknál mindig beleértem a volt partnereket is.
Gyermekeid nevében szeretném megköszönni neked, hogy úgy határoztál, elolvasod ezt a könyvet. Bizonyos értelemben sokkal könnyebb lenne becsukni és visszarakni a polcra. Azt a nőt, aki minden egyes napot egy olyan férfival tölt, aki rombolja az önbizalmát, terrorizálja és értéktelennek tartja, azt a nőt lassan felemészti saját zavarodottsága és fájdalma, és a sürgető szükség, hogy kiutat találjon. Nem csoda, ha a napi kihívások mellett túl nagy feladatnak érzed, hogy mindennek tetejébe még gyerekeid terhét is te vedd a válladra. Nekik azonban szükségük van arra, hogy megértsd, miben vannak ők, és hogy utánuk nyúlj, és az öledbe vedd őket a szó szoros és átvitt értelmében is. Szükségük van az érzésre, hogy átöleled őket akkor is, ha távol vagytok egymástól. Ez számukra rengeteget jelent. Valószínűleg már így is nagyon sokat megtettél értük, és a következő fejezetekben olyan gondolatokkal és megközelítésekkel fogsz találkozni, amelyek lehetővé teszik, hogy még többet nyújts nekik.
A könyv egyes részei nem könnyű olvasmányok. Lehet, hogy a szorongás és az érintettség olyan formáit veszed majd észre gyerekeiden, amelyek eddig elkerülték a figyelmedet. Lehet, hogy komoly gondjaid lesznek azzal, ahogy a partnered a gyerekekkel viselkedik, annak ellenére, hogy eddig azt gondoltad, hogy a férfi elég jó szülő vagy nevelőszülő. Lehet, hogy hibáztatni fogod magad azért a sok rossz vagy traumatikus tapasztalatért, amelyet gyerekeidnek át kellett élniük. Ugyanakkor azt is meg fogod tanulni, melyek gyermekeid erőforrásai, és honnan meríthetsz erőt te. Az is világossá fog válni számodra, hogy a családi problémák nagy részét nem te okozod – ugyan valószínűleg neked kell majd rendbe hozni a károkat, mert senki más nem fogja. Én végig bátorítani foglak arra, hogy higgy benne, képes vagy túljutni ezen az időszakon a gyerekeiddel együtt, és az alagút végén új életet kezdeni.
Ahhoz, hogy bevezessem a könyv által megvizsgált témákat, elmesélek néhány rövid, tipikus történetet olyan családokról, akiknek az esetein dolgoztam. Életük néhány jellemzője ismerős lehet neked.
Grace és Matthew
Grace gyerekkora óta ismerte Matthew-t, aki ugyanabban a városban nőtt fel. Már a középiskolában összejöttek, és elhatározták, hogy eljegyzik egymást, és amint befejezték az iskolát, összeköltöztek. Alig néhány hónap alatt Grace jövőt illető, reményteli bizakodása hanyatlani kezdett, mivel egyre többször érezte úgy, hogy Matthew hangulatember, birtokolni vágyó és szinte naponta füvezik. Grace beszélt néhány barátjukkal, akik olyan régóta ismerték Matthew-t, mint ő, és akik mind azt mondták: „Annyira éretlen még! Így viselkedik minden srác, aki most fejezte be a sulit. Majd lenyugszik, és néhány év múlva felelősségteljesen fog viselkedni.”
Így aztán Grace csendben várt és figyelt, miközben kétéves felsőfokú tanfolyamot végzett a helyi főiskolán. Két évvel később Matthew még mindig semmi jelét nem mutatta, hogy komolyan felnőtt volna, de legalább elszánta magát, hogy megtegye a következő lépést és megházasodjon. Nagy esküvőt tartottak, amire ráment az összes spórolt pénzük és a szüleiké is. Matthew megígérte, hogy többet nem vállal el (és nem hagy ott) alulfizetett, alkalmi munkákat, hanem komoly állást keres, nekilát kiegyenlíteni a tartozásaikat és összespórolni egy nagyobb összeget, hogy házat tudjanak venni. De nem tartotta be az ígéretét. Féltékenységi rohamai viszont nagyon megnehezítették a felesége számára, hogy társasági életet éljen.
Grace egyre magányosabbnak és csüggedtebbnek érezte magát.
Grace boldogtalansága és szorongása elért egy pontot, amikor nem bírta tovább, és kiöntötte a szívét anyjának. Ő azonban kiborult a gondolattól, hogy a lánya elváljon. Azt mondta Grace-nek, hogy a problémájára a megoldás egy gyerek. „Ha lesz Matthew-nak egy gyereke, akkor végre el fogja hinni, hogy nem más pasasok után rohangálsz, ráadásul meglátod, véget fog vetni a sok kamaszos bulizásnak, és talál magának egy rendes állás.” Így aztán Grace megmondta a férjének, hogy ő többet nem védekezik. Matthew a legkevésbé sem volt elragadtatva az ötlettől, de rábólintott.
Grace terhességének elején megszűntek Matthew féltékenységi jelenetei. Viszont hamarosan elkezdett megjegyzéseket tenni a felesége külsejében beállt változások miatt. Rászólt, hogy túl sokat szedett fel, és elkezdte hájpacninak nevezni. Az is bosszantotta, hogy Grace nem főzött minden este vacsorát, ahogy addig, és hogy rendszeresen elmaradt a házimunkával. „A terhesség csak ürügy, hogy lustálkodjál”, mondta neki nem egyszer. A terhesség utolsó hónapjaiban Grace nem élvezte a szexuális együttlétet, de férje a visszautasításra vádaskodással válaszolt, hogy biztosan más férfiakkal fekszik le. Grace meg volt döbbenve, hogy Matthew így megalázza, miközben ő közös gyermekükkel várandós.
Matthew látszólag őszintén örült, amikor a baba megszületett, főleg annak, hogy fiú. A Gabriel nevet kapta. A csecsemő életének első három-négy hónapjában Grace úgy érezte, lehet, hogy anyjának igaza volt. Matthew rendesen járt dolgozni, sokkal kevesebbet füvezett (ugyan nem hagyta abba), és szinte minden nap segített a baba gondozásában. Ha este sokat szívott, akkor éjjel úgy aludt, mint a bunda, ha nem, akkor felkelt, hogy ellássa a gyereket, aki gyakran felébredt.
Fél évnek sem kellett eltelnie, és Matthew türelme apadni kezdett, majd teljesen elfogyott. Elkezdett megjegyzéseket tenni. „Szerintem ez a gyerek tönkreteszi az életünket.” „Sokkal többet foglalkozol Gabriellel, mint velem.” A baba gondozásában nem segített többet, és újra eljárt bulizni a barátaival hetente többször is. Az otthoni élet egyre rémisztőbbé vált, mivel Matthew gyakran üvöltözött a feleségével a gyerek jelenlétében, elmondta mindennek, hogy egy kövér disznó, csúnya és lusta is. Undorodó képet vágott, ha Grace a gyereket szoptatta, és követelni kezdte, hogy etesse cumiból, megalázó megjegyzésekkel kísérve a szoptatást. Gabrielt összezavarta és megijesztette a kiabálás, érezte anyjában a feszültséget és hallotta, ahogy sír.
Azt is észrevette, hogy az anyja kevésbé figyel rá, amikor az apja a szobában van.
Gabriel a szoptatást felborító jelenetekre azzal reagált, hogy hasfájós lett, állandóan az anyján lógott, és nehezére esett magában tartani az ételt és a tejet. Grace látta, hogy ahogy Matthew magatartása egyre ellenségesebb lesz, úgy az egyre nagyobb hatással van a gyerekre és tudta, hogy segítséget kell kérnie. Elkezdte hetente többször felhívni a bántalmazott nőknek fenntartott segélyvonalat, amikor Matthew dolgozni volt és a gyerek aludt.
Breanna és Adam
Breanna mozgalmas életet élt, ahogy az mostanában egy diplomás nőre jellemző. Elvált volt, és ő kapta meg három gyereke felügyeleti jogát, akik minden második hétvégét az apjuknál töltöttek. Darren egy viszonylag negatív beállítottságú férfi volt, depresszióra hajlamos, de a gyerekeknek jó kapcsolatuk volt vele. Három év telt el a válás óta, és a gyerekek tizenkét, kilenc- és hétévesek voltak.
Ekkor találkozott Breanna Adammel egy munkahelyi ismerősön keresztül. Azonnal vonzónak találta a férfi életigenlését és humorát, amely annyira üdítőnek tűnt a Darren sötét hangulataival töltött évek után. A gyerekek nem örültek neki, hogy anyjukat egy másik férfival látják, annak még kevésbé, hogy Adam hozzájuk költözött. Egyre feldúltabbak lettek, amikor elkezdtek tanúi lenni annak, hogy Adam nem bánik jól az anyjukkal. A férfit pedig dühítette, hogy a gyerekek távolságtartóak vele, sőt néha elutasítóak. Néha kiabált Breannával, hogy a gyerekekkel való gondja mind miatta van, és ha jobb anya lenne, akkor képes lenne kordában tartani őket.
Néhány hónap alatt a gyerekek rájöttek, hogy Adam mindent az irányítása alatt akar tartani és mindenbe beleszól.
Megmondta nekik, milyen edényben milyen ételeket főzhetnek, mennyi időt tölthetnek a zuhany alatt, melyik barátjukat hozhatják haza. Bántó megjegyzéseket tett az apjukra a jelenlétükben, csak úgy emlegette, hogy a lúzer, és azt állította róla, hogy „imád a nyomorában dagonyázni”.
Amikor Caleb, Breanna legidősebb gyereke tizenhárom lett, úgy döntött, hogy a továbbiakban nem viseli el Adam zsarnoki irányítását. Egy nap, amikor a gyerekek hangosan nevettek valamin, és Adam felkiabált a földszintről, hogy maradjanak csöndben, Caleb kijött emeleti szobájából és dühösen leordított: „Húzz el innen a fenébe! Te nem vagy az apánk, nem mondhatod meg, mit csináljunk!” Adamot elöntötte a harag, felrohant a lépcsőn, erősen megragadta Caleb állát. „Ezt még megkeserülöd, te kis szemét!”, mondta és a falnak lökte. Caleb ököllel esett Adamnak, miközben fiatalabb testvérei visítottak. Breanna felszaladt, és elrántotta Calebet. „Hogy viselkedsz Adammal? Elegem van belőle, hogy bunkó és ellenséges vagy vele! Mikor fogod végre elfogadni, hogy minden megváltozott?”
A következő napokban Breannának elkezdett kétsége támadni afelől, hogy helyesen reagált-e a veszekedésre. A fiatalabb gyerekek kitartottak amellett, hogy Adam támadott Calebre először (amit Adam hevesen tagadott). Breanna elgondolkodott azon is, hogy Adam erőszakos és irányító magatartása lassan őt is megőrjíti, miért ne lennének a gyerekek is jogosan kiakadva? A gyerekek talán nem csak Darren felé érzett lojalitásuk miatt utasították el Adamot; talán Adam is a probléma része.
Alexandra és Greg
Breannához hasonlóan Alexandra is elvált nő volt, de neki nem az új partnerével volt gondja, hanem a régivel. Házasságuk alatt Alexandra rájött, hogy Greg viselkedése önző, arrogáns és félelemkeltő. Volt néhány alkalom, amikor fizikailag is erőszakos volt, lökdöste, hozzá vágta a kocsikulcsot, és olyan erővel ragadta meg felesége karját, hogy fájdalmas zúzódásokat okozott. Ellenséges magatartása és állandó, túlzott elvárásai a szakítás után sem csökkentek, sőt inkább súlyosabbá váltak. Teljesen kiborította, hogy gyerektartást kell fizetnie. „Tudom, hogy az én nehezen megkeresett pénzemet magadra költöd, és nem a gyerekekre.” Minden alkalommal dührohamot kapott attól, ha megtudta, Alexandra bébiszitterre hagyta a gyerekeket. Egyszer kérvényezte a bíróságon, hogy tiltsák meg a feleségének, hogy másra hagyja a gyerekeket, kivéve, ha erről előre értesíti őt. (Kérvényét a bíróság visszautasította.)
A legnagyobb baj az volt, hogy Greg minden erejével igyekezett a gyerekeket az anyjuk ellen fordítani és megnyerni őket.
A gyerekek minden második hétvégén és hetente egy este voltak nála kapcsolattartáson, és ilyenkor csak úgy szórta a pénzt ajándékokra, ruhára, előadásokra, lovaglásra, eljátszva a szuper apát. Káprázatos ígéreteket tett a jövőre vonatkozóan: hogy ha majd nagyok lesznek, elviszi őket körbehajózni a Földet; hogy átépíti majd a házát úgy, hogy minden gyereknek külön fürdőszobája legyen; hogy van egy barátja, aki személyesen ismeri Celine Diont, és majd bemutatja őket is az énekesnőnek. A gyerekek rajongtak érte.
Alexandra néha feltette nekik a kérdést: „Régen annyi bajotok volt apátokkal. Mi lett a sok panasszal? Azt mondtátok, alig várjátok, hogy kiköltözzön, mert annyira erőszakos és ijesztő. Emlékeztek, hogy egyszer azt akartátok, hívjam ki rá a rendőrséget?” De a gyerekek válasza az volt, hogy „Ja, apa már nem olyan, és különben is, túlzol, nem volt az olyan rossz.”
Alexandra legidősebb lánya, Marlene egyre nehezebben kezelhetővé vált, ahogy kamaszodni kezdett. Anyját elkezdte hülyézni, és nyíltan ellenszegült minden kérésének. Esténként későn járt haza, és nem volt hajlandó beszámolni róla, merre járt. Alexandrának egyre gyanúsabbá vált, hogy iszik.
Greg csak gúnyolódott Alexandra aggodalmain. „Nekem semmi gondom Marlene-nel”, vágta oda. „Nagyon rendesen viselkedik, amikor velem van. Talán jó lenne, ha részt vennél egy gyereknevelési tanfolyamon, hogy megtanulj bánni vele. Vagy, ami még hasznosabb lenne: menj el pszichológushoz!”
Alexandrát nem lepte meg, hogy Gregnek semmi gondja nincs Marlene-nel, hiszen nem próbálta korlátozni semmiben sem. Amikor Marlene az apjánál volt, akkor úgy jött-ment, ahogy akart, apja nem ellenőrizte, kivel jár el, és hagyta, hogy fenn legyen éjjel egyig-kettőig. Lenéző megjegyzéseket tett Alexandrára, és arra biztatta a lányát, hogy folyamatosan kérdőjelezze meg anyja tekintélyét.
Greg otthona maga volt a kamaszok álma: se rend, se tisztelet, se felelősség.
Alexandra elkezdett tartani attól, hogy Greg célja megszerezni a szülői felügyeleti jogot Marlene felett. Elkezdett információt gyűjteni arról, hogyan viselkednek a bántalmazó férfiak gyermekelhelyezési vitákban, jogi stratégiát készített elő, hogy véget vessen Greg megosztó taktikájának, és szakértő segítséget keresett Marlene-nel való kapcsolatának rendezésére, amely egyre nehezebbé vált.
Wanda és Leif
Wanda négy gyereke, Kirk, Jenna, Hillary és Jethro már mind felnőttek és kirepültek otthonról. Wanda húsz éven át volt főállású anya, és most próbált visszakerülni a munkaerőpiacra. Nagyon vágyott egy kis függetlenségre – miután évtizedeken át függött Leif keresetétől –, de néha elbizonytalanodott, hogy sikerülni fog-e.
Wanda harmadik gyereke, Hillary házas volt, és gyerekvállalásra készült. Egyik hétvégi látogatásra Hillary egyedül érkezett, férje, Sam nélkül, és bevallotta anyjának, hogy fél családot alapítani, mert Sam hajlamos a dührohamokra. Aztán könnyeit nyeldesve elmesélte Wandának, hogy néhány napja Sam megpofozta, és „hülye kis picsának” nevezte, mert ő költözni akart, Hillary pedig nem.
Wanda erre azzal kezdett el foglalkozni, mi zavarja lánya férjét, és hogyan segíthetne Hillary Samnek, hogy az jobban érezze magát. „Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy tényleg el kellene költöznötök arról a környékről. A gyereknek is jobb lenne majd, ha egészségesebb környezetben nő fel.”
Hillary sírva fakadt, majd kiszakadt belőle minden harag, amit az anyjával kapcsolatban olyan sokáig elnyomott. „Nem azért jöttem ide, hogy Samet védjed velem szemben. Nem hiszem el, hogy így viselkedsz! Megütött, anya, nem érted? Bántott! Ugyanez volt a nóta apával is. Nem számított, mennyire bánt téged, vagy minket, mindig találtál rá mentséget. Pedig úgy viselkedik veled, mint a kapcaronggyal!”
Lánya kemény szavai Wanda elevenébe vágtak. „Apád soha nem emelt kezet rám, se rátok, a gyerekeire”, válaszolta.
„És akkor mi van?”, válaszolt Hillary könnyes szemmel.
„Szerinted csak az ütés fáj?
Szerinted miért nem áll szóba Jethro apával már két éve? Mert elege volt belőle, hogy állandóan megalázza!” És ezzel Hillary kiviharzott a házból.
A következő napokat Wanda magába fordulva töltötte, próbálta megemészteni Hillary szavait. Leifet bosszantotta, hogy a felesége visszahúzódik, és a szemére vetette.
Egyik este Wanda felhívta a másik lányát, Jennát, és elmondta neki, mi történt Hillary látogatásakor. Jenna kedvesebb szavakkal, de ugyanazt válaszolta, mint Hillary: „Nem könnyű erről beszélni, anya, de Jethro és én régóta beszélünk róla, milyen szörnyen bánik veled apa, és próbáljuk kitalálni, mit tehetnénk.”
Wanda dühösen vágott vissza: „Nem hiszem, hogy minden apád hibája lenne. Jó lenne, ha ti is magatokba néznétek, miért van annyi bajotok vele. Kirk például nagyon jól kijön apátokkal.”
Jenna elhallgatott néhány pillanatra. „Az a helyzet, anya, hogy köztük azért nincs konfliktus, mert Kirk pont olyan, mint apa. Két barátnője is azért hagyta ott, mert annyira csúnyán bánt velük. Eddig nem akartam elmondani, de az utolsó barátnője távoltartást kért ellene. Azt mondja, hogy Kirk megfenyegette, megöli, ha megpróbálja elhagyni.”
Wanda türelmetlenül kelt ki magából: „Ez egyszerűen nevetséges, Jenna! Kirk soha nem tenne ilyet! Borzalmas, hogy képes vagy elhinni egy ekkora hazugságot a saját bátyádról.”
Wanda hetekig nem tért magához, annyira megrendítette a lányaival való beszélgetés, de lassanként kezdte elfogadni mindazt, amivel szembesítették. Fokozatosan felismerte, mennyit hibáztatta magát éveken át azért, mert Leif állandóan talált rajta kifogásolnivalót. Azt is megértette, hogy a Leif iránti együttérzése – aki tizenévesen elvesztette többek között szeretett bátyját egy autóbalesetben – visszatartotta attól, hogy szembenézzen azzal, mennyi sérülést okozott neki a bántalmazása az elmúlt évtizedekben. És ami talán a legfontosabb, hogy többé nem tagadhatta azt a tényt, hogy Leif gyakori és kegyetlen megalázásai, ami főleg őt és Jethrót érték, más és más módon ugyan, de megsebeztek mindenkit a családban.
Ez a sok ráeszmélés fájdalmas volt ugyan, de utat nyitott Wanda számára, hogy újraépítse kapcsolatát a gyerekeivel, akikhez közelebb került, mint valaha is volt kisgyerekkoruk óta. Ahogy megtanulta, hogy ne magát hibáztassa Leif önzése és szóbeli bántalmazása miatt, úgy többet nem a gyerekeit hibáztatta azért, mert apjuk viselkedése nyomot hagyott rajtuk.
A fenti történetek azt mutatták be, milyen utakat járnak be a lelki sérüléstől a gyógyuláson át a megbékélésig azok a gyerekek, akiknek az anyját bántalmazás érte. Bepillantást nyerhettünk abba, hogyan idegeníti el egymástól a bántalmazó az anyát és a gyerekeit, valamint a testvéreket, és hogyan forrhatnak össze ezek a repedések, hogy végül mindenki visszataláljon szeretteihez. Azok a működésmódok és dinamikák, melyekkel ezeknek a családoknak meg kell küzdeniük, ismerősek lesznek számodra.
A gyerekek észlelik az otthonukba beférkőzött bántalmazást, akkor is, ha ők csak ritkán vagy soha nem közvetlen célpontjai annak. Nem tudják, például, nem hallani a bántó szavak csattanását, a sértéseket, anyjuk ócsárlását:
„Mekkora egy kibaszott hülye vagy!”
„Fogd be vagy megbánod!”
„Kövér disznó, az vagy!”
„Ezek a gyerekek is olyan semmirekellő hülyék lesznek, mint te!”
A gyerekek megtanulják felismerni a vészjósló hanghordozást és a fenyegető testnyelvet.
Éles fájdalmat éreznek, amikor anyjukat megalázzák vagy lenézik. Sürgető szükségét érzik, hogy megmentsék, de ugyanakkor megbénítja őket a félelem, és bűntudatuk támad, hogy csak állnak és nem lépnek közbe. Az ártatlanságukat vesztik el ebben a folyamatban.
Ha anyjuk partnere fizikailag is erőszakos, akkor megpróbálnak elbújni valamelyik sarokba, hogy láthatatlanná váljanak, azért könyörögve, hogy jöjjön valaki, aki biztonságos helyre viszi mindannyiukat. Vagy ha elég idősek, akkor közbelépnek, hogy véget vessenek a veszekedésnek, remélve, hogy képesek lesznek békét teremteni. Ha nem is a tettlegesség helyszínén tartózkodnak, akkor is hallják a kiabálást és a fenyegetődzést, a padlóra zuhanó tárgyak és az ütések zaját. Vagy később találják meg a felborult székeket a konyhában és síró anyjukat. Másnap reggel észreveszik anyán a kék foltokat, vagy duzzadt szeméből tudják, hogy nem aludt az éjjel. Az erőszaknak olyan sokféle jele van, szinte lehetetlen, hogy a gyerekek ne vegyék észre egyiket sem.
Legyen a bántalmazás lelki, fizikai vagy mindkettő, a gyerekek tudnak róla és érzik hatását.
A kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek sokkal többet látnak és hallanak a férfi bántalmazó viselkedéséből, mint azt bármelyik szülő feltételezné.
És mindent felfognak. Rengeteget tudsz tenni azért, hogy a gyerekeid meg tudjanak a helyzettel küzdeni és felépüljenek belőle, de először el kell fogadnod, hogy érintettek. (És ugyan ennek hatása nem a te hibád – hiszen a felelősség a bántalmazóé és nem a bántalmazás célpontjáé –, a te feladatod gyógyulásukat elősegíteni, mivel azt senki más nem tudja megtenni helyetted.)
A partnerbántalmazás számos formája érinti a gyerekeket is, közülük számosat nehéz megnevezni. Minek neveznéd azt, amikor egy feleségére dühös férfi elhúz a családi autóval, ezért az anya kénytelen három gyerekével a forró buszra szállni a kánikulában, és végigbumlizni a városon, hogy odaérjen időpontra az orvoshoz? Milyen címkét tennénk arra, amikor a gyerekek szoros köteléket alakítanak ki anyjuk legjobb barátnőjével, aki szinte nagynénjükként működik, de egy nap az apa hirtelen kijelenti, hogy többet a lábát be nem teheti hozzájuk, mert ő nem kedveli a nőt, és a gyerekek nem találkozhatnak vele többet? Mit mondunk, hogyan hat a gyerekekre az, amikor az anya megtudja, hogy negyedik gyerekével terhes, amely második nem kívánt terhessége, mert partnere nem hajlandó védekezni, és nem szabad neki nemet mondani, ha szexelni akar?
Ha a gyerekek nem is szem- vagy fültanúi annak, hogyan bánik a bántalmazó férfi anyjukkal, annak mellékhatásait érzik. Látják anyjuk fájdalmát, észlelik a visszahúzódását, hallják, mit sugdolóznak egymás között az idősebb testvérek.
A legfontosabb kérdés nem az, hogy a gyerekek tudják-e, hogy téged bántalmaznak – mert tudják –, hanem az, hogy hogyan hat rájuk ez a tudás. Ha szenvednek az érzelmeiktől, melyek ezek az érzelmek? Milyen jelentést tulajdonítanak az előttük zajló eseményeknek és hogyan értelmezik azokat? Helyesen vagy helytelenül, de mit tanulnak meg arról, miként kell bánni szeretteinkkel,
miként kell feszültséget oldani, és miként lehet túlélni traumatikus eseményeket?
Ez a könyv segít abban, hogy fel tudd dolgozni ezeket a témákat gyerekeiddel.
Ahogy nagyon sok anya, úgy lehet, hogy te is aggódsz azon, hogyan bánik partnered a gyerekeiddel. Ha a megérzésed vagy közvetlen megfigyelésed azt sugallja, hogy a gyerekeid nincsenek biztonságban az apjukkal, akkor a következő fejezetekben találsz olyan részeket, amelyek segítenek felmérni a veszélyt. A kutatások azt mutatják, hogy a nőket bántalmazó férfiak hatszor nagyobb valószínűséggel bántalmaznak gyerekeket, mint más férfiak. Sok olyan anyával beszéltem, akiket különösen az nyomasztott, hogy gyerekei ki vannak téve az apjuk lelki bántalmazásának, aki állandóan rájuk szól, letolja vagy éppen semmibe veszi őket, amitől értéktelennek érzik magukat, megalázza őket mások jelenlétében, és eszköznek használja őket, mellyel anyjukat uralma alatt tarthatja és bánthatja. Ezért lehet, hogy most azt is tudni szeretnéd, hogyan segíts felépülni gyerekeidnek az őket közvetlenül ért bántalmazásból, és hogyan védd meg őket az elkövetkezendő években.
A puszta tény, hogy úgy döntöttél, elolvasod ezt a könyvet, azt mutatja, hogy gondoskodó szülő vagy, aki alig várja, hogy megtudja, hogyan segíthet gyerekeinek. Az a tapasztalatom, hogy a bántalmazásban élő nők ritkán kapják meg az őket megillető elismerést azért a komoly igyekezetért, hogy megértsék gyerekeik nehézségeit, hogy támogatást nyújtsanak nekik, és megóvják őket attól, hogy ki legyenek téve a bántalmazó férfi magatartásának. Tulajdonképpen azt remélem, hogy ha csak egy dolgot kapsz meg ettől a könyvtől, az annak az elismerése lesz, hogy már most is rengeteget megtettél a gyermekeidért, és hogy elhidd, minden egyes lépésednek, hogy megóvd gyermekeidet partnered erőszakos viselkedésétől, hogy éltető és gyógyító szeretettel és kedvességgel vedd őket körül, nagy jelentősége van az életükben. Az általad használt megközelítések többsége helytálló. Nem arra biztatlak, hogy alakíts ki egy teljesen eltérő szemléletmódot, hanem remélem, segíteni tudok kiszélesíteni eszköztáradat, hogy képes legyél használni a közvetlen környezeted támogatását, és kipróbálni a gyerekeiddel való együttlét néhány új formáját. Arra akarok építeni, ami anyaként az erősséged, nem pedig kritizálni a hibáidat vagy állítólagos hibáidat (ahogy azt a partnered teszi).
A következő oldalak, különösen az első fejezetekben, bepillantást nyújtanak abba, min mennek keresztül a gyerekeid. Miközben ezeket a részeket olvasod, ami néha felkavaró lehet, talán felteszed majd magadnak a kérdést, hogy „De mi a megoldás erre?” Sok-sok javaslat fog következni a későbbieknek, ezért csak tarts ki a nehéz részeken át. Szinte minden fejezet egy Mit tehetek én? című résszel zárul, amely felsorolja, milyen lépéseket tehetsz, és elmagyarázza, hogyan. Ne felejtsd el azonban, egyszerűen azzal, hogy mélyebben megérted gyermekeid lelkivilágát, fejleszted azt a képességed, hogy gyógyító erő legyél számukra. Minél jobban megérted az ő valóságukat, annál több türelemmel leszel irántuk, annál jobban fogsz reagálni érzelmi kiborulásaikra, annál ügyesebben fogod kezelni, ha rosszalkodnak, és annál kevésbé fogod őket – vagy magadat – hibáztatni a családi problémák miatt.
Mialatt ezt a könyvet olvasod, nagyon fontos, hogy törekedj megértéssel fordulni önmagad felé, ahogy igyekszel gyerekeid felé is megértést mutatni. Őszintén szembe kell majd nézned néhány múltban elkövetett hibával, de meg is kell őket bocsátanod magadnak. Meg kell majd vizsgálnod, mely túlélési stratégiád volt egészséges és melyik kevésbé, de ne feledd, hogy eddig a tőled telhető legjobban cselekedtél, akkor is, ha most még jobb akarsz lenni, és erre szükség is van.
A bántalmazó partnerrel élő anyák sokféleképp küzdenek meg a gyerekeik iránti aggodalmukkal. Megtörténhet például, hogy meggyőzted magad, a gyerekek az teljesen más ügy, semmi köze nincs ahhoz, hogyan bánik veled a partnered: „Ő csak velem ilyen, nem velük, én meg kibírom.” Lehet, hogy már kialakult stratégiád van arra, hogyan védd meg gyerekeidet, hogyan hárítsd el a veszekedéseket, amíg le nem feküdtek, vagy hogyan engedj partnered dühének csak azért, hogy ők ne lássák, milyen fenyegetően reagál arra, ha ki mersz állni magadért. Vannak olyan napok, amikor úgy tudsz megküzdeni a helyzettel, hogy egyszerűen nem gondolsz rá, milyen hatással van a gyerekekre, mert már annyit, de annyit gyötörted magadat vele, és mégsem tudtál rájönni, hogyan vethetnél véget a bántalmazásnak, és hogyan szerezhetnél segítséget a gyerekeidnek. Lehet, hogy arra készülsz, kilépsz a kapcsolatból, vagy azt már megpróbáltad a múltban.
A bántalmazó férfi elhagyása gyakran jelentősen javít a gyerekek életén, de van úgy, hogy nem.
Ez rengeteg tényezőtől függ, melyeket a következő fejezetekben veszünk nagyító alá.
A fenti megküzdési stratégiák közül egyik sem tökéletes, és egyik sem teljesen elvetendő. Tőlem se kritikát, se ítélkezést nem fogsz olvasni ebben a könyvben, mert nem akarok hozzátenni újabbat ahhoz a nagy halom megsemmisítő megjegyzéshez, amelyet a partneredtől minden bizonnyal kaptál. Barátaidtól, és azoktól a szakemberektől eltérően, akiket talán már felkerestél, én nem foglak sem arra biztatni, hogy maradj a partnereddel, sem arra, hogy hagyd el (de arra meg foglak kérni, hogy alaposan gondold át, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár gyermekeid számára az egyik vagy a másik lehetőség). Akkor fogod tudni a legtöbbet kihozni magadból, hogy ha értékeled magadat azokért a lépésekért, amelyeket a múltban tettél a túlélésért, ugyanakkor újabb stratégiákat keresel, melyek hosszú távon téged és a gyerekeidet szabaddá tesznek.
A bántalmazás általában a nő elszigetelődéséhez vezet. Érezheted úgy, hogy eltávolodtál a körülötted lévőktől, mert nem vagy képes a téged ért bántalmazásról beszélni, a szégyen és a félelem miatt, vagy mert nem akarsz senkit se a partnered ellen fordítani. Az is lehet, hogy a partnered szigetel el másoktól azzal, hogy hűtlenkedéssel vádol, megnehezíti, hogy bizonyos helyekre eljuss vagy meglátogass számodra fontos személyeket. Ez a könyv egyik legfontosabb üzenetéhez vezet el minket:
Ha az a célod, hogy képes legyél megvédeni a gyerekeidet erőszakos és uralkodni vágyó partneredtől, akkor a legfontosabb, hogy terjeszd ki a támogatói köröd.
Ha lehetetlennek is tűnik most azonnal segítséget kérni, keresd a lehetőséget az elkövetkezendő hetekben és hónapokban: hívj fel egy segélyvonalat (lásd a függeléket), beszélj a szomszéddal, lépj be az internetre a helyi könyvtárban vagy fuss össze egy barátnőddel egy rövid kávéra. Sokkal sikeresebben fogod gyakorlatba átültetni a könyvben található javaslatokat és tanácsokat, hogy ha kiszélesíted a rendelkezésedre álló erőforrások és támogatók körét. Javaslom, hogy további szakirodalomért lapozz a függelékhez.
Végezetül pedig arról szeretnélek biztosítani, hogy a következő fejezetek tárgyalni fognak minden számodra égető kérdést. A bántalmazásban élő anyák gyakran érzik úgy, hogy a zűrzavar felemészti mindennapjaikat, és számos fejtörést okozó ügyet kell lerendezni ahhoz, hogy végre elgondolkodhassanak azon, hogyan tudnának gyerekeiknek legjobban a segítségére lenni. Ezért igyekeztem azokat a kérdéseket megválaszolni, amelyeket bántalmazott nők a leggyakrabban tesznek fel nekem gyerekeikkel kapcsolatban.
Lehet a partnerem még jó apa attól, hogy engem bántalmaz?
A gyerekeim velem miért dacosak, miközben vele jól viselkednek?
Mennyit mondhatok el a gyerekeknek a bántalmazásról?
A lányom olyan férfit fog választani, mint az apja?
El kellene hagynom, hogy a gyerekeknek jobb legyen?
Hogyan érjem el, hogy a bíróság és a gyámhatóság alkalmazottjai ne úgy beszéljenek velem, mintha az egész probléma rajtam is múlna?
Hogyan segíthetek gyerekeimnek a gyógyulásban?
Miközben megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket és sok ezekhez kapcsolódó problémát, meg fogod tanulni, hogyan érd el, hogy a gyerekeid megnyíljanak előtted; hogyan készíts velük „biztonsági tervet”; hogyan válassz jó terapeutát vagy támogató csoportot nekik; hogyan mérd fel, mennyire valószínű, hogy a partnered a gyerekeket is bántalmazza; és el fogsz sajátítani más konkrét, gyakorlati készségeket is, amelyek a segítségedre lesznek, hogy felépítsd – vagy újraépítsd – a családot, amelyre annyira vágysz.
Néhány döntően fontos üzenet szövi át a néha fájdalmas felismeréseket és a könyv nyújtotta útmutatást. Mivel számomra fontos, hogy ezeket a pontokat komolyan vedd, és mindig veled legyenek, amikor az előtted lévő nehéz munkába vágsz, szeretném rögtön az elején összefoglalni őket:
- Képes vagy tenni azért, és nagyon sokat is, hogy a gyerekeid élete jobb legyen.
- Az egyik legjobb módja annak, hogy segíts gyerekeiden, ha jó segítséget szerzel magadnak.
- A gyerekek látják, mi zajlik körülöttük akkor is, amikor te azt hiszed, hogy nem vesznek észre semmit sem, és amit látnak, abból tanulnak is – hol helyesen, hol tévesen.
- Sem te, sem a gyerekeid nem érdemlik meg a szóbeli bántalmazást, a semmibe vételt, a kényszerítő kontrollt és a megfélemlítést.
- Szembesülni azzal, hogy gyermeked mennyire szorong, fájdalmas lehet számodra, később mégis hálás leszel érte, hogy felimerted, mennyire szenved.
- A gyerekeknek szüksége van legalább egy szülőre, aki elismeri, hogy a bántalmazás rájuk is hatással van.
- Ahhoz, hogy megértsd, milyen hatással van partnered a gyerekeidre, őszintén szemügyre kell venned, hogyan hat rádaz ő viselkedése.
- Te vagy a legfontosabb személy a gyerekeid életében.
- Ha hozzáférnek a megfelelő segítséghez és erőforrásokhoz, akkor a gyerekek képesek meggyógyulni.
- Ha éket vertek közéd és a gyerekeid közé, képes leszel újra közel kerülni hozzájuk.
- Nem késő.
Jól felnevelni gyerekeinket valószínűleg a legnehezebb feladat az ember életében. De még nehezebb úgy tenni ezt, hogy közben partnered aláássa minden lépésed, ócsárol és terrorizál. Nagyon remélem, hogy a következő fejezetek segíteni fognak abban, hogy támogatva és megértve érezd magad az előtted álló feladattal kapcsolatban. Azt is remélem, hogy a szavaim hitet adnak neked, hogy képes vagy kőszikla lenni gyerekeid számára, képes vagy biztonságot és önbecsülést adni nekik, és olyan környezetet teremteni, amelyben felépülhetnek és virágozhatnak. De mindenekelőtt azt remélem, hogy a következő oldalakon megosztott lehetőségek segíteni fognak abban, hogy utat találj magad és a gyerekeid számára egy bántalmazástól mentes élet felé, amely tele van kedvességgel, megfelelő fegyelemmel és szeretettel. Hiszem, hogy képes vagy rá.