A Climate Council nevű civil szervezet abból az alkalomból közölte jelentését, hogy az ENSZ egy szakértői csoportja hétfőn megkezdte a világörökségi listán is szereplő korallzátony állapotának felülvizsgálatát, írja az MTI.
A Climate Council szerint az elmúlt hat év három tömeges korallfehéredése után újabb nagy fehéredés fenyegeti a Nagy-korallzátonyt, mivel az átlagosnál 2-4 Celsius-fokkal magasabbra emelkedett a tengervíz hőmérséklete Ausztrália északkeleti partvidékén, ahol a zátony húzódik.
A korallfehéredés az a jelenség, amikor a tengervíz túlzott felmelegedése miatt a korallokban élő, színüket adó és a tápanyagaik előállításában kulcsszerepet játszó algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.
Ha a kifehéredés hosszú ideig fennáll, a korallok éhen halhatnak,
ha viszont néhány héten belül visszaépülnek a szöveteikbe az algák, akkor általában felépülnek.
Ha változatlan tempóban folytatódik a klímaváltozás, 2034-tól kétévente, 2044-től pedig már évente sújthatja tömeges fehéredés a Nagy-korallzátonyt - figyelmeztet jelentésében a Climate Council.
A trópusi korallzátonyok már 1,1 Celsius-fokos globális felmelegedés mellett is "óriási károsodást" szenvednek el, 1,5 fokot is meghaladó felmelegedést pedig talán már nem is lesznek képesek túlélni - közölte Simon Bradshaw, a jelentés egyik szerzője.
Az ENSZ Nevelési, Tudományos és Oktatási Szervezetének (UNESCO) szakértői csoportja tíz napon át vitatja meg az ausztrál kormány 2050-ig szóló korallmentő tervét tudósokkal, illetékesekkel, politikusokkal, a helyi közösségek képviselőivel és őslakos vezetőkkel.
Az UNESCO világörökségi bizottsága a küldöttség május elejére várt jelentése alapján tesz majd ajánlást arra - várhatóan június végén - , hogy veszélyeztetett világörökségi helyszínnek nyilvánítsák-e a Nagy-korallzátonyt.
Az ausztrál kormánynak erőteljes lobbizással 2015-ben és 2021-ben is sikerült elérnie, hogy az UNESCO ne nyilvánítsa veszélyeztetettnek a korallzátonyt,
annak ellenére, hogy Canberra nem volt hajlandó az eddiginél nagyobb csökkentést vállalni a globális felmelegedés fő okozójának tartott karbonkibocsátásban.
A Climate Council azt szeretné, ha Ausztrália a tervezettnél háromszor nagyobb mértékben, 75 százalékkal csökkentené a széndioxid-kibocsátást 2030-ig a 2005 előtti szinthez képest, 2035-ig pedig zéróra szorítaná le a nettó kibocsátást.
David Doubilet hírneves búvár-fotográfus évtizedekkel ezelőtt került a Nagy-korallzátony bűvkörébe, és azóta is újra meg újra felkeresi és fényképezi. Ebben a könyvében az összegyűlt, egyedülállóan gazdag képanyagból tallózott. David Doubilet úszótalppal felszerelt öreg repülőgépére invitál bennünket, együtt indulunk útnak a Pixie-torony és a korallvilág többi ékköve felé. Az ő vezetésével merülünk a mélybe, mellette búvárkodunk a szirtek között kanyargó, kéklő vizű szurdokokban, vele gyönyörködünk a korallok között legelésző papagájhalak és az ezüstösen csillogó, nyílként tovairamló kalászhalak látványában; gépének keresőjén át figyeljük az újonnan kikelt teknősfiókák igyekvését a part homokjától a nyílt óceán felé; döbbenetes fotói mesélnek a Nagy-korallzátony éves nászünnepéről, amikor a korallok egy éjszakán keresztül tobzódnak önnön kirobbanó termékenységükben.