Akadályozza a kisgyermekek nyelvi fejlődését az okostelefonok, a televíziók vagy más eszközök képernyői előtt töltött idő egy új kutatás szerint, írja a Guardian nyomán a 24.hu. Egy most megjelent tanulmányból kiderül, hogy egy átlagos, 1 és 3 éves kor közötti kisgyereket a képernyők előtt töltött idő napi több mint 1000 hallott szótól foszt meg. A hírhez könyveket ajánlunk.
egy átlagos 3 éves naponta 2 órát és 52 percet bámul valamilyen képernyőt, így nagyjából 1139 felnőttől származó és 843 gyermeki szóval kevesebbet hall. A kutatók szerint ezek számok akár még magasabbak is lehetnek, ugyanis az okostelefonok előtt töltött időt nem tudták pontosan felmérni.
A szakértők kiemelik, hogy
a csecsemők és totyogók nyelvi fejlődéséhez elengedhetetlen a beszélgetés, illetve a beszéd hallgatása,
és ezt semmilyen tévéműsor vagy online tartalom nem képes pótolni. A hírhez olyan könyveket ajánlunk, melyek segíthetnek megérteni a jelenséget, és tippeket is adnak arra vonatkozóan, hogyan lehet leszoktatni a kicsiket (és nagyobbakat) a képernyő bámulásáról:
Jonathan McKee: Képernyő-generáció
Hogyan óvhatjuk meg gyermekeinket a digitális világ negatív hatásaitól? Sok szülőt aggodalommal tölt el, hogy gyermekét - a kortársakhoz hasonlóan - túl gyakran keríti hatalmába az okostelefon, a közösségi média, a különféle internetes tartalmak, közvetítések. Kétségtelenül minden szülő azt szeretné, ha gyermeke bölcsen használná az okoseszközöket. De hogyan taníthatná meg neki?
A könyv nemcsak praktikus tanácsokat nyújt ahhoz, hogyan állítsuk be a képernyő-korlátozást a gyerekek okoseszközein, hanem abban is segít, hogyan kezdeményezzünk tartalmas beszélgetéseket, hogy a gyerekek megtanuljanak bölcsen mozogni a digitális világban. A szerző szakértői tanácsai megalapozottak, hiszen több mint húsz éve foglalkozik tizenévesekkel és ír a digitális média hatásáról, emellett három gyermeke nevelése során is - akik szintén számos okoseszközt használnak - jelentős tapasztalatra tett szert.
Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai
Ismerős a látvány: étteremben, járművön, játszótéren, otthon gyerekek bámulják megigézve a kékesen derengő képernyőt. Nem lesz ebből baj? Vajon csak múló divathóbortról, ártalmatlan szórakozásról van szó? Vagy egyenesen hasznos elfoglaltságról, hiszen a képernyő interaktív taneszközként is szolgálhat?
Nicholas Kardaras szerint ideje megkongatni a vészharangot, mert a képernyőalapú kütyük viharos terjedésével egyre nagyobb veszély fenyegeti gyermekeink lelki egészségét. A világszerte elismert függőségszakértő könyvében lenyűgöző szaktudással és alapossággal mutatja be, miképpen formálja át egy egész generáció agyát a modern technológia - ha túl fiatalon kezdik el használni.
Az agyi képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a vonzó kis masinák ingerei rendkívül erősen hatnak az agy örömközpontjának dopamintermelésére. Számtalan klinikai kísérlet igazolja, hogy összefüggés van a szüntelen képernyőbámulás és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), a különböző függőségek, a szorongás, a depresszió és a fokozott agresszió kialakulása között. Kardaras nemcsak fiziológiai-pszichológiai szempontból vizsgálja a világszerte ragályként terjedő képernyőkórt, hanem feltérképezi szociológiai, kulturális, gazdasági vonatkozásait is.
Dr. Devorah Heitner: Képernyőtudatos család
Hogyan teremthetünk egyensúlyt a képernyőidő és egyéb tevékenységek között? Miként tanulhatunk bele gyerekeink digitális életének mentorálásába? Hogyan alakíthatja gyerekünk kellő önállóság mellett, mégis biztonságban digitális szokásait? Sokszor úgy érezzük, gyerekünk le sem teszi a kezéből a mobiltelefont, és jogos lehet a félelmünk, hogy a digitális eszközök elvonják a figyelmét a fontosabb dolgokról, esetleg számítógépfüggővé válik. Mégis tehetetlenek vagyunk, a kémkedés vagy a folytonos zsörtölődés pedig csak ártana a kapcsolatunknak.
Dr. Devorah Heitner ifjúsági- és médiaszakértő szerint az analóg világban szerzett élettapasztalatunk ma, a digitális térben is érvényes és nélkülözhetetlen. A különböző korosztályok nevelésében könnyen alkalmazható stratégiák segítenek, hogy ezzel is bővítsük a gyerekeink digitális tudását még akkor is, ha nem vagyunk túlságosan jártasak a képernyők világában.