Hallottál már az imaginatív egészségről? Albert Read a The Imagination Muscle (A képzelet izma) című könyvében arra buzdít, hogy foglalkozzunk vele, mert jó hatással van ránk, ha edzésben tartjuk a képzeletünket.
A képzelet nem luxus
Hogy mi mindenhez szükséges a képzeletünk? Nos, nemcsak az alkotáshoz. Jól jön ajándékozáskor, főzéshez, levélíráshoz, kutyasétáltatáshoz, de ahhoz is, hogy milyen könyvekkel töltjük meg a polcainkat. Read azt állítja, hogy
a „képzeletizmainkat” is lehet fejleszteni.
A szerző újságíró, szerkesztő, menedzser. Számtalan magazinnál dolgozott karrierje során, majd a Condé Nast kiadó brit leányvállalatát vezette. Így aztán a könyve nem is tipikus önsegítő könyv, mert – bár vannak benne hasznos tippek – tele van a művészet, az üzlet, a tudomány világából vett példákkal és történetekkel.
„Ez a könyv ötletekről szól, arról, hogy hogyan születnek, hogyan tartsuk meg őket, hogy mit kezdjünk velük, és aztán még több ötletünk legyen – mondta Read a bestselleréről a Vogue-nak. – Törődünk a mentális és a fizikai egészségünkkel, odafigyelünk az érzelmi jóllétünkre, de nem fordítunk figyelmet az imaginatív egészségünkre.”
Ő az utóbbihoz szeretne segítséget nyújtani. Hiszen már Leonardo Da Vinci is felismerte, hogy a kreatív gondolkodás olyan tudományág, amelyre figyelmet és időt kell fordítani.
„Máshogyan kell a képzeletünkről gondolkodnunk. Ez nem olyasmi, amit az egekből ruháznak ránk. Ez benned van” – magyarázza Read, aki
egyáltalán nem ért egyet azzal, hogy a képzelet csak a művészek és a kreatív szakemberek luxusa lenne.
De hogyan vegyük kézbe és hogyan finomhangoljuk a képzelőerőnket? Első lépésként például fogadjuk el: nem kell, hogy mindennek, ami érdekel minket, vagy amit megfigyelünk, egyértelmű célja legyen. Emellett a türelem gyakorlása is kulcsfontosságú, és nagyon hasznos, ha külön füzetet nyitunk a random feljegyzéseknek, megfigyeléseknek.
Történelmi és modern példák
A szerző számtalan példát hoz. Ott van mindjárt a romantikus költők által propagált hosszú, tűnődő séta. De említi Erdős Pál matematikust is, aki igyekezett minden fölösleges, a figyelmet a tudományról elterelő dolgot a minimumra csökkenteni. Számára az evés is ide tartozott (21 éves koráig még a kenyerét sem vajazta meg) és a lakhatás is – inkább barátoknál és idegeneknél lakott. A mottója az volt: „Ahány lakás, annyi bizonyítás.”
Picasso kreatív géniusza ezzel szemben inkább ötletek és stílusok mesteri keresztezésében öltött testet.
Az Avignoni kisasszonyokhoz például merített Cézanne-tól, El Grecótól és afrikai tárgyak formáiból is. Steve Jobs pedig a japán Ma, vagyis negatív tér elvein rendezte be az irodáit, hogy jobban tudjon gondolkoni.
De irodalmi példákban sincs hiány: Vladimir Nabokovnak egy hosszú út után mindig a leparkolt autóban támadtak ötletei, Ivan Turgenyev pedig egy lavór forró vízben áztatta a lábait írás közben. Honoré de Balzac 50 csésze kávét ivott egy nap (nem ajánljuk, szívelégtelenség végzett vele), és rengeteg író kísérletezett drogokkal.
Friedrich Schiller, a felvilágosodás filozófusa másféle bódító anyaghoz fordult: egy fiókja tele volt rothadó almákkal, és néha-néha beleszagolt. A bomló gyümölcsből áradó etiléntől transzközeli állapotba került, félig volt csak eszméleténél, és így új gondolattársításokra jutott. Read a hecc kedvéért kipróbálta ezt, de kevés sikerrel. „Ki kellett nyitnom az ablakot” – vallotta be. A lényeg szerinte az:
„Meríts különböző helyekről, olvasd azt, amit senki sem olvas, mert ezáltal tarthatod frissen az agyad.”
Nyisd ki az elméd
Read úgy véli, a képzelet akkor működik a legjobban, ha eléri a különböző struktúrák határait, vagy valamilyen más módon súrlódik a való világgal.
A képzelet „az intelligencia, a megszerzett tudás és a megfigyelés csodáinak találkozási pontja”.
A kulcsot a szerző a Times kritikája szerint abban látja, hogy közel maradjunk a tudattalanunkhoz és figyeljünk annak „csendes sugallataira”, ezután adhatunk nekik formát „az ítélőképességünk világos tekintete alatt”.
A könyv nem ígéri, hogy az olvasóiból történelemformáló látnokok válnak, csak azt, hogy megnyitja előttük a saját elméjük lehetőségeit, és segít egy kis időre elmenekülni az algoritmusok, a technológia és az azok által alakított monokultúra elől.
A fejezetekben Albert Read sorra veszi, hogyan működik a képzeletünk és a megfigyelés, miért kell kezdőként gondolkodnunk, mi a ráébredés és a képzeletgazdag kockázat, hogyan figyeljünk befelé, hogyan beszélgessünk és hogyan meséljünk történeteket másokkal együtt.
„Az ötleteink jelentik a megváltást,
az ötletek vezetnek minket a jövőbe, oldják meg a problémákat, és fedik fel az élet lehetőségeit. Azon kell dolgoznunk, hogy létrejöhessenek” – mondja Read.
Fotó: Amy Humphries / Unsplash