A neves német ökothriller-szerző, Frank Schätzing (Raj, Híradás egy ismeretlen univerzumból, Az ördög temploma, HangTalan, Limit) tudományosan megalapozottan, izgalmasan és a humort sem nélkülözve vázol fel különféle jövőbeli forgatókönyveket, amelyekben néha kudarcot vallunk, néha győzünk. Megismerjük a jó és a rossz szereplőket, a politikában, a gazdaságban és társadalomban tevékenykedő felelősöket, összefutunk aktivistákkal, klímaváltozás-tagadókkal és összeesküvéselmélet-hívőkkel, mielőtt a tekintetünk előtt megnyílik az elvégezhető feladatok széles panorámája, és a szerző megmutatja a lehetőségeket, amelyek révén elkerülhetjük a klímakatasztrófát. Olvass bele!
Egy thrillerben vagyunk. Mindannyian. De nem olvasóként és nem szerzőként. Hanem szereplőként. A szóban forgó thriller emberemlékezet óta íródik, és közben folyamatosan váltogatja a címeit. Jelenleg az a címe, hogy Klímaválság. Járvány. Digitalizáció. Terror. A múltban olyan címei voltak, mint Hidegháború, fegyverkezés, előtte pedig: Második világháború meg Első világháború. De még sohasem voltunk egyszerre annyi lehetséges borzalomnak kitéve, mint napjainkban. A járvány, a háborúk, a globális felmelegedés és az ezzel sokszor együtt járó klímaszorongás fenyegető jelensége ellen az a jó hír, hogy tudással, akaraterővel, pozitív gondolkodással, kreativitással, a földi élet szeretetével és némi személyes hősiességgel meg tudunk felelni a kihívásoknak - ahogy egy valamirevaló thriller főszereplőjeként muszáj is. Márpedig mostantól mindenki főszerepet játszik, te is!
Frank Schätzing: Mi van, ha megmentjük a világot? - Tippek túlélni vágyóknak
Fordította Csősz Róbert
Hogyan kerüljük el a műanyagokat?
Ötletből nincs hiány. Az UNEP, az Egyesült Nemzetek környezetvédelmi programja világméretű figyelemfelhívó kampányt indított, mielőtt több műanyag lenne a tengerekben, mint hal. A Coca-Cola, a Pepsi és az Evian egy átfogó újrahasznosítási program indítását tervezi. Az Economist Group „World Ocean Initiative” elnevezésű kezdeményezése a politika, a gazdaság és a kutatás területéről fog össze vezető pozícióban lévő embereket, hogy szövetségeket kovácsoljon és lépéseket tegyen a fenntartható tengergazdálkodás felé. 2018-ban San Franciscóban elindult a nagyszabású Ocean Clean Up projekt, egy a számos kezdeményezés közül, hogy megtisztítsák a tengereket a műanyagoktól és különösen a mikroműanyagoktól. A kreativitás nem ismer határokat. A Pacific Garbage Cleaning nevű úszó platform háló nélkül, vagyis a tengeri élőlények veszélyeztetése nélkül szűri ki a vízből a műanyagrészecskéket. A Seabin mozgó szemétgyűjtő edényekkel tisztítja meg a kikötőkben a tengerfeneket. A WasteShark, egy porszívószerű drón egyszerre gyűjt mikroműanyagot és környezeti adatokat. A KIMO környezetvédelmi szervezet által létrehozott Fishing for Litter pedig az egész halászati iparágat bevonja a szemétgyűjtésbe. A külön erre a célra kitenyésztett baktériumok enzimek révén lebontják a műanyagot. A Plastic Bank más utat választott: fizetőeszközként használják a szemetet. A használt műanyagot mindenféle dolgokra be lehet cserélni. A műanyagot újrahasznosítják és új termékként továbbértékesítik.
Az Európai Unió műanyag-újrahasznosítási stratégiája iránymutatónak számít, de nemzetközi szerződések szükségesek a megvalósításához. Az óceánon lebegő műanyagszigetekért még egyetlen állam sem vállalt felelősséget. A sürgető világméretű műanyag-megállapodás még várat magára, de addig is kezdjünk bele mi magunk a megvalósításába:
- Elég az egyszer használatos műanyag tárgyakból és PET-palackokból! A többségük a szemétben végzi. Használjunk újrahasznosítható poharakat, üvegeket és tetrapack-csomagolást.
- Vásároljunk csomagolásmentesen zöldséget és gyümölcsöt.
- Használjunk természetes anyagokból készült ruhákat. A műszál mosás közben kioldódik és a csatornahálózatba kerül.
- Használjunk természetes, szilárd, folyékony és viaszos mesterséges anyagoktól mentes kozmetikumokat.
- Műanyag szatyrok helyett menjünk szövettáskával, kosárral vagy hátizsákkal bevásárolni. Ha mégis műanyag táskát veszünk, akkor a komposztálható fajtát válasszuk (keressük az erre vonatkozó jelzést).
- Ritkábban kérjünk kávét elvitelre. Szánjuk rá az időt, és helyben igyuk meg a kávénkat. Megspóroljuk vele a műanyag fedelet. Ha mégis inkább elvinnénk a kávét, akkor legyen nálunk termosz, és kérjük abba.
- Gyűjtsük külön a műanyag szemetet a papírszeméttől és a háztartási hulladéktól.
- Háromszor is gondoljuk meg, mielőtt kidobunk valami műanyag dolgot. Jó részüket újra lehet hasznosítani.
- Használjunk kevesebb frissen tartó fóliát. A sütőpapír és a többször használatos üveg-, fém- vagy kerámiadobozok környezetkímélőbbek.
- Ne használjunk műanyag háztartási eszközöket, válasszunk inkább fából, papírból vagy biomasszából készült dolgokat, amelyek teljesen pótolják a műanyagokat.
- Ajándékozzunk természetes anyagokból készült játékokat a gyerekeknek.
- Vásároljunk műanyagmentes online üzletekből, mint például a greenhall.de (háztartási eszközök, wellness-eszközök, gyermek- és bébiholmik), a laguna-onlineshop.de (konyha, háztartás, életmód), a monomeer.de (testápolás, irodaszerek, háztartás), a naturliferant.de (élelmiszer, háztartás) és még sok más üzlet. (Néhány magyar példa: korforras.hu, tebe.hu, csomagolasmentes.hu, nepazarolj.hu stb. (A szerk.))
- Kapcsolódjunk be szemétgyűjtő akciókba, mint például a „Műanyagmentes tengerek” (NABU), a saubere-meere.de, az Initiative Take3.
És gyorsan még egy jó hír a végére: 2021. július 3-tól az egész Európai Unió területén betiltják az egyszer használatos műanyagok előállítását. A műanyag tányérok és evőeszközök, a fültisztító pálcikák, a műanyag szívószálak és a gyorséttermekben használt polisztirol csomagolás már a múlté – legalábbis Európában.
Ruházat
Felejthetetlen volt, amikor a zöldek először foglalták el a helyüket a német szövetségi gyűlésben. Végre valaki vitt magával virágot az ülésekre. Ez jó időre fellazította a hangulatot, olyannyira, hogy néhányan még az arcizmaiknak sem tudtak parancsolnak. A CDU és a CSU képviselői olyan képet vágtak, mintha békák és hernyók özönlötték volna el a termet. Visszatekintve, ez volt a parlament egyik legjobb napja! Az új képviselők frissítően hatottak a parlamentre, bár a divat tekintetében azért határesetnek számítottak. Persze azt el kell mondanunk, hogy a többiek sem néztek ki sokkal jobban a konfekcióöltönyeikben és a rosszul megválasztott nyakkendőikben. A zöldek legalább viccesen festettek:
egy tarka-barka, virágos hitvallás.
Így kell ezt csinálni! Mintha a ruha lenne a lényeg. Ez mit sem változtat azon, hogy a kötött pulcsikat még ma is összekapcsolják a zöldekkel, azt a téves benyomást keltve, mintha a környezetvédőknek bajuk lenne a menő ruhákkal és a dizájnerholmikkal. Pedig ez egyáltalán nem így van. Attól, hogy valami zöld, még lehet lenyűgöző. A zöldek csak az eldobható divatárut, vagy modern szakkifejezéssel a fast fashiont nem kedvelik.
Fast fashion
Az emberek által kibocsátott üvegházhatású gázok mintegy 8 százaléka a textil- és cipőiparból származik. Ennek a fele a poliészteripar számlájára írható, amely 2030-ig vélhetően megduplázza majd a részesedését. A műszálas termékek előállításához kőolajra, a gyapottermesztéshez műtrágyára és ipari gépekre van szükség, az üzemcsarnokokat meg kell világítani, az árukat pedig nehézolajjal teletankolt konténerhajókkal a fél világon át el kell szállítani a vásárlókhoz. A gyártási folyamat közben a ruhák gyakran országról országra vándorolnak: az egyik országban szövik, a másikban varrják, a harmadikban festik őket. A gyorsan magunkra kapott póló néha többet látott a világból, mint mi magunk.
A fast fashionnek a poliészter és a szintetikus műszál az alapanyaga. Ezeket nem lehet hatékonyan továbbértékesíteni vagy újból eladni. A poliészter újrahasznosítása (az úgynevezett rPET) ökológiai és gazdasági értelemben is csak korlátozottan lehetséges. És a fast fashion estében a szennyezés is további problémát jelent. A ruhák megfestéséhez és kezeléséhez nehézfémeket, nitrátokat, klórt és ként használnak, amelyek rendkívül mérgezők, és csak nagyon nehezen bomlanak le. A felhasznált kemikáliák gyakran a ruha tömegének többszörösét teszik ki, megterhelik a talajvizet és tönkreteszik a talajt. A csinos blúzok nem ritkán kevésbé mutatós bőrkiütéseket okoznak. Gyakran az sem elég, ha az első felvétel előtt kimossuk őket.
Ezeket a holmikat többnyire alacsony bérköltségű országokban gyártják,
Libériában, a Közép-afrikai Köztársaságban, Vietnámban, Bangladesben és így tovább, vagyis olyan térségekben, amelyek a klímaváltozás következtében – amelyhez egyébként a fast fashion iparág is hozzájárul – akár lakhatatlanná is válhatnak. Az ott élők akkor majd útra kelnek ide hozzánk. De ez nem zavar bennünket, háromszor felvesszük, utána pedig kidobjuk az olcsó holmikat, amelyek addigra már semmire sem jók. A szeméthegy egyre csak nő, a túltermelés fokozódik. Ideje átállni a fair fashionre.
Fair fashion
Vagyis fenntartható divat. Különösen az újabb divatmárkák használnak természetes anyagokat, és mondanak le a vegyszerekről, igyekezve minél alacsonyabb szinten tartani a környezetterhelést. De a nagy márkák is a fenntarthatóság útjára léptek, habár egy kissé bicegve. 2018-ban a Fashion Industry Charter for Climate nagy világmárkái kötelezettséget vállaltak, hogy 2050-ig nullára csökkentik a szén-dioxid-kibocsátásukat. Olyan óriások kapcsolódtak be a programba, mint a H&M, a Ralph Lauren, a Hugo Boss, a Nike és az Adidas. Habár a kétkedők nehezményezik, hogy a fenntarthatóság és a méltányos kereskedelem háttérbe szorul a kitűzött cél miatt, az akció mégis fontos. Kimozdítja a zölddivatot a kézzel kötött pulcsi skatulyájából, a megállapodás aláírói ugyanis a stílus megtestesítői. És erre az önkéntes kötelezettségvállalásra úgy kell tekintenünk, mint egy első lépésre. Az viszont fontos lenne, hogy globális szabályok vonatkozzanak a fair fashion termékekre. Ezt a folyamatot meggyorsíthatjuk,
ha csak olyan üzletektől vásárolunk, amelyek nyilvánossá teszik az értékláncukat.
Minél erőszakosabban faggatjuk a divatcégeket a gyártási körülményekről, annál inkább kötelességüknek érzik majd, hogy átláthatóvá tegyék a termelési és értékesítési folyamataikat.
Az eldobható divattermékek el fognak tűnni, ha ez emberek bojkottálják azokat. De ezen a téren se legyünk dogmatikusok – néha tényleg meg kell vennünk egy-egy szupermenő olcsó cuccot. Ám egyébként időtálló dolgokat kellene vásárolnunk (az időtálló azt jelenti, hogy holnap is menőnek számít majd), és nem szabad felülnünk a divatiparnak, amelynek az állandó megújulás a hitvallása, ami aztán oda vezet, hogy az ember a legmenőbb holmikban gyakran úgy néz ki, mint valami idióta. Inkább nézzünk be a ruhásszekrényünkbe, hátha találunk ott valamit. És cseréljük el a ruháinkat. A vásárlásnál ügyeljünk az újrahasznosíthatóságra. Induljunk felfedezőútra: a nu-in.com oldalon például szuper és fenntartható divatholmik lenyűgöző választéka vár bennünket. A Dedicated biopamut utcai viseletet kínál. „Because there is no Planet-B” (Szabad fordításban: „Mert nincs másik bolygó”. (A szerk.)) – ez az Ecoalf nevű spanyol divatcég mottója, amely műanyag szemétből csinál divatot, a Piwari bikinijei újrahasznosított halászhálókból készülnek, a Fremdformat pedig a fémfeldolgozó ipar hulladékaiból gyárt ékszereket. Az ökológiai módon termelő divatcégek listája egyszerűen kimeríthetetlen. A Cocccon például egészen lenyűgöző: bioselymet készítenek szennyvíz, hulladék és növényvédő szerek nélkül. A selyemhernyók bábjai életben maradnak, és a hernyók pillangóvá alakulnak. A cég 2021-ben elnyerte a Német Fenntarthatósági Díjat.
A fordítást a Goethe Intézet támogatta.