Az Országos Meteorológiai Szolgálat közlése szerint országosan utoljára 1915-ben volt annyira csapadékos a január, mint az idei, Budapesten pedig csak 1886-ban esett több csapadék a mostaninál az év első hónapjában. Esős könyveket ajánlunk a hír mellé.
Az ismertetés szerint az utóbbi időben sok mediterrán ciklon keresztezte illetve érintette az ország egy részét, a "ciklondömping" eredményeként országos viszonylatban bőven - egyes helyeken háromszor - több csapadék hullott, mint egy átlagos januárban. (Egy átlagos januárban 33 milliméter csapadék esik.) Országos átlagban - január 23-ig - az ideinél több csapadék csak 1915-ben hullott.
A közlemény kitért arra is, hogy Budapesten legutóbb 1886 januárjában esett a mostaninál pár tized milliméterrel több csapadék, akkor 115,6 millimétert mértek. De - tették hozzá - 100 milliméter feletti összeget is 1905-ben mértek utoljára. Emlékeztettek rá: tavaly januárjában a fővárosban 2,9 milliméter csapadék esett, míg az OMSz mostani grafikonja szerint 107-115 milliméter csapadék hullot januárban Budapesten.
És mit lehet csinálni, ha esik az eső? Könyveket olvasni - nem csak esőről, de mi most kifejezetten esős tematikájú regényeket ajánlunk.
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Csodálatos, elsüllyedt világ tárul elénk vízre épült városaival, barbár-szép ősi hitregével, véres emberáldozatok oltáron hamvadó szívével, rejtélyes-groteszk, titokzatos arcú szobraival, mestermívű aranytárgyaival és kincsével, tömérdek kincsével – s ez ellen az azték Mexikó ellen indul el a spanyol kisnemes Cortés maroknyi hadával, dzsungeleken, csatákon, véren, lefojtott és kivillámló szerelmeken át, hogy a legkatolikusabb spanyol király országait, a maga aranyát és hírét gyarapítsa egy teljesen ismeretlen földrészen. Az emberiség egyik legnagyobb kalandja ez, amelyben egy gyönyörű kultúrán teljesedik be a történelem, s a harcok, vereségek,
a végső véres összecsapás után ott ül Tlaloc, Mexikó esőistene az elpusztult csodaváros, Tenochtitlián kapuján és a trópusi eső sűrű hullásával siratja országát és népét.
Ehhez a tragikus de az emberi sorsokban mégis feloldódó összeütközéshez visz el bennünket Passuth László nagy sikerű, lebilincselő regénye, amellyel a szerző a hazai népszerűségen túl a világsikerig emelkedett. Ez a regény közkedvelt olvasmány a föld legkülönbözőbb nyelvterületein. A vérbő és vérengző, színpompás történelmi mű korkép Cortez felfedező és hódító útjáról; kultúrtörténet, árnyalatos jellemrajz, nagy távlatú pillanatkép a spanyol és a mexikói indiánkultúra találkozásáról. Kaland és izgalom, szerelem és harc, egy számunkra jobbára még ma is ismeretlen világ, titokzatos városok és szobrok, barbár hitregék, emberáldozatok és mérhetetlenül sok arany. Amikor Passuth a regény megjelenése után évtizedekkel személyesen is eljutott Mexikóba, úgy fogadták, mint az ország múltjának és az azték ősidők legnagyobb európai ismerőjét. Őt tekintették a Mexikót sirató esőisten új, evilági helytartójának.
Asha Lemmie: Ötven szó az esőre
Nem kérdezősködsz, nem küzdesz, nem ellenkezel." 1948-ban ezzel az intelemmel hagyta az anyja a nyolcéves Norikót a nagyhatalmú Kamiza család birtokának a kapujában. És Nori szót fogad. Nem kérdezi, miért hagyta el az anyja, sem azt, miért zárják egy padlásszobába, és zokszó nélkül tűri a mindennapos vegyszeres fürdőket, amivel ki akarják fehéríteni a bőrét. Nori szerelemgyerek, egy japán nemesúr ágyasának és egy afroamerikai katonának a lánya. Rideg nagyanyja gyűlöli, mert a létezése foltot ejtett a család becsületén, és csak azért fogadja be, hogy elrejtse a világ elől. Amikor három év múlva váratlanul megjelenik a birtokon a néhány évvel idősebb féltestvére, Akira, a két gyerek között erős kötelék szövődik. A tehetséges hegedűművész fiú tanítgatja a húgát, és a zenén keresztül új világ tárul Nori elé, ami végérvényesen megváltoztatja mindkettőjük életét. Nori ráébred, hogy igenis van helye a világban, és bármily nagy árat fizet is érte, érdemes harcolnia a szabadságáért.