A magyarok fontosabbnak tartják a leszármazást, mint a család támogató szerepét és benne a szeretetköteléket, viszont többségük az Alaptörvény korlátozó családfogalmánál jóval tágabban gondolkodik, és többféle felállásra is családként tekint, derül ki a Budapesti Corvinus Egyetem Családtudományi Kutatási Centrumának új tanulmánykötetéből.
A Mi a család? című tanulmánykötet szerzői megkerülhetetlennek tartották, hogy a mostani időszakban reflektáljanak a magyar családkoncepcióra, írja a Qubit. Hiszen miközben a nemzetközi szociológiában már nincs is olyan, hogy “a család”, annyiféle formációt tartanak annak, a hazai Alaptörvény a módosításaival együtt
“a magyar társadalomban előforduló életközösségek egyre kisebb részét ismeri el családként és részesíti ezen az alapon alkotmányos védelemben”.
A család definíciójával kapcsolatban az emberek “nem igazán konzekvensek”, a legtöbben csupán a saját élettapasztalataik alapján ítélnek, állítja Husz Ildikó szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója, a Társadalomtudományi Kutatóközpontjának (TK) tudományos főmunkatársa és a kötet szerkesztője. Például aki elvált, az nagyobb mértékben tekinti családnak a mozaikcsaládot. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy ugyan a legerősebb elem a család definíciójában nálunk a leszármazás, a kutatókat mégis meglepte, mennyire megoszlik a társadalom véleménye a nevelt vagy örökbefogadott gyerekek esetében, miközben funkcionálisan a szerepük ugyanaz, mint a vér szerinti gyerekeké.
“Úgy tűnik tehát, a leszármazás fontosabb, mint a szeretetkötelék vagy a család támogató funkciója.”
A kutatások szerint az Alaptörvényben foglalt, szűk családértelmezéssel (házasságban élő apa, anya és a gyerekeik) a megkérdezettek mindössze 5 százaléka értett egyet.
Ez az öt százalék ugyanaz, akik szintén elutasítják a gyerektelen házaspárokat, a gyerektelen élettársakat, a mozaikcsaládokat (ahová a pár az előző házasságból hozott gyerekkel érkezik), az egyszülős családokat pedig csak negyedük tekinti családnak.
Nem a család típusa határozza meg, hogy jó-e benne a gyereknek, hanem a család működése - mondta a Családhatározó – A sokszínűség pszichológiája könyvbemutatóján Dr. M. Ribiczey Nóra pedagógiai szakpszichológus. A kötetben neves pszichológusok, szociális szakemberek, gyógypedagógusok és családterapeuták elemzik a különböző családtípusokat.
A társadalom 37 százaléka esik a “megengedő” kategóriába, akik a gyerekes élettársi kapcsolatot, a gyerektelen házaspárokat, a mozaikcsaládokat vagy az egyszülős családokat elfogadják családként, de a szivárványcsaládokat nem.
A megkérdezettek 58 százaléka vélekedik “inkluzívan”, ők a gyerekeket nevelő homoszexuális párokat is családnak tartják. Az, hogy a magyarok többsége többféle formációt is családnak tart, illik a nyugati országok trendjeibe, mondta Husz.
“A többség számára a család »többféle életközösséget jelent, mint amennyit a jogszöveg megfogalmazása megenged«” írja a kötet nyomán a Qubit. A teljes cikket itt tudod elolvasni.