Thomas Rosenboom:Közmunkák, Gondolat kiadó - Akcentusok, 2009 - Könyvfesztivál
A TIZENKÉT APOSTOL
(első fejezet)
Hoogeveen tulajdonképpen egy hajózó csatorna volt, melynek két partján egy-egy sávban húzódott a lakott terület. Azután, hogy a fejtés határa túljutott a településen, maradt még valamennyi a jólétből és gazdasági tevékenységből, ahhoz legalábbis épp elegendő, hogy a település 1870-ben igazolni tudja a vasúthálózatba történő bekapcsolásának jogosságát. Arra azonban már nem tartották érdemesnek a helyet, hogy külön kanyart iktassanak be a vasútpályába, ez a magyarázata annak, miért került az állomás végül is félóra járásnyira a település belsejétől. Hoogeveent északról az Ipar nevezetű tőzegalomgyár határolta, mely magas kéményével és angol gőzgépével még leginkább megtestesítette a haladást. A gyártól délre a csatorna mentén a következő épületek voltak a leg-fontosabbak: hozzá legközelebb a Gratama rózsakertészet helyezkedett el, melynek kapujában Diana szobra állt, utána a templom és a Korremorre elnevezésű elkülönítő következett, aztán a Hotel Thomas, melyhez istálló és kocsiszín is tartozott, hogy kocsival lehessen várni a vendégeket az állomáson. Közvetlenül e szálloda mellett volt Christof Anijs2 gyógyszertára, a Tizenkét Apostol, és egy kicsit odébb, a csatorna túlpartján, a községháza állt. A tőzegalomgyártól öt kilométerre, a Kruisnél3 ért véget a lakott terület, ahol a hajózó csatornát keresztirányban egy másik csatorna szelte át. A kereszteződésnél a sarkon jobbra a Dalwijk birtok terült el, mely Fekko Koerts Amshoff doktoré volt, a keresztcsatorna ellenkező irányban egészen a szomszédos faluig vezetett el, s onnan még tovább is folytatódott az Elim nevet viselő szegénytelepig. A Kruis volt Hoogeveen legélénkebb pontja, a hidakon mindig álldogáltak emberek, akik a hajók és a lovaskocsik forgatagát nézték. Hoogeveenben tehát ketten látták el az egészségügyi teendőket: Amshoff doktor és Anijs gyógyszerész, az előbbi hetven felé járt, az utóbbi jó hatvanas volt. Amshoff saját praxisának ellátása mellett – a községtől kapott fizetés fejében –a szegények doktoraként és az elkülönítő felügyelőjeként is működött. Ezenkívül üzemeltetett Dalwijkben egy magánklinikát is nem helybéli, jómódú asszonyok számára, akiket mezítláb járatott a harmatos pázsiton, hideg vízzel locsolt le, és egyéb reformkezeléseknek vetett alá – ez az intézmény volt a Maison de Santé. Az átlag vidéki orvosokkal szemben Amshoff uraság egyetemi tanulmányokat végzett, az egyetem olyan lehetőség volt, amely a gyógyszerészet terén abban az időben, amikor Anijs az oklevelét szerezte – s akkor még a régi törvény volt érvényben – egyáltalán nem létezett. Hoogeveen orvosi és általános tudományos súlypontját azonban mégsem Amshoff személye, hanem Christof Anijs tiszteletet parancsoló gyógyszertára testesítette meg. A Tizenkét Apostol a homlokzata előtt álló futtatott hársfáival és magas osztóléces ablakaival már kívülről is előkelő benyomást keltett. A látogatóban azonban még tovább erősödött e képzet, amikor az ajtón belépve a pult mögött közvetlenül jobbra elhelyezkedő, mennyezetig érő impozáns polcrendszert is megpillantotta, melyen zöld és barna üvegcsék százai sorakoztak. Az üvegcsék között szemmagasságban egy venena feliratú zárható fiók volt beépítve, melyben Anijs a mérgeket tartotta lepecsételt üvegekben. Nyoma sem volt itt az olyan régimódi gyógyszerészkuriózumoknak, mint a mákgubó vagy a kitömött majom; a gyógyszertár berendezésének többi része is kizárólag szakértelemről árulkodó tárgyakat tartalmazott: volt ott egy, a betegek kartonjával teli kis könyvesszekrény, mely magában foglalta a batáviai gyógyszerkönyvet és egy növényhatározót is, és állt ott egy külön kisszekrény a nyugtatóknak, piócás edénnyel a tetején; az oklevél természetesen a falon lógott, a pénztár mellett pedig egy mozsarat, egy mérleget és egy koponyaformájú porcelán tintásüveget találunk. A polcrendszeren túl jobbra volt annak a szobának a bejárata, melyet étkezőként és nappaliként használtak, azzal szemben helyezkedett el a szalonra nyíló ajtó, a hátsó falban kialakított ajtó pedig a gyógyszertár voltaképpeni szentélyébe vezetett. Ezen az ajtón laboratórium feliratú, zománcozott kis fehér tábla lógott, a felirat feletti díszítés tekeredő kígyót ábrázolt, s az ajtó mögött elhelyezkedő, a házhoz utólag hozzáépített alacsony helyiségben állt a gyógyszerkészítésre használt nagyméretű asztal. Itt főzte Anijs a szirupjait, itt rázogatta a lombikokat a főzőlapok felett – az efféle medicinakészítést egyben vegyészkedésnek is kell tekintenünk, ezt a tevékenységet sokszor még késő este a karbidlámpa fénye mellett is folytatta Anijs, s aki pillantásával elkapta e jelenetet, önkéntelenül is megállt, hogy jobban szemügyre vehesse a dolgozó patikust.
