"Ez a könyv harminc színházi szezon története. Harminc boldog évet töltöttem a Radnóti Színház élén. Színész kollégák, rendezők, író barátaim, kitűnő munkatársaim idézik föl akárcsak Radnóti Miklós a felzengő (párizsi metró)-állomásokat gyötrelmes sikereinket, dicsőséges bukásainkat. Az aranykorokat és a küzdelmeket, a színházi ünnepeket és a dolgos hétköznapokat" - írja a Radnóti Színház harminc évéről most megjelent kötetben Bálint András, a színház távozó igazgatója.
Felzengő állomások - Radnóti Színház 1985-2015
Magvető Könyvkiadó, 2016, 240 oldal, 6500 HUF
A kötetben megszólal például Esterházy Péter, aki - ahogy írja - többszörösen otthon van a Radnótiban, hiszen Morcsányi Géza ott dramaturg. Hamar rátér ugyanakkor arra, hogy a színházban rendezendő évi rendes Magvető-estek "mennyire hozzátartoznak nemcsak a könyvhéthez, de a kiadóhoz is és a színházhoz is, egymásra mutatnak és egymásra ismernek, és hogy ez meg nagyon is Andris-függő, látszik rajta, lerí róla, hogy valóságos olvasó, hiába jó színész, ezt nem tudná csak úgy eljátszani, lebukna, lebuktatnánk, ez is a szépsége ezen estéknek, hogy benne hirtelen mintegy összeér színpad és valóság".
A könyvből kiderül az is, hogy Morcsányi amúgy a sok-sok radnótis éve alatt egyetlen előadásban sem ment be a színpadra, "egy másodpercre sem, úgymond poénból sem". Nádasdy Ádám pedig felidézi azt a Magvető-estet, mely előtt nem sokkal Orbán Ottó elhunyt. Ahogy Nádasdy írja, szorongtak "az est lehetséges lefolyása miatt", amely végül megható megemlékezésbe és vad limerikezésbe torkollott. Tóth Krisztina szintén Orbán Ottó alakját idézi fel, a történet hátterét egy zaklatottan indult magvetős bemutató, egy nem is annyira vidám vidámparki emlék, és egy egyenletes szúró-lüktető érzés szolgáltatta.
Olvassatok bele a kötetbe:
