Régi könyvekkel házal, eseménytelen, sivár hétköznapjait pedig a téli, borongós Quartier Latinben éli Modiano hőse. Egy napon furcsa párral hozza össze a véletlen: a pár tagjai szerencsejátékból élnek, és lepusztult, olcsó szállodákban laknak. Mintha valamiféle rejtély lengené körül a férfit és a nőt, akik igyekeznek mind jobban beleolvadni a diáknegyedben nyüzsgő névtelen-arctalan tömegbe.
Patrick Modiano: Felejtett álom
Fordította: Gulyás Adrienn, Tarandus Kiadó, 2017, 176 oldal, 2790 HUFB+
Modiano hőse beleszeret a lányba, akivel maguk mögött hagyják Párizst, hogy Londonban kezdjenek új - bár az eddigiektől sokban nem különböző - életet. A lány egy nap eltűnik, hogy aztán csak húsz év múlva bukkanjon fel újra. Patrick Modiano az emlékezés írójaként kapta meg az irodalmi Nobel-díjat 2014-ben. De nemcsak az emlékezés, hanem természetes ellenpárja, a felejtés is ott van minden művében.
A Felejtett álom hősei, akárcsak a többi Modiano-könyv szereplői, mintha idegenek, kívülállók volnának a saját életükben, és önmagukat keresve sejtelmes árnyalakokként mozognak a regény álomszerű közegében. Amikor rájuk vetül az emlékezés fénye, egy-egy pillanatra kiválnak a homályból, hogy aztán kisvártatva visszaolvadjanak belé. Az emlékezés és a felejtés kettős fénytörésében a valóság elmosódottá, már-már krimiszerűen titokzatossá válik, és mozaikdarabkái mindannyiszor más-más képpé állnak össze az idő kaleidoszkópjában.
Egyáltalán felderíthető, megismerhető a valóság? Vagy a felejtés, a múlt mélységesen mély kútjából csak egésszé soha össze nem álló töredékeit hozhatjuk felszínre? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Modiano különös hangulatú, varázsos atmoszférájú regényében.
Olvass bele a kötetbe:
FelejtettAlom_lapozos_143-153.pdf by konyvesblog on Scribd
