Egy vezető, akinek kultuszát épp a kultusz látszólagos hiánya teremti meg. Egy diktátor, akinek az a célja, hogy olyan politikusnak lássák, aki semmiben sem különbözik az egyszerű, hétköznapi emberektől. Sikerét és uralmának legitimálását éppen ez a szerep hozza meg, ez különbözteti meg elődjétől és általában a kommunista diktátoroktól. A Kádár János életéről és mindennapjairól szóló kötet új szempontból, a Kádár-kultusz működésének logikája mentén mutatja be a hatalom éveit. Az 1956-os forradalom leverése után az ország egyik leggyűlöltebb embere volt Kádár, hogyan sikerült mégis átformálnia ezt a képet néhány év leforgása alatt? Milyen technikával érte el, hogy a róla alkotott kép megváltozzon és az ellenséget az emberek inkább láthatatlan erőkben vagy a külső, megszálló hatalomban keressék?
Majtényi György levéltári forrásokat, elsősorban a még alig kutatott Kádár-hagyatékot, magániratokat és interjúkat felhasználva elemzi a korszakot. A gazdag fotóanyag nagyobb részben magánszemélyektől, pl. vadászoktól, séfektől, fotósoktól és olyan kortársaktól származik, akik annak idején személyes kapcsolatba kerültek a pártvezetővel, és a közös képeket, emlékeiket róluk relikviaként megőrizték.
