Gerevich András: Barátok, Kalligram, 2009, 88 oldal
Gerevich András új verseskötete, a Barátok a férfiszerelem könyve. A szerző a magyar lírában szokatlan nyíltsággal és művészi erővel idézi meg az ifjúkor szerelmeinek lelki és testi tapasztalatait. A kötet beszélője tabukat sértő őszinteséggel tárja föl a „tiltott szerelmek” és kapcsolatok világát.
A fiatal és rendkívül tehetséges költő harmadik kötete: kilépés. Egyfelől a szó költői értelmében: kilépés a maszkok és szerepek mögül, másrészt a nyilvánosság előtti rejtőzködésből és a konvenciók hazugságaiból. Ugyanakkor a könyv többféle tematikát és költői nyelvet szólaltat meg: a szerelem, a személyiség belső terei és erős érzelmei mellett fokozott hangsúlyt kapnak a politikai-társadalmi történések és a mindennapokban feltörő gyűlölet is. A Barátok című kötet beszélője természetes büszkeséggel vállalja nemi identitását, a férfiszerelmet és a másság tapasztalatát – az elsők között a magyar költészetben.
Részlet:
Fénykép
1.
látlak a fényképen
mosolyogsz
cigizel
szőrös a mellkasod
rövid a hajad
zavarban vagy
mert nézlek
a lencsén át
a képernyőn
tíz év elmúltával
tudod
hogy nézlek
ezen az utolsó képen
mielőtt
megölöd magad
2.
látlak a fényképen
mosolyogsz
cigizel
hozzám beszélsz
sokan vagyunk
ebben a szobában
ahol ülök
most is
tíz év elteltével
egyedül
ugyanazon az ágyon
és nézlek a képen
és te engem nézel
beszélsz hozzám
magyarázol
mosolyogsz
nem emlékszem
mit mondasz
de most látom
hogy te tudod
hogy ez az utolsó kép lesz
hogy megölöd magad
de ezt nem mondod el
és én nem tudom
még nem tudom
már nem tudom
3.
látlak a fényképen
mosolyogsz
cigizel
szőrös a mellkasod
rövid a hajad
zavarban vagy
mert nézlek
a lencsén át
ez tíz éve volt
szerelmes vagy belém
nekem inkább egy apa vagy
és taszít a tested
látom a szemedben
hogy kivánsz engem
zavarban vagyok
egyszer mutattál egy régi képet
napoztál a dalmát tengerparton
szőrös volt a mellkasod
rövid a hajad
ha akkor lenne most
mondtad
összeillenénk
akkor szerettél volna
szeretted volna a testemet
megnéztem a képet
és nem vonzott a tested
nem mondtam
de láttad
és ezt tudod
ahogy nézel
ebből a másik képből
zavartan
és a szemedbe nézek
és emlékszem
hogy gyűlöltem a testedet
mert azt akartad
hogy szeressem
de meghaltál
megölted magad
és semmi értelme
hogy nézzük egymást
Stalker
Este munka után követtelek,
izgatottam tébláboltam a nyomodban,
de féltem a találkozástól.
Vártam, tedd le a mobilt,
hogy végre leszólíthassalak,
de te csak beszéltél, bele-bele nevettél, hangosan,
ahogy lassan sétáltál előttem,
mit sem sejtve, hogy utánad igyekszem,
és bámulom rugalmas lépteidet, szálkás testedet,
sűrű fekete hajad alól sötéten kivillanó nyakadat.
Utcáról utcára, lépésről lépésre mögötted sompolyogtam,
és amikor már azt sem tudtam, merre járhatunk,
elszégyelltem magam, mert mit mondanék,
ha észrevennél, vagy talán tudtam, ha megfordulnál,
fel sem tűnne, hogy a nyomodban vagyok,
meg sem ismernél, mégis remegne a testem,
mert éjjel a képzeletemben át fogsz ölelni,
amikor lefekszem meztelenül.
Egészséges
Nem is tudtam, de az orvos szerint,
még Londonban is, testemben az ereknek,
melyek agyamhoz es szívemhez viszik a vért,
budapesti utcaneve van.
Idegszálaim végződésein
a hullámokat konvertálni kell,
hogy kitisztuljanak a jelek.
Emlékeimben a Balatonon eszem görögdinnyét,
es Dobogókőn bújócskázom, mondta,
ezért ne képzeljem át a múltat Nizzába.
Nyelvemre Isten rátetoválta: Made in Hungary.
Magyar Termék. Ez a szexepilem.
Verjen a Sors keze (2007)
A buzikat a Dunába, a zsidókat meg utána!
Az ÁVH egykor elődeinket üldözte,
és ma ÁVH-snak neveznek,
gyaláznak, homokkal és tojással dobálnak,
még az anyanyelvünket is felkoncolják:
már csak szitkozódni jó.
Amerikában, ha magyarul hetekig nem beszéltem,
séta közben néha eldúdoltam a Himnuszt,
jó érzés volt: otthonosan és büszkén szomorú.
Ma átkapcsolom a tévét, ha felcseng,
mert véres fejekről szól, félholt emberekről,
mert mielőtt megerőszakolják,
az emberről napról napra tépik le hazáját:
nemzeti lobogót, címert, Himnuszt,
mint nadrágot és inget.
Meztelenül beugrom úszni a Dunába.
A nyári nap mossa tisztára testemet.
Itt vagyok otthon.
