Darvasi László: Virágzabálók, Magvető, 680 oldal, 3990 Ft
Részlet:
Schütz bácsi a vízben áll, szürke hullámok nyaldossák a cipőjét.A vasúti hídról bundás katona kémlel, ő is azt nézi, amit mindenki, a fenyegető folyót. A T isza tengert játszik, a város szigetté vált az éggel összeérő víztükör közepén. A doktor varjúként károg a szélbe, nagyokat vihog, a sálja lobog, csak lobog. Fekete posztókabátját szokás szerint félregombolta, hószínű haját összekócolta a szél, a hajszálak rózsaszín fejbőrére tapadnak. A közelben utászok rakodnak ládákat, zsákokat, mások a vár töltésén emelt sátrakat igazgatják, erős és fiatal fiúk, napok óta alig alszanak, törődöttek és ingerültek, a szemük vörös, derekukat fáradtság mázsája nyomja.
Hogy mondja, Schütz bácsi?
Mit karattyol, már megint nem lát?!
Vak, vak, de azért megint idáig botorkált az öreg! Mindjárt kiönt, mindjárt eláztat bennünket!, szimatol a szélbe az öreg.
Nem önt ki a Tisza, Schütz bácsi!
Mindent elborít, téged is, ostoba!, rikácsol az öregember. Vén varjú maga, Schütz bácsi! Vészmadár! Hiába károg!
Vigyetek haza!, parancsolja az öreg, mintha ugyan szemernyi hatalommal bírna ezek fölött.
Hova, Schütz bácsi, hová?!
Marhák vagytok, megfulladtok! Berger úr, Berger úr!, kiabálnak a fiúk, a vén hülyét megint itt eszi a fene!, aztán választ nem is várva terelgetik a töltésről, de hamar megunják az araszolást, s felkapják, mint a párnát, ölben cipelik tovább.
Hány éves maga, Schütz bácsi?
Kétszer annyi, mint a tökkelütött nagyapád!
Tedd a sárba a bolond öregjét, szórakozzon a nénikéjével!
Na, milyen odalent ülni, Schütz bácsi?
Hideg! Hideg!, motyogja az öreg, mert valóban a sárban csücsül.
Még mindig nem tudja, hány éves?
Honnan tudnám, ha nem emlékszem rá?!
Mesebeszéd! Az ember mindig tudja, hány esztendőt kapált az ég alatt! Na, vigyázzon, emelem, be ne szarjon nekem!
Ide figyeljetek, semmirekellők, vannak olyan történetek is, amiknek abban a pillanatban lesz végük, amint hozzájuk kezdenek, de nyomban elkezdődnek, amikor a végükre érnek!
Na, persze, magának, Schütz bácsi, biztosan mindjárt vége van! De aztán elkezdődik lent a földben!, röhögnek a fiúk.
Az öregember a nyálát fröcsögve kiabál, hé, hé, az ember nem azért teremt legendákat, hogy beléjük pusztuljon!
A legendák élnek, élnek!
Kuss, Schütz bácsi, vagy eldobjuk, mint egy falécet!
Az öreg nem hagyja abba, de azért csöndesebben folytatja. Ja, kérem, a legendák persze fosztogatnak és gyilkolnak!, bólogat. De akit kifoszt egy legenda, megjutalmazza egy másik. Akit megöl egy legenda, azt feltámasztja egy másik! Hát nem így van, ti ilyen-olyan kurafiak, ti semmirekellők!?
A fiúk morognak, de cipelik az öreget, mint valami csecsemőt. Nincs súlya Schütz bácsinak, az egész ember nem több már, mint néhány zörgő csont, leffegő bőr és messze hangzó rikácsolás. Éppen elérik a házat a Palánkban, ahol az öregember lakik, megkeresztelkedett zsidók, örmények és szerbek szomszédságában, de a házak most némák, aki itt élt eddig, elmenekült, költözött, a várba mentette a családját. A fiúk az óriási kapuzárral bajlódnak, egyikük nézelődik, szimatol, a fejét rázza, a társa végül megunja a bajlódást és berúgja a kaput. Az öreg kitartóan motyog hozzájuk.
Mondom nektek, hogy elvesztünk!
Mintha örülne maga ennek, Schütz bácsi!
Meneküljetek, fiúk! Majd én mutatom az utat!, hadonászik az öreg. Kussoljon, mert az udvaron hagyjuk!
Ahogy a fiúk a folyosóra tódulnak, nem hisznek a szemüknek, forgolódnak, ámultan bámulnak.
Mi ez a felfordulás?!
Talántán vakok vagytok ti is?!, kuncog az öreg.
Látjuk, hogyne látnánk, ládák, dobozok, furcsa zsákok! Megszámlálhatatlan faláda halmozódik a folyosón, kisebb fenyőládák, hatalmas, festett utazóládák, zsákok, kapcsos dobozok, mindegyiken matricák díszelegnek, Európa különböző fertályaiból érkeztek az öreghez, Bécsből, Amszterdamból, Párizsból, Londonból, Berlinből, Moszkvából és Szarajevóból. A ládák fullasztó illattal töltik be a folyosót és a szobákat. A fiúk eszmélnek, érezték már az utcán is az illatot, s ahogy a bácsit talpra állítják, szinte szédelegnek!
Miben mesterkedik, Schütz bácsi?!
Titkos játékot űz?!
Összeesküvés?!
Katasztrófa előtti rablás, fosztogatás?!
Az öreg csak nevetgél elégedetten, igazán mint egy rekedt tölcsér, az édes anyukátok hatalmas picsája fosztogat, az!
Én, Schütz Gusztáv orvosdoktor, nem hiszem, hogy a tények előtt hajbókolni kellene!
Jól van, ne hajbókoljon! Most akkor lát vagy nem, bácsi?!
Ki mondta, hogy vak vagyok?!, én mindig látok! Istenemre, a bolondját járatta velünk! Lát, nem lát, egyre megy! Hazahoztuk, itthon van! Maradjon veszteg, Schütz bácsi! Ne csatangoljon, ne menjen sehová! Az öreg egy faládán imbolyog, onnan szónokol, a lécek nagyokat reccsennek alatta. Kussoljon, Schütz bácsi, mindenkinek jobb, ha maga már nem beszél! Jöjjön le onnan! Vegyétek már le! Érti valaki, mit fecseg?!
