Csaplár Vilmos: Hitler lánya, 288 old., 2.990 Ft, Kalligram, 2009 - Könyvfesztivál
…Az asszony egy napon lefordult a székről, és meghalt. Ősz volt, a földeken már zörgette a szél a száraz kukoricaleveleket. Budapesten egy bizonyos Károlyi Mihály, habár ő maga is gróf volt, megfosztotta az utolsó Habsburg császárt (csak mint magyar királyt) a hatalmától, s Magyarországot köztársasággá nyilvánította, amelynek nyomban ő lett az elnöke.
A macskák előbb csak szétrebbentek, aztán egyesével, kettesével elszállingóztak. Egy tépett szőrű cirmos olyan rossz bőrben volt, hogy nem bírt odébbállni, mégis akkorát ugrott és olyan fülrepesztő hangot adott ki, mikor Lóránt Mihály a fészerajtót kilökve rálépett a farkára, hogy a férfi előbb a fülét tapasztotta be, majd fölkapott egy falnak támasztott lapátot, s addig-addig üldözte az állatot, míg utolérte, és agyoncsapta.
Lapátra téve a tetemet, éppen azon töprengett, hova tegye, nehogy a gyerekek megtalálják, amikor egyszerre csak ott állt előtte egy lény. Bő szárú gatyában, amit férfiak viseltek, de az arca a rövidre nyírt haj ellenére női volt, méghozzá fiatal.
Közölte, hogy Földi Piroska a neve, pedig senki nem kérdezte.
Egyszer majd újságíró és fotóriporter száll ki a tanyára, s arra akarják rávenni Lóránt Mihályt, hogy meséljen a feleségéről, Lóránt Mihálynéról, alias Rieger Pálról, Rieger Pálnéról, Földi Viktorról, Földi Viktóriáról, vagyis Pipás Pistáról, közben ennek a Földi Piroskának a fényképét mutatják neki.
Kijelenti, hogy az a személy sose volt a felesége, mást nem is mond, hiába erőszakoskodnak, és nem engedi, hogy lefényképezzék.
Rárebbentette a pillantását a gatyára, aztán megint csak a macskatetemet bámulta, hátha végre eszébe jut, hova a fészkes fenébe rakja, anélkül, hogy gödröt kéne ásnia, amiből a kutya úgyis kikaparja.
Földi Piroska kijelentette, hogy azért hord gatyát, mert férfimunkákat is elvállal.
Mihály megvonta a vállát, ezt se kérdezte senki. Elindult a lapáttal, bár nem tudta, mi a végcél.
A nadrágos lány odalépett, a farkánál fogva fölkapta a lapos, véres testet, fél kézzel kapaszkodva, gyakorlottan fölmászott vele az eperfára, a zsebéből spárgát kerített, hurkot kötött a nyakra, s a dög máris lógott az egyik ágon.
Távol tartja a többit, mondta Földi Piroska, mikor újra lenn volt. Sose jönnek vissza.
Honnan tud ez a macskákról? Lóránt Mihály most először nézett figyelmesen a lány arcába. Nem látszott többnek húsz évesnél.
Előkerült Annuska, Gyurika, az apjuk fedezékéből bámulták az idegent.
Olykor Lóránt Mihály bejárt Kecskemétre, és értesült róla, hogy egy bizonyos Lenin az ő valamikori „cimborájával”, Dzsugasvili-Sztálinnal társulva egész Oroszországot a hatalmába kerítette. Ő meg a háborúból is kimaradt. Ahelyett, hogy a macskafaló olaszokat pusztította volna, a macskákat csapdosta agyon. A gyerekek mint a koloncok, helyben tartották, nem lehetett ott akkor sem, amikor megbuktatták a grófot, és Magyarországon is beköszöntött a munkások és a parasztok vörös terrorja.
Intett Földi Piroskának, hogy kerüljön beljebb.
Pár nap múlva bejelentette, hogy elmegy, majd jön.
Földi Piroska épp egy birkát nyúzott, a gyerekek azt nézték, meg se mukkantak.
Sötétedés után indult útnak.
Győrben három társával, hamis igazolványokat fölmutatva házkutatásokat tartott, rekvirált. Belépett a Vörös Hadseregbe, a rabló korában szerzett fegyverbéli és szervezési jártasságával elérte, hogy a katonák zászlóalj-parancsnokká válasszák. A Hadügyi Népbiztosság tudomást szerzett a győri tetteiről, és letartóztatta, de Pogány József népbiztos 1919. április 2-i lemondása után újra zászlóalj-parancsnokként ment ki a frontra. Megint rabolt, rekvirált, elsikkasztotta a katonák zsoldját. Mindezekért a Forradalmi Törvényszék elítélte, ám a Tanácsköztársaság éppen megbukott. Egyike lett a leghangosabb „ébredő magyaroknak”, az államrendőrség mint hivatalos kémet alkalmazta. Különösen azok után kutatott, akik viselt dolgait ismerték, igyekezte őket ártalmatlanná tenni. Kínvallatásokban is részt vett. Szorulni kezdett a nyakán a hurok, a hatóságok piszkálták a múltját.
Éjszaka ért a tanyára, szándékosan. A kutya megismerte, nem csapott lármát. Az ajtót nyitva találta.
Benn pipafüst szaga terjengett. Alig várta már, hogy a cigarettáit szépen elhelyezhesse a szőrmekereskedő ezüst tárcájába. Gyufával meggyújtotta a petróleumlámpa kanócát, elővette az ezüsttárcát a rejtekhelyről.
Egyszerre csak Földi Piroska állt mellette, áradt a szájából és a hálóingéből a pipabűz. Mihály megkínálta cigarettával, közben észrevette, milyen mohó tekintettel lesi a fényes tárcát.
Más bűz is megülte a szoba levegőjét, gyerekszarszag.
A bölcsőben egy csecsemő aludt.
Földi Piroska nem kért cigarettát, inkább pipára gyújtott. Visszadőlt az ágyra, kényelmesen akarta öblögetni a füstöt.
Lóránt Mihály a zsákja száját markolva ült a széken, és azon töprengett, hol legyen az új rejtekhely, miután Földi Piroska a régit megismerte. Hova rakja a hazahozott értékeket?
Reggel szoptatás közben a nő tudatta, hogy a gyerek fiú, és Éliásnak hívják, pedig Lóránt Mihály nem kérdezte.
A kis Éliás hol az anyja pipázását figyelte a bölcsőből, hol az apja füstkarikáit.
Hónapok teltek el, Lóránt Mihálynak be kellett kocsikáznia Kecskemétre, de próbaképpen az asztalon „felejtett” egy Budapesten rekvirált aranyláncot.
Hazatértekor Annuska az ölében tartotta Éliást, Gyurika a fejét simogatta. A gyerek visítva sírt. Annuska ledobta a válláról a ruhát, félmeztelen volt, épp próbálta a kis rózsaszínű mellbimbójához nyomni az éhes gyerek száját.
Sem az anya, sem az aranylánc nem volt sehol.
Lóránt Mihály tudta, hogy soha többet nem fogja látni ezt a Piroskát.
