Általános cikkek athenaeum adaptáció veszettek

Veszettek: így lesz valakiből bőrfejű

Valuska László | 2015. október 23. |

Hogyan lesz néhány átlagos fiatalból bőrfejű rendpárti gárdista? A szmokizásban megfáradt nihilista srácok belesodródnak a rosszba, a városba érkező Ács János rendőr százados pedig reményt és célt ad nekik. Csütörtökön mutatták Goda Krisztina rendezésében a Veszettek című filmet Fenyő Iván és ifj. Vidnyánszky Attila főszereplésével.  

Czető Bernát László: Veszettek

Athenaeum, 2015, 232 oldal, 2990 Ft

 

 

"Gombos Oszi szülei romának születtek. Családi vállalkozásuk
sok-sok éve működött, Gombos nevű ószeresek
nemzedékei nőttek fel a környéken. Oszi apja, a nyolcvanas
években bejárta egész Európát, és új ötletekkel jött
haza. Csak bútorral foglalkozott, régiségkereskedő lett.
A konjunktúra
dübörgött, az üzlet remekül működött, sok
pénzt hozott. A válság eljövetelével váltott. A régiségboltot
meghagyta, de ugyanabban a háztömbben, a mellékutcában
egy csődbe ment élelmiszerbolt helyén megnyitotta a
kettes számú érdekeltségét, egy zálogházat. Mindkét üzlet
udvari bejárata ugyanarra a kövezett udvarra nyílt. Sok
ékszer, porcelán, olajkép kezdte a zálogházban, és amikor
már nem tudták kiváltani, végezte a főtéri régiségboltban.
Gombos pontosan tudta az árakat. Az emberek, akik bevitték
az ezüstöt vagy az órákat, nem. A férfi kevés pénzt
adott, sokat kért, ezért egy idő után meggyűlölték. A megvetés
átszállt a fiára is. Az idősebb Gombos megtanulta,
hogy jobb előre gondolkodni. Ha a fiába fektet, a jövőt építi.
Oszi szerencsére értelmes srác volt, jól tanult. Néha ellógott,
ha már feszítette a gőz, de mindig megbánta. Kicsit
kövér volt, emiatt ügyetlenebb és lassabb, mint a többiek.
A pofon előbb találta meg, mint Jocit vagy Pecát. Ki is maradt
a futók közül, nem vett részt a közös dolgaikban. A fél
középiskola unokatestvéri kapcsolatban volt, Oszi is, Peca
is beletartozott a kiterjedt rokonságba. Természetes volt,
hogy Oszi Pecához ment.
– Szeretnék beszállni a buliba.
– Nem lehet.
– Mi az, hogy nem lehet.
– Nem neked való.
– Ugye hülyéskedsz?
– Nem. Te más vagy. Nem közénk való.
– Mert roma vagyok?
– Hülye, én is az vagyok.
– De nem annyira.
– Oszi, Oszi. Ezt mint az unokatesód mondom: ez nem
a te világod. – De Peca ezzel még nem győzte meg a fiút. –
Ha nem hiszed, kérdezd meg Jocit.
– Ő a főnök?
– Nálunk nincs főnök.
– Akkor vezető, vagy parancsnok, vagy ilyesmi.
– Ilyen sincs.
Oszi nem hitte el. Elment Jocihoz, de ő is csak ugyanazt
mondta: – Én nem vagyok semmiféle parancsnok. Nem
vehetlek fel ide.
– Akkor ki az?
– Senki.
Mindketten tudták, hogy ez mit jelent. Senki nem akarja
Gombos Oszkárt. Senki nem akarja a kövér fiút. Senki
nem akarja a barna bőrét. Senki nem akarja az uzsorás fiát.
Oszi nem fogadta el a nyilvánvaló választ.
– Olyan nincs, hogy ne legyen. Ki mondja meg a tutit?
– Nem tudom. Ez az egész nem hivatalos.
– Ácsnál kell szólnom, hogy be akarok lépni?
– Ezt nem mondtam.
Oszi elment Ácshoz. A százados végighallgatta, és elmondta
baráti véleményét.
– Oszi, ugye így hívnak. Már szóltak, hogy jönni fogsz,
és azt is mondták, hogy csatlakozni akarsz. Én nem javaslom.
A fiúk szülei és a te szüleid között, hogy is mondjam,
különleges viszony van. Utálják őket, mert hozzátok vándorolt
a családjuk vagyonkája.
– De hát apám csak zálogos, ez a munkája – mondta Oszi,
mintha csak most kellett volna rájönnie, hogy apja megélhetése
nem egészen elfogadott a barátai körében.
– Erről beszélek, Oszi. Gyere máskor is a többiek közé,
gyúrjál, vagy játsszál a gépeken, de ne akarj közéjük állni.
Neked így lesz jó. Hidd el, jót akarok neked.
Eddig rögtönzött. Ha Erzsébet kérdezte, mi a célja a fiúkkal
– márpedig nagyon gyakran megkérdezte –, nem tudott
válaszolni. Próbálta megfejteni, de nem sikerült. Kapott egy
feladatot a főkapitánytól, és szíve szerint meg akart felelni.
Hiszen erre szoktatták a rendőröket. A parancsot teljesíteni
kell, mert ha nem, az bonyodalmat okoz. A parancsot nem
basszuk meg, mert szaporodik. Különben is. Nem ismer
minden okot, nem lát bele minden parancsnok fejébe, a
testületek határozatai más szinten születtek, ő nincs abban
a körben, nem vállalhat felelősséget érte. Hitte, hogy ez így
van rendjén. Soha nem akart gondolkodni, hogy helyes-e
a parancs vagy sem. Most sem. Csak teljesíteni a feladatot.
Segíteni akart, szeme előtt tudni a bűn és bűntelenség
között billegőket, de terve nem volt velük, nem kereste az
okokat, csak tünetet orvosolt. Amikor a városba került,
változott valami. Messze került a parancsnoktól, önállóan
kellett cselekednie. Felelősséget kapott. Most már nemcsak
egy-egy helyzetet kellett megoldani, hanem helyzetek
bonyolult rendszerét, és az alig átlátható káoszban ellentmondásokkal
találta szemben magát. Gondolkodnia kellett.
Összekötni a szálakat, mint ahogy összekötötte a fiúk tenni
vágyását a rendőrként megoldhatatlan helyzettel, és kisöpörtette
velük a tolvajokat, miáltal a fiúk feladatot kaptak,
és a feladattal elismertséget. A csirkefogókat egy csapásra
elfogadta a város. Erzsinek igaza van, önbíráskodás a javából,
vagyis törvénytelen, amit tettek. Törvénytelen, de
Mikátsi szerint szükséges. Erzsi és Mikátsi szövetségesek,
egy pártban szolgálnak, és mégsem ugyanazt mondják.
Nem értette Mikátsit. Hogy lehet más akarata, mint a fő
nökének? Kettős játékot játszik, amivel Ácsot is kettős játékra
kényszerítette. Persze már Erzsi is ilyesmire vette rá,
amikor egy ágyba bújtak. Nem lehet egyszerre Erzsébet és
Gerdesits embere, miközben Mikátsinak is meg kell felelni.
Különös, hogy Erzsi és Gerdesits most ugyanazt mondják,
pedig ellenségek. Fel kell készülni, hogy válasszon köztük,
mert előbb-utóbb ők kényszerítik választásra. Ha nem a türelmetlen
és bizalmatlan Gerdesits, akkor az életét lépésről
lépésre elfoglaló Erzsi mellett kell maradnia. Akár ez, akár
az, fel kell építenie a saját rendszerét, amibe nem szól bele
sem a polgármester, sem a főkapitány, mert másként nem
teljesítheti küldetését. Saját rendszert, ami neki dolgozik,
de ami nélküle is működik. Szilárd, önműködő rendszer.
Ez a legfontosabb. Akkor szórakozhat vele az áll nélküli
főkapitány, mondhat Erzsi két szeretkezés között bármit,
lesz hátországa. Oszi látogatása értette meg vele, hogy oda
kell figyelnie a fiúkra, mert így nem megy tovább. A fiúk a keresett rendszer."



"– Rendben. Akkor most egy napirendi javaslat. Hozzunk
határozatot a mozi bérbeadásáról! – állt fel Tóth Ali a következő
önkormányzati ülésen. Sassné csodálkozott.
– Valaki bérbe akarja venni?
– Nem, polgármester asszony, rosszul értelmezi a felvetést.
Valaki használja a mozit, és nem fizet érte.
– Tíz éve nem tudtuk kiadni. Jobb, ha üresen áll?
– Úgy gondolom, hogy igen. Nem tudom, hogy ki áll a
Védegylet mögött, de az emberek félnek tőlük.
A szavazásnál az ellenzék boldogan igennel voksolt, a
három szabadságtelepi szintén. Elfogadták az indítványt,
a mozi ügye napirendre került. A polgármester asszony
szünetet rendelt el.
– Most akkor kirakjuk a Védegyletet a moziból? – kérdezte
irodájában a két szabadságtelepi képviselőt és Mikátsit.
Ez utóbbit támogatásul hívta be.
– Gesztusszinten nem lenne rossz ötlet – vélekedett Farkasné.
– Közeledik a terminus vége, nekünk jól jönne a
választók előtt.
– Ez nem gesztus kérdése! – szólt közbe a tanító. – Ki kell
seprűzni őket a városból is.
Mikátsi eddig hallgatott, mert nem értette, mi okozta a
hirtelen indulatot. Meg akarta érteni. – Most akkor az a
baj, hogy nem fizetnek, vagy hogy léteznek?
A két képviselő egyszerre felelt.
– Hogy nem fizetnek.
– Hogy léteznek.
Sassné felvidult, ha ezek nem értenek egyet, akkor lehet
velük valamit kezdeni. – Keressünk értelmes megoldást. Te
azt akarod, hogy fizessenek. Maga, hogy menjenek el. Szerintem,
ha megállapítunk egy észszerű bérleti díjat, mindenki
elégedett lesz.
– Attól függ, mi az észszerű – vetette közbe Mikátsi. –
Észszerű,
hogy valaki használja az ingatlant, mert ha üres,
tönkremegy.
Észszerű, hogy fizetik a közüzemi díjakat,
mert nem a városnak kell. Észszerű, mert egy csomó, lézengő
fiatalt egybegyűjtünk ahelyett, hogy az utcán lődörögnének.
– Ez megint egy Mikátsi-féle megoldás. Nagy ködfejlesztés,
hogy így tisztességes, úgy szociális. Aztán határozunk,
a köd végre eloszlik, és kiderül, hogy megint nyertél pár
milliócskát, mert az egyik üzleted miatt volt az egész felhajtás,
és nézünk magunk elé, mert már megint hülyére
vettél – lázongott a tanító. A polgármesterhez fordult. –
Erzsi, ebből elég volt. A belvárosi boltok négyzetméterára
legyen az irányadó.
Mikátsi fejben számolt, mekkora összeg lenne, amit Tóth
javasolt. Nagy. Tóth meg akarja fojtani az egyletet. Ez a
kisebbik baj. A nagyobbik, hogy Tóth átlátta, a mozival
tervei vannak, szerette volna végleg megszerezni, de most
még nem akart költeni rá. A fiúk beköltöztetését átmeneti
állapotnak tekintette. – Képtelenség. Az ékszerbolt negyven
négyzetméter, a mozi négyszáz. Annyiért nem kapunk
bérlőt. Legyen a mozi utolsó bérleti díja.
Tóth felnevetett. – A tíz évvel ezelőtti bérleti díj! – hitetlenkedett.
– Az ma már a duplája. Vicc! Ne raboljuk egymás
idejét.
Farkasné közbeszólt: – Erzsi, ha ez a banda továbbra is
a városon élősködik, én kilépek a frakcióból.
– Én is. – Tóth felállt. – Döntsön a testület. Itt úgyis a
kamu megy. Csak mi vagyunk őszinték.
A testület döntött. Erzsébet az egység érdekében Mikátsi
ellen szavazott. A Védegyletnek távoznia kell. Mikátsi
látszólag derűsen fogadta a vereséget. Tóthnak gratulált,
Farkasnénak kezet is csókolt. Az irodájából felhívta Ácsot,
hogy ő közölje a rossz hírt. Nem adott időt a polgármester
asszonynak, hogy kimagyarázza magát. Tudta, hogy Ács
és Sassné között több van, mint a rendőrség és az önkormányzat
együttműködése, hallotta a pletykákat, látta az
összenézéseiket, de nem törődött vele, eddig nem is érdekelte
különösebben. Most sem. Ács választhat a hatalom és
a hervadó nő szerelme között. Ha van esze, jól dönt, megtalálhatja
a szerencséjét."