Hazánkban járt és a Merlin színházban tartotta könyvének bemutatóját Jacqueline van Maarsen, a Barátnőm, Anne Frank című kötet szerzője. Jacqueline és Anne 1941 szeptemberében ismerkedtek meg és Anne egy iskolaévet tölthetett a naplójában Jopie-nak nevezett Jacqueline társaságában, majd 1942 júliusában családjával menekülni, bujkálni kényszerült. Anne ezután több levelet és verset írt Jacqueline-nak, de ezek az írások már csak a háború után juthattak el a címzetthez. Annak ellenére, hogy ez a barátság mindkettejükben különösen mély nyomokat hagyott, Jacqueline sosem kérkedett Anne Frankhoz fűződő szoros kapcsolatával. Hatvan év elteltével, immár idős hölgyként mégis úgy érezte, meg kell írnia emlékeit, hogy közelebbről megismerjük és megértsük azt a kislányt, akinek a lelkébe a világ a naplóján keresztül látott bele.
fotó: Valuska Gábor
Miért döntött úgy hosszú évek után, hogy megtöri a hallgatást és megosztja a világgal életének ezt a szeletét?
Azért maradtam a háttérben olyan sokáig, mert túl sok üzlet van Anne Frank körül. Számomra ez nem a pénzről és az Anne Frank-iparról szól. Hosszú évekig még az ismerőseimnek sem mondtam el, hogy ismertem Annét, sőt a barátnője voltam, hogy én vagyok az a bizonyos Jopie a naplóban. Nem akartam, hogy elhangozzanak azok a mondatok, amelyek ilyenkor értelemszerűen következnek: na itt van a "barátnője", aki Anne halálán és tragédiáján akar meggazdagodni. Ezért léptem csak ennyi év után a nyilvánosság elé. Meg akartam védeni magam attól, hogy "Anne Frank barátnője" legyek egész életemben, nem akartam a gépezet része lenni. Viszont bántott, hogy olyanok jelentek meg időről-időre, akik Anne barátjának mondták magukat, miközben én tudtam, hogy közel sem voltak azok, nem ismerték őt. Ezért döntöttem úgy, hogy megírom a könyveimet, így igaz, hogy megvalósult az, amitől tartottam, én lettem "Anne Frank barátnője", de más ezt ennyi idősen megélni.
>> itt olvasd tovább a Jacqueline van Maarsennel készült interjút
Jacqueline Van Maarsen a könyvbemutatón párhuzamosan vázolta fel ő és barátnője, Anne életének alakulását. Míg a francia katolikus anyától származó Jacqueline testvérével és szüleivel megmenekült az üldöztetéstől, Anne és családja eleinte bujkálni kényszerült, majd deportálták őket. A Frank családból egyedül az édesapa maradt életben, aki a háború után támaszt lelt Jacqueline-ban. Hiába próbált van Maarsen hátat fordítani a múltnak, a háborúnak, a halottaknak, Otto Franknak szüksége volt rá, hogy lánya emlékét életben tartsa. "Nem tudta megmenteni lánya életét, így megmentette a naplót" - mondja van Maarsen. S bár Anne Frank naplója máig vitákat kavar (néhány helyen golyóstollal írt megjegyzések találhatók, valamint az apja kihagyott a naplóból bizonyos általa túlságosan intimnek tartott részleteket), kétségtelen, hogy olyan alapvető fontosságú kordokumentum, amely a fiatal olvasókat is megismerteti a második világháború és nácizmus retteneteivel. Van Maarsen régen azzal magyarázta a napló sikerét, hogy a fiatal lányok azonosulni tudnak Anne természetével. Ma már másként látja. Szerinte a napló varázsát az adja, ahogy Anne saját "belső fejlődésének gyönyörűségét" elválasztotta a külső világ veszélyeitől.
A beszélgetésen szóba került még, hogy a háború elején a holland zsidók is ugyanolyan naivitással álltak a németekhez, mint más nemzetek zsidó közösségei, illetve mint a holland hatóságok, megadóak és együttműködők voltak, mert el sem tudták képzelni, hogy mi vár rájuk. Van Maarsen kijavította azt a tévhitet, hogy a német megszállás előtt az első koncentrációs táborokat Hollandiában állították volna fel: nem koncentrációs táborokról volt szó, hanem menekülttáborokról a német bevándorolt zsidók számára, ahol a német megszállás után a németek átvették az irányítást. A német és a holland zsidók ugyanis nem nagyon keveredtek egymással: a nagyhangú, nagyvilági német zsidók lenézték az általuk műveletlennek tartott holland zsidókat. Van Maarsen könyve így a tanú, a kívülálló szerepéről is szó: anyja katolikus származása révén megmenekülnek a deportálástól, de látták, megélték, ahogy eltűnnek körülöttük barátaik, családtagjaik, hogy végül a felfoghatatlan valósággal szembesüljenek: a tizenhétezer deportált holland zsidóból tizenháromezer soha nem tér vissza.
A német, angol, török, spanyol és francia fordítás után végre magyarul is megjelent a Barátnőm, Anne Frank. S bár a bemutatón kétségtelenül nagyon izgalmas volt látni, hogy a magyar olvasók számára is jól ismert Anne Frank barátnője áll előttünk, van Maarsen könyve valóban nem a kérkedésről szól, hanem egy életútról, amely többek között keresztezte Anne Frank életét is. S hogy mit szólt volna Anne Frank, hogy a holland történelmi kánon részévé vált? Van Maarsen szerint "jót derült volna ezen, mert szeretett a középpontban lenni".
