Lázár Bence András: Rendszeres bonctan
Európa Könyvkiadó, 2012, 632 oldal, 3825 HUF
Lázár Bence András (1989, Szeged) Faludy-díjas költő, szeptembertől orvos. 2007 óta publikál verset, kritikát. Móricz-, és NKA-ösztöndíjas. Tagja a JAK-nak, a FISZ-nek, a MISZ-nek, a Magyar Anatómus Társaságnak. Két könyve jelent meg: A teraszról nézni végig 2010-ben és a Rendszeres bonctan 2011-ben. Harmadik könyve megjelenés előtt áll.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Radnóti és Pilinszky összes műve, Bartis Attila Nyugalom című regénye és az Ószövetség.
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Petőfi, Babits, Tóth Árpád. Az elsők között.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
„De tudja, hogy egyszerre hagytak el / mindenkit, abban a percben, amikor / a hideg csont eresze megtelt / az összes parancsolattal”
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Ha lehetne: Amadeo Modigliani, ha lehet: Szilágyi Lenke.
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Nehéz lenne kategorizálni. Az utóbbi időben a komolyzene az, ami kikapcsol, illetve a francia nyelvű „klasszikusok”, mint Brel, Goldman, Bruel, Dassin, Bouvril. Hogy mi ösztönöz: bármi, időszak illetve pillanat válogatja, de Bob Dylan és Cseh Tamás dalai nagy hatással voltak rám.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Konkrét nevet talán nem mondanék, nem szeretném megsérteni egyik barátom sem, hogy kihagyom. De ha nagyobb halmazt mondhatok: költő legyen az illető.
Életed filmje egy... igazán nagyszerű film. Annie Hall.
A sport... nagyon fontos. Régen kosaraztam
Három óra múlva... hetekben és hónapokban gondolkodom.
A nők... „(m)indennél jobban. A második helyen a Ferrari áll.” (Egy asszony illata)
Tragédia vagy komédia? Tragédia.
Kávé vagy tea? Kávé.
Gyros vagy pizza? Pizza.
Hideg
A házak felett, a rozsdás tetők felett,
mit mondhatnék még neked, a barna felhők
között, az égboltba hasadt a nap,
(csak tudhatnám mi történt aznap délután)
és a hűvös szobákból, mint minden, ami emlék
a fekete kéményeken feltör, ami valóban igaz,
hogy egyszer lehetnél te is az, aki ágyat
vet és vacsorára vár, szőke fürtjeidben
szikrázik a nap, a barna szempár,
a vékonyka nyak, a házak alatt,
a rozsdás tetők alatt (belőlünk vajon
mi marad) egy családi ház, két gyerek
és te, aki az otthonba vár, mint a kéményeken
és az égbolton át a füst feltörni látszik
minden ami igaz, ami egyszer igazán megmarad.
A házak felett, a rozsdás tetők felett,
mit mondhatnék még neked, a barna felhők
között, az égboltba hasadt a nap
(csak tudhatnám mi történt aznap délután)
és a hűvös szobákon át a fekete kémények
szájából aztán egy igazi nap:
aki ágyat vet, aki vacsorára vár,
aki a két gyerek és szőke fürtjeiben fürdenek
a durva szavak,
és nincs hideg és nincs hideg,
és soha többet nem lehet az.
Együtt fáztunk a barna felhők alatt.
(Parnasszus 2014/tavasz)
Forradalom, Bécsben
Forradalom volt az arab világban, és
a császárok és császárnék városában
tudtam én, az egymást keresztező
sugárutak mentén: a te istened jóságos,
az enyém bosszúálló.
Emlékszem a városon végig feszült
egy háló, fenn akadtunk mind a ketten,
és akkor éppen négy napig, négy este
megrepedt az isten teste.
Forradalom volt az arab világban,
és a császárok és császárnék városában
a négy napig tartó végtelen februárban,
tudtam én
az egymást keresztező sugárutak mentén
forradalom volt benned, forradalom volt bennünk,
tudtam el kell onnan mennünk.
Hisz a császárok és császárnék városában
négy napig, négy este, akkor éppen megrepedt
az isten teste, főleg benned, már ha volt is,
már ha bármi neki, nekünk szólt is.
A császárok és császárnék városában
tüntettek a végtelen februárban,
szétfeszített háló lett az ég, tudtam én
igen, bosszúálló, és az egymást keresztező
sugárutak mentén,
a császárok és császárnék városában
a forradalom mellett nekem imádkoznom kellett.
(Élet és Irodalom LVII./17 2013. április 26.)
