„Tud főzni? Vedd feleségül!”

Két lánygyerek, egy hűtlen és munkakerülő férj, meg némi affinitás a pitesütéshez. Sokkal többel nem büszkélkedhet Mildred Pierce, Cain azonos című regényének főhőse. Adjunk még hozzá egy gazdasági világválságot, rengeteg adósságot és a harmincas évekbeli Amerika kilátástalanságát. Mindez -főleg egy nő szemszögéből- nem lehetett leányálom. De a kispolgári anyuka feltalálja magát és megmutatja, hogy az amerikai álom pitéken és szép, hosszú, női lábakon áll.


James M. Cain 41-es regénye kilóg a tőle megszokott sorból, ugyanis nevét leginkább az amerikai „kemény krimi” műfajával szokták egy lapon emlegetni. E kötetével a társadalmi különbségekre, a család törékeny szentségére világít rá. Arra, hogy egy nő, egy anya milyen mértékben függött a környezetének elvárásaitól, illetve, hogy csak addig szent a béke, amíg türelmesen megbúvik erős férje árnyékában. Bert Pierce, Mildred férje azonban egy senkiházi. Egy férfitestbe szorult szerencsétlen gyerek, aki őszinte szenvedéllyel háborodik fel kedveseit ért igazságtalanságokon, csak éppenséggel családja eltartására képtelen. Csalja feleségét, aki ezt egy napon megelégeli és egyszerűen kirakja a házból. Itt kezdődik Mildred ínséges útkeresése, amit idősebb és elkényeztetett, sznob lánya Veda az elviselhetetlenségig megnehezít. Úgy tekint anyjára, mint egy olcsó cselédre és affektáló modorával ezt tudtára is adja.

Mivel Mildred életében nem tanult mást, mint gyermeknevelést és néhány süti receptet, az elkeseredettség határán, Veda elismerésére szomjazva belekezd saját vállalkozásába. Eszetlen robotolása meghozza gyümölcsét, viszont kisebbik lánya Ray hirtelen halála újfent megfosztja nehezen kiérdemelt önbizalmától. Azonban semmilyen fekete nap nem képes megállítani a „piteszekeret”, így néhány év alatt több vendéglő büszke és elnyűtt tulajdonosa lesz. Vedáról pedig kiderül, hogy egy rafinált ribanc. Zenészi tehetsége Hoover-gát méretűre duzzasztja az egóját és az egyetlen dolog, amiért képes egy embert tisztelni a hatalom, amit aztán saját hasznára fordít.

Néhol Steinbeck jutott eszembe, a cselekmény lassú és fokozatos emelkedői után valami hirtelen és megrázó tragédiát vártam, de Cain „csapásai” nem fogtak meg. Mildred álláskeresési útvesztője, kislánya halála, a válás és a növekvő adósságok nem tudtak annyira meggyőzni, hogy szimpátiát, vagy legalább együttérzést váltottak volna ki belőlem. A könyvből amúgy Kertész Mihály a.k.a Michael Curtiz rendezése alatt Oscar-díjas filmet készítettek 1945-ben.

Amennyiben kedve támad az olvasónak Cain írásaival megismerkedni, én inkább A postás mindig kétszer csenget című regényét ajánlanám, úgy érzem a kemény krimi műfajában nagyobbat alkotott.