B+
I.M. Brod (Szalai-Kocsis Tamás): Tüske a köröm alatt, Graal Kiadó, Bp., 2006.
A magyar scifi irodalomban az utóbbi években nem volt nagy durranás, a régi húzó nevek jobbára hallgatnak vagy rosszabb esetben olyan művek kerülnek ki a kezük alól, amit néhány év múlva inkább letagadnak. A semmiből felbukkanó új szerzők verejtékezve tolják a magyar scifi szekerét, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
I.M. Brod is egy semmiből feltűnt alkotó, alig néhány megjelent novella után érkezett tőle ez a regény. Brod nem tolja azt a bizonyos szekeret, első regényéből is világosan látszik, hogy nem szereti ezt a műfajt.
Jó kérdés, hogy akkor miért próbálkozik a scifivel, amely a közhiedelemmel szemben egyáltalán nem könnyű alkotótér. A tudományos-fantasztikum világa merev szokásokra és megvalósításokra épül, az igazán jelentős alkotások viszont mindig a merev szabályok áthágásából születnek. A tüske a köröm alatt viszont a szó szoros értelmében véve nem scifi, hanem a chandleri és hammeti klasszikus magánnyomozós krimit helyezi a jövőbe, ezáltal próbál fantasztikus hangulatot teremteni. Nem is kevés sikerrel. Nem állítom, hogy az elsőkönyves szerző nem követ el hibákat, de nem többet és nem is kevesebbet, mint amennyi még nem megy a hangulat és a cselekmény rovására.
A történet viszonylag egyszerű recepten alapul: egy kissé alkoholista, megkeseredett magándetektív egy kopott irodában, még kopottabb ügyfélkörrel, amihez jön a 22. századi sivár Los Angeles. De van rosszindulatú megbízó és nagyhatalmú, gonosz ellenfelek, mindez a jövő technikai eszközeivel (műholdas lehallgató berendezések, gravitációs autók, high-tech fegyverarzenál) és egy nővel. A nő hideg, megközelíthetetlen és titokzatos, egy orosz keresztapa egyetlen lánya. A szerző nem tudja kihagyni a fekete mágiát a Sátán bibliája szerint, a feláldozott és bosszúért lihegő túlvilági lényt, a sorozatgyilkosságokat és a kétszeres csavart a történet végére.
A regény címválasztása hatásvadász, megtévesztő, manipulatív, Sára Sándor 1987-es klasszikus filmjére utal, és akár bosszantó is lehetne, ha Szalai-Kocsis nem kötné a címet magához a főhőshöz. A tüske a köröm alatt, mint kellemetlen érzés végül átértékelődik, és magát Ross Quinlant, a detektívet jelenti, aki valóban kellemetlen jelenséggé válik a főgonosz számára. Azért jó lenne, ha a szerző a továbbiakban elkerülné az ilyen megoldásokat, másodszorra már ez a húzás nem fog bejönni.
Szalai-Kocsis Tamás jól, sőt, néhol túlságosan mereven követi a chandleri vonalakat, de az elvárt, kissé rezignált, cinikus humort magyar szójátékokkal és nyelvi csavarokkal színesíti. Ez nem tesz rosszat a regénynek, ápol és eltakar olyan hibákat, amelyek a humor nélkül hangosan ordítanának. Kellemes kiszólásokkal hívja fel a figyelmet a főszereplője és Chandler hallhatatlan hősének kapcsolatára, mert egy pillanatig sem akarja letagadni, hogy klisé karakterről van szó. Ross Quinlan önmagával, a klisével is ironikus, minden hibájával együtt így válik szerethető hőssé, és válik általa a regény kellemes olvasmánnyá.
