Karácsony óta a Szomjas oázist olvasom, van olyan szöveg, ami nagyon tetszik, megérint és olyan is, ami teljesen idegen vagy egyszerűen rossznak tartom. Erdős Virág Mária című novellája az első kategóriába tartozik - karácsonykor a blogon ezzel kívántuk mindenkinek kellemes ünnepeket.
Azon túl, hogy nagyon élveztem, ahogy Erdős játszik a bibliai történettel, nem hagyott nyugodni az egyik szava, amitől értelmezési problémáim támadtak az egész szövegre nézve. Azóta is ezen töröm a fejem. Idézek a kötetben megjelent szövegből:
Vajon szándékos volt a "kengyelre kényelmesen ráhelyezni mindkét hátsó lábamat" elszólás? Meg kellett állnom és újraolvasni az egész addigi szöveget: lehet, hogy a nő valójában kutya? Miért a hátsó szó? Aztán átnézve a Könyvesblogon és egyben az ÉS-ben közölt szöveget méginkább nem értem: ebből már hiányzik a hátsó.
Tehát csak véletlen félreütésről van szó, amit már nem lehetett kijavítani a megjelent kötetben? Vagy mégsem akart végül a szerző eljátszani az anya is kutya vonallal? Vagy a hátsós a helyes mondat, és akkor tényleg kutya a nő is? Ti mit gondoltok? Várjuk a véleményeket!
UPDATE:
Lecsóba tenyereltünk, bár csak béna bölcsészként szöveget olvastunk. Több változatot is, mint egy rendes filológus. És találtunk valamit. Rákérdeztünk. Válaszokat kaptunk itt a kommentekben. Szeressétek egymást!
Azon túl, hogy nagyon élveztem, ahogy Erdős játszik a bibliai történettel, nem hagyott nyugodni az egyik szava, amitől értelmezési problémáim támadtak az egész szövegre nézve. Azóta is ezen töröm a fejem. Idézek a kötetben megjelent szövegből:
Kaptam egy kis előlkötős, zöldpecsétes tunikát, amolyan viseltes, kincstári darab, elsőre még fel se tűnt, hogy tele van vérfolttal, előzőleg bizonyára alaposan kimosták, kimossák majd utánam is, gondoltam, de már csak jóval a szégyenletes események után, mert akkor én még jó ideig nem fogtam gyanút, anyámra gondoltam, gondolom, mert kire másra, és megpróbáltam kiszűrni az árulkodó zajokat, a félóránként innen-onnan felhangzó sikoltást és nyomában a rettenetes, véres torkú kánont, nem maradt más, két tenyérrel tartottam a hasamat, és igyekeztem ellenni és megmaradni csendben, és mikor már nem volt mese, próbáltam figyelni, pontról pontra kilesni és követni a rendet, felfeküdni, ellazulni, szélről a két formás kis kengyelre kényelmesen ráhelyezni mindkét hátsó lábamat, nagy levegőt venni, tartani, és lassan, pipálva engedni ki.
Vajon szándékos volt a "kengyelre kényelmesen ráhelyezni mindkét hátsó lábamat" elszólás? Meg kellett állnom és újraolvasni az egész addigi szöveget: lehet, hogy a nő valójában kutya? Miért a hátsó szó? Aztán átnézve a Könyvesblogon és egyben az ÉS-ben közölt szöveget méginkább nem értem: ebből már hiányzik a hátsó.
Kaptam egy kis előlkötős, zöldpecsétes tunikát, amolyan viseltes, kincstári darab, elsőre még fel se tûnt, hogy tele van vérfolttal, előzőleg bizonyára alaposan kimosták, kimossák majd utánam is, gondoltam, de már csak jóval a szégyenletes események után, mert akkor én még jó ideig nem fogtam gyanút, anyámra gondoltam, gondolom, mert kire másra, és megpróbáltam kiszűrni az árulkodó zajokat, a félóránként innen-onnan felhangzó sikoltást és nyomában a rettenetes, véres torkú kánont, nem maradt más, két tenyérrel tartottam a hasamat, és igyekeztem ellenni és megmaradni csendben, és mikor már nem volt mese, próbáltam figyelni, pontról pontra kilesni és követni a rendet, felfeküdni, ellazulni, szélről a két formás kis kengyelre kényelmesen ráhelyezni mindkét lábamat, nagy levegőt venni, tartani, és lassan, pipálva engedni ki.
Tehát csak véletlen félreütésről van szó, amit már nem lehetett kijavítani a megjelent kötetben? Vagy mégsem akart végül a szerző eljátszani az anya is kutya vonallal? Vagy a hátsós a helyes mondat, és akkor tényleg kutya a nő is? Ti mit gondoltok? Várjuk a véleményeket!
UPDATE:
Lecsóba tenyereltünk, bár csak béna bölcsészként szöveget olvastunk. Több változatot is, mint egy rendes filológus. És találtunk valamit. Rákérdeztünk. Válaszokat kaptunk itt a kommentekben. Szeressétek egymást!
