Hammer Ferenc: Fekete fehér gyűjtemény, Kalligram, 240 oldal, 2500 forint

Hammer Ferenc - aki amúgy szociológus és médiakutató és a punk-feldolgozásokat üvöltő Lopunk együttes frontembere - most egészen új oldaláról mutatkozik. Szépirodalmi igényű gyűjteménybe sorakoztatta két szín (bocsánat, pontosabban két nemszín) társadalmi, kulturális, mindennapi, gasztronómiai, művészeti, valamint bármilyenféle vonatkozásait.

A szerző privát közlésébe is beavatom az olvasót: több évig, teljes nagy titokban alkotta meg a fekete-fehér antológiát. Saját gyűjtögetőszenvedélyének kielégítésére bújta az internetet és neves könyvtárak padjait, hogy most minden egyes szócikknek pontos forrását jelölve tárja az eredményt az olvasó szeme elé. Az internetfüggőségnek ára van, de látva, hogy adott esetben egy irigylésre méltó aprólékossággal összeszedett enciklopédikus gyűjteményben ölthet testet, az egyszeri internetfüggő számára is legitimmé válik az addikció.

És hogy miért készült a mű? A szerző maga így vallott a Könyvesblognak: "...egy másik munkám kiadása kapcsán azon bosszankodtam, milyen drágává teszi a könyvet a színes kép. És hogy olyan könyvet kéne kiadni, amiben csak fekete-fehér képek vannak. Utána már, ahogy azt mondani szokás, a dolog ment magától. Amúgy pedig azért is, mert nagyon érdekes, ahogy az életben milyen sokféle módon kapcsolódnak azok a módok, ahogyan dolgokat feketének vagy fehérnek látunk, osztályozunk vagy nevezünk. És azért titokban, mert attól féltem, hogy a szeretteim meggyőznek arról, hogy értelmetlenséggel töltöm az időmet. Amikor megmutattam, akkor már nem volt visszaút."

Triviális, titokzatos és sosem hallott kontextusokban látjuk viszont a feketét és fehéret. Kezdve a kifejezések etimológiájától, jelentésükön át (wookie nyelven a fekete: rawwwrooorrhhh, illetve a fehér: oowwrrrhhaaaghh) az olyan ételekig, amiket feketén és fehéren is meg lehet enni (például csoki).

A műfajtörténeti hagyománya a műnek igen gazdag. De hogy maga a szerző mit tekint elődjének? "Idetartozik minden olyan műfaj, amelyben értelmes dolog nem az első laptól az utolsóig olvasni a szöveget: térkép, lexikon, almanach, verseskönyv, telefonkönyv, szakácskönyv, Kazár szótár (Pavić), Por (Temesi), Schott több miszcelláneája, Walter Benjamin Árkád-projektje, leginkább pedig Borges kínai enciklopédiája vagy Flaubert-től a Bouvard és Pécuchet, mely utóbbit sajnos még nem olvastam" - mondta Hammer Ferenc.

Már a borító – Hrapka Tibor munkáját dícséri - gyönyörködtet: matt fekete alapon fényes fekete (létezik egyáltalán kétféle fekete?) háttéren hófehér betűk. Jó hozzányúlni, és újra meg újra érdemes, mert ez nem afféle elejétől a végéig olvasmány, talán még csömört is kaphatunk, ha megpróbáljuk. Vissza-visszatérni hozzá, úgy a jó, újabb és újabb ínyencségekre lelni a kényszeresség magas fokú tárgyiasulásában.

És ízelítőül a szerző által készített, zenére szerkesztett kivonat a könyvből: