Fehér László: Az örök ÉS-es (48x63, gouache, újságpapír, 2013)
Azt hiszem, a grafika kizárólag az Élet és Irodalom miatt az életem része lassan húsz éve. Az ÉS címlapja négy egységből áll, amióta az eszemet tudom: fejléc, ajánló, a híres Első oldal publicisztikái és a grafika. Ezt a rendet szerintem csak a karácsonyi duplaszám bontja meg, de ez most lényegtelen, mert idén 60 éves az ÉS, amit a Godot Galériában egy kiállítással köszöntöttek. A Tisztelet az ÉS-nek című tárlat még szombaton 13 óráig megtekinthető a Bartók Béla úton, kedvcsinálónak mutatunk pár remek alkotást.
A kiállító művészek: Bada Dada Tibor, Fehér László, Fekete Szilvia, feLugossy László, Gaál József, Gerlóczy Sári, Haász István, El Kazovszkij, Kopasz Tamás, Kondor Béla, Kovács Péter, Könyv Kata, Nádler István, Šwierkiewicz Róbert, Szemethy Imre, Szikora Tamás, Szikszai Károly, Szotyory László, Szurcsik József, Szüts Miklós, Vásárhelyi Antal, Vojnich Erzsébet
Váncsa István a következőket írta a katalógusba:
"Az ÉS legelső számának első oldalán Ferenczy Béni egyik alkotása, az ötödiken Hincz Gyula rajza, a nyolcadikon Medgyessy Ferenc Táncosnője szerepelt, egyébként pedig a fejléc toldaléka szerint az Élet és Irodalomban nemcsak élet és irodalom, hanem „Színház, Művészet” is található. Mindamellett eleinte csak a kultúrpolitikai szándék volt tisztázott: elhitetni az olvasóval, hogy a forradalom leverése után a szellemi élet visszazökkent a normális kerékvágásba, de például a képanyag kiválogatásának szempontjait illetően bizonytalanság uralkodott. Nem túl sokáig. A szerkesztőség hamarosan ráébredt, hogy ebben a lapban fotónak nincs helye, a korabeli nyomdatechnika adottságaiból fakadóan pedig festménynek se nagyon, ide leginkább fekete-fehér grafika való, tusrajz, metszet, rézkarc, effélék. Később a magasnyomást ofszet váltotta fel, Nagy Lászlót Bán András, őt pedig Szikszai Károly, a lényeg azonban nem változott. Az ÉS az egyetlen olyan – viszonylag széles körben ismert – sajtótermék, amelyben az olvasó a kortárs magyar grafika legkiválóbb művelőinek munkáival találkozik, ez így megy immár hatvan esztendeje, és ha rajtunk múlik, így is marad."
El Kazovszkij: Kötéltáncos őrangyallal (80x60, olaj, farost, 1994)
Szüts Miklós: Tengerpart (56x76, akvarell, papír, 2016)
Szikora Tamás: Fekete-vörös kép (45x56, akril, pasztell, papír, 2008)
Nádler István: Fb. No. 9. (100x70, olaj, vászon, 2012)
