„Mert sok van, mi csodálatos, de a focinál nincs csodálatosabb” (Anton ’Anti’ Goné, francia szakkomentátor)
A focirajongók bizonyára még emlékeznek a Focivilág című periodikára, amely első formájában kék-fekete nyomású volt, majd színes külsőre váltott, ráadásul ideiglenesen évkönyv formájában is megjelent. A lap inkább adatokat, mintsem interjúkat vagy hosszabb cikkeket tartalmazott, de az internetérát megelőzően, illetve annak hajnalán jobbára a Focivilágból lehetett körültekintően tudakozódni a különböző országok bajnokságainak meccseiről, különféle statisztikáiról, és egyéb mutatóiról. Az újság 2006-ban, az 552. számot követően megszűnt, de akkor még ott volt részleges hiánypótlónak a 6:3 nevű futballmagazin, amely már olyan merész ösvényekre merészkedett, hogy érdekes összeállítást közölt a magyar focis filmekből, de itt volt olvasható Juan Pablo Sorín, a volt argentin válogatott balhátvéd egypercese (!), a Kiállítások is.
Múlt héten kisebb szünet után (azóta a 6:3 is eltűnt a süllyesztőben) újból van egy normális „focis” lapunk, a FourFourTwo, amely eredetileg angol brand, a szigetországban 1994-ben indult, azóta pedig lassacskán meghódította a világot – idén tavasszal tört be a közép-kelet-európai piacra (a magyar változattal kábé egy időben jelenik meg a bolgár verzió). Korrekt lapról van szó, rengeteg képpel és sok szöveggel, bár tegyük hozzá, nem volt nehéz átvenni egy jól működő lapot egy olyan országból, ahol például a Manchester United is olyan igényes magazinnal rendelkezik, hogy alig mertem hozzányúlni...
Bemutatkozó szám lévén a távlati terveket nem nagyon lehet bejósolni, de mindenesetre bíztató, hogy három oldal is futball és kultúra kapcsolatáról szól: olvashatunk film- és könyvajánlót, ráadásként pedig egy Szálinger-verset az azt követő rövid írással együtt. Szívből remélem, hogy az újság szerkesztősége nem hagyja annyiban (azaz ennyiben), és a továbbiakban is mazsolázgat majd sajátosan melankolikus futballtörténelmünk (olyan pillanatok miatt, mint amikor Grosics nyújtózkodik, de csak nem éri el az ázott füvön suhanó labdát a németek elleni vb-döntő 84. percében) vagy reménykeltő (???) focijelenünk könyves-filmes lenyomataiból.
(Megjegyzés: a Szálinger által említett „lett gyerek” Artjoms Rudnevs.)
Link: Zegzegzeg (nótadélután 2:30-tól)
