A korábbi évszázadok horrorisztikus sebészeti eljárásait mutatja be az a nemrég megtalált XVIII. századi orvosi kézikönyv, ami eddig egy 70 éves londoni férfi polcán porosodott, írja az MTI.

A Treatise of the Operations of Surgery című értekezés 1712-ben látott napvilágot, a kézikönyv szerzője Joseph Charriere francia orvos volt. A könyvet egy 70 éves londoni férfi örökölte a XIX. században praktizáló nagyapjától, de más régi könyvvel együtt elvitte a Hansons aukciósház értékbecslőjének. A kötetből kiderül, nem mindegy, melyik évszakban végzik a műtéteket. "A legjobb a tavasz, amikor a vér felhevül, vagy az ősz, amikor lecsillapodik. A téli hideg nem jó, mert ilyenkor a végtagok elgémberednek."

A könyv egyik fejezetének ábrái a szakszerű végtag-amputációhoz adnak útmutatást a kezdő orvosoknak. A szerző szerint a lábamputációt gyorsan kell elvégezni, lehetőség szerint egy görbe késsel. "A csontot gyorsan simára kell csiszolni, a csonkot pedig a megmaradó bőrrel be kell fedni. A páciensnek egy fadarabra érdemes ráharapnia, hogy csökkentse kínjait. Amennyiben a sebesülés során csupán az izom érintett, kezelésére brandy és bor javallott. Ha viszont az ideg is érintett, cukoroldattal, kámforolajjal és mirhával célszerű kezelni a sebet."

A kézikönyv tele van további vicces ténymegállapításokkal: "Az orrsebek nem veszélyesek, viszont maradandó deformitással gyógyulhatnak, ráadásul a páciens elveszítheti a szaglását", vagy: "Nem okoznak gondot a nyelv sebesülései sem, ám ha a végét vágják le, a beteg nem lesz képes beszélni." Ilyen útmutatók alapján nem csoda, ha egy beteg csak végszükség esetén feküdt az orvosok kése alá.

A frissen felfedezett könyv jól bemutatja, milyen horrorisztikus rémálom volt volt a sebészet 1846-ig. Ekkor terjedt el a fadarabra harapás helyett William Thomas Green Morton módszere, az éteres érzéstelenítés, majd 1867 után Joseph Lister angol sebész a karbolsav alkalmazásával meghonosította az antiszeptikus sebészeti eljárásokat.