December elején, hét évad után véget ért az utóbbi idők egyik legkedveltebb kábelsorozata, a lőporfüstös, kipufogógőzös, gázolajos macsóhimnusz, a Sons of Anarchy (a tévésorozatról minden a Comment:comon), amely a címbeli, törvényen kívüli motoros klub véres, mocskos, dicstelen történetét mesélte el – némi hamletes beütéssel, meg persze rengeteg erőszakkal, gengszterrel, fegyverrel, pénzzel, halállal és árulással. Christopher Golden Bratva című, a Sons of Anarchy világában játszódó regénye nemrég jelent meg Amerikában – és Magyarországon is. A szerzőt a sorozat iránti szeretetéről és a könyv megírásának körülményeiről kérdeztük.
Christopher Golden: Kemény motorosok
Twister Media Kft. 2014, 214 oldal, 2533 Ft
Mikor kezdte el nézni a Sons of Anarchyt, és hogyan vált a rajongójává?
Az első évad felénél járt a sorozat, amikor hallottam róla, és később megnéztem az egyik epizódját. Ez persze még azelőtt volt, hogy elindult a Netflix, úgyhogy meg kellett várnom, hogy kijöjjön az első évad DVD-n, és úgy néztem meg. Azonnal magával ragadott, és onnantól fogva már hétről-hétre követtem.
Fotó: wikipedia
A legtöbben a Hellboy-képregényekből, illetve egyéb fantasykből és horrorokból ismerik a nevét. Hogyan vált egy Sons of Anarchy-regény írójává?
Az évek során írtam már horrort, fantasyt, krimit és thrillert is, és rendszeresen olvasok ilyen műfajú regényeket, illetve még westerneket, történelmi és nonfiction könyveket is. A Sons of Anarchy egy krimi/dráma, szóval nagyon is olyasmi, amit szívesen fogyasztok. Nem hiszem, hogy le kellene korlátoznom magamat egyetlen zsánerre vagy egy adott típusú sztorira. Furcsa nekem, amikor felteszik ezt a kérdést. Írtam egy regényt az Uncharted videójáték-sorozat alapján is, és azon senki sem lepődött meg. Engem a remek sztorik és a remek karakterek érdekelnek, a Sons of Anarchy pedig csurig van mindkettővel.
Ön írta a Sons of Anarchy képregénysorozat első sztoriját is. Vannak konkrét kapcsolódási pontok a képregény és a könyv között a tévésorozatból adódó, nyilvánvaló karakter- és sztoriszálakon kívül?
Nincsenek, de furcsamód mégis úgy érzem, hogy ezek mind nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Amikor a Buffy-könyveket írtam, a tévésorozat alkotója, Joss Whedon nem akarta, hogy azok is a show kontinuitásába tartozzanak, így ott egy úgymond párhuzamos kontinuitást teremtettem. A Sons of Anarchy alkotója, Kurt Sutter viszont elvárta, hogy a képregények és a könyvek mind részei legyenek a tévésorozat kontinuitásának. A show sztorija egy nagyon zárt, komplex egészet alkot, és nem igazán nyújt lehetőséget arra, hogy csak úgy belepasszírozz valahova új történeteket. Neked kell felkutatnod azokat a lehetőségeket, és aztán vigyáznod kell rá, hogy az, amit írsz, passzoljon a karaktereknek a tévében futó, aktuális sztoriszálaihoz.
A tévésorozat nemrég zárult le a hetedik évadával. Miért a negyedik évad eseményeihez tért vissza a történetével?
Nos, mindamellett, amit fent említettem, hogy ti., milyen nehéz új sztorikat beilleszteni a sorozatba, nagyon is tudatosan választottam a negyedik évadot. Kerestem egyfajta lyukat, amelyet kitölthetek ezzel az én új történetemmel. Kedveltem Trinity karakterét, de úgy érzem, sosem volt alkalmunk igazán megismerni őt. Azt is meg akartam írni, hogy mi történhetett az orosz maffiával az államok nyugati partján, miután a Sons of Anarchy tagjai megölték Putlovát Opie esküvőjén. És persze egy olyan időszakba akartam helyezni a sztorit, amelyikben Opie még életben van. Egyrészt saját magamért, mert nagyon szeretem Opie karakterét, ugyanakkor a rajongók kedvéért is, mert tudom, hogy ők is így éreznek. És, hogy őszinte legyek, azt hiszem, rendkívül nehéz lett volna bepasszírozni egy sztorit az Opie halála utáni időkbe. Még ha akadnak is pillanatok, amikor a szereplőknek nyugtuk van, nincs értelme olyankorra időzíteni a sztorit, amikor nem állnak állandó nyomás alatt, hogy megoldjanak egy problémás szituációt. Ha Opie halála után meséltem volna el a sztorit, akkor kénytelen lettem volna belemerülni a sorozat fő szálaiba, márpedig az szerintem önhittség lett volna. Ellenben nagyon is szívesen írnék valamit, ami a sorozat vége után játszódik.
Mekkora kreatív szabadsága volt a könyv megírásában? Mennyit beszéltek róla Kurt Sutterrel?
A sztori ilyen szempontból elég egyszerű, az apró részletek voltak fontosak. Már azelőtt sokat beszéltem Kurttel, hogy egyetlen szót is papírra vetettem volna, aztán később is folyamatosan kommunikáltunk. Nyilvánvalóan sokat beszéltünk a történetről, de nagyon szívesen válaszolt az apróbb témákat érintő kérdéseimre is. És persze mikor kész voltam, kiadás előtt még az egészet jóvá kellett hagyatni velük.
Nehéz egy olyan sztorit írni, ami valaki másnak a rendkívül komplex és zárt szerkezetű világában játszódik?
Nyilván nehéz, de ennek csak az a kulcsa, hogy szeretned kell azt a világot. Gyakran előfordul, hogy elolvasok egy már létező fiktív világon alapuló könyvet, aztán azzal szembesülök, hogy híján van a karakterek esszenciális természetének és motivációinak. Ha íróként nem viszonyulsz szenvedéllyel az alapanyaghoz, eleve hiba elvállalnod a munkát. A rajongók rögtön érezni fogják, hogy nem szereted úgy, ahogy ők.
A Bratva leginkább Jaxről, Opie-ról és Chibsről szól, akik Nevadába mennek, hogy megkeressék Trinityt, Jax féltestvérét. Miért épp ezeket a karaktereket választotta, és miért mellőzte a klub maradékát?
Ez nem a klub maradékának mellőzéséről szólt, hanem arról, hogy hagyjam, hogy vezessen engem a sztori. Újra együtt akartam látni Jaxet és Trinityt, ez pedig azt jelentette, hogy a Bratváról kell írnom. Egy ilyen sztori viszont nem játszódhatott Charmingban, mert túl fontos lett volna ahhoz, hogy a szereplők ne beszéljenek róla később a tévésorozat epizódjaiban. Szóval egy csendesebb történetre volt szükségem.
Tervez még írni más Sons of Anarchy-könyveket vagy képregényeket?
Majd az idő eldönti. Imádom a sorozatot és a karaktereit, de persze megvannak a saját regény- és képregényterveim is. Most épp egy eredeti könyvön dolgozom, amelynek Dead Ringers a címe. A következő regényem, a Tin Men júniusban jön ki, és közben folyamatosan írom a Dark Horse kiadónak a Baltimore képregényt Mike Mignolával.
