A
Hétszáz év skót verseinek antológiája, Ráció Kiadó, 2007, 2400 Ft
Egy fordításkötettel kapcsolatban mindig nehéz dolga van az embernek, óvatosan kell vele bánni, még úgyis, ha netán közünk lehet nyelvileg az eredeti szövegekhez. Jelen antológiánk összetett képet szándékozik nyújtani a skót költészet elmúlt hétszáz esztendejéről, ami alapjában véve nem egyszerű; Varga Zsuzsanna, illetve Tom Hubbard, a kötet szerkesztői, bevezető tanulmányukban (Skót bárdok, magyar költők)) megpróbálják átadni az a történelmi hátteret, melynek hatására ilyen magas szintűvé válhatott nem egy költőjük életműve.
Sorra veszik azokat az elemeket; (történelmi események, irodalomtörténeti pillanatok), amikor a magyar és a skót költészet valamilyen oknál fogva szorosabb kapcsolatot teremtett egymással, s amelynek most, tulajdonképpeni eredménye lehet ez a válogatás.
A kötet nyilvánvaló különlegessége – mivel skót antológiáról van szó –, hogy tulajdonképpen az eredeti szövegek nem egy nyelvből lettek fordítva; hiszen az angol mellett maga a skót is jelen van (volt) természetesen, s a kelta nyelvek közé tartozó gael is.
A skót költészet sajátjának tekinthető ballada az egyik legjellemzőbben megjelenő műfaj a válogatásban, s itt megint érdemes visszatérni a magyar és a skót költészet közötti hasonlóságra; elég, ha csak erre a műfajra gondolunk, és az egykor vele együtt működő táncra, és énekes előadásmódra. Nagyon fontos szerepet kap náluk is a történetmondás, mely a nemzeti dalhagyományból építkezik; ennek egyik legkiválóbb példája Robert Henryson Cresseid testamentuma c. elbeszélő költeménye, melynek egy részlete olvasható a válogatásban. Ezzel kapcsolatban ki is emelnék egy kis részletet a bevezető tanulmányból: az elbeszélő költeményben szereplő „Dunfermline egyébként a Magyarországhoz legerősebb történelmi kapcsolatokkal fűződő skót város, hiszen itt élt a magyarországi születésű Margit királyné. (…) majd ahhoz a III. Malcolm kót királyhoz ment férjhez, aki a Machbethet követő második skót uralkodó volt.”
A válogatás azonban más szempontból is érdekes, hiszen a már „jól megszokott” nevek mellett, ami a költőket illeti, kortárs szerzőket is olvashatunk, s ez a tény sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé alakítja az antológiát. A kötet harmadik harmadában így megtalálhatók a legkülönbözőbb műfaj képviselői; így találkozhatunk Haiku- vagy akár elégiaköltővel is, s ez természetesen magával vonja az a tényt, hogy a fordítók sem minden esetben azok, akikre a leginkább számítanánk; ugyanis olyan nevek is feltűnnek közreműködőként, akik nem a középiskolai tananyagból sejlenek fel az átlagos olvasónak. A teljesség igénye nélkül néhány kortárs magyar fordító: G. István László, Gerevich András, Ferencz Győző, Varró Dániel, Terebess Gábor, Szabó T. Anna, Kántor Péter.
Azt hiszem, az antológia összességében átfogó képet nyújt a skót költészetről, illetve annak a magyar költészettel való kapcsolatáról, s néha érdemes fellapozni ezeket a balladákat és elbeszélő költeményeket.
