Paranoid szocreál, bebogyózott szürreál

(Olga Grushin: Szuhanov álomélete, ford.: Ladányi Katalin, Geopen, Budapest, 2008, 448 oldal, 2990 Ft) A+

Három évre rá, hogy megkapta az amcsi állampolgárságot, Grushin egy olyan regénnyel debütált az irodalomban, amit méltán fémjelez egy bizonyos Lesdun „Gogol, Bulgakov és Nabokov” műveinek kései leszármazottjaként a magyar kiadás borítóján. Az írónő nemcsak bámulatos és sodró cselekménybe helyezte hősét, a fiatalkori „reakciósból” lett párthű szovjetet, Szuhanovot, hanem mesterien megszerkesztett világba is pottyantotta bele egyúttal, ahol álom és valóság határai olyan szélsőségesen elmosódnak, hogy azonnal eszünkbe juthat mindazon szerzők és művek sora (Berkeleytől a Mátrixig), akik kicsit is megkérdőjelezték piciny világunk tök egyértelmű voltát.

Kedvenc kortárs orosz szerzőmmel, Pelevinnel szemben, aki a Szovjetúnió romjai között aranyat keresgélő (és találó) hősöket favorizálja, Grushin a vég kezdetére, 1985-re, ezen belül is az év egyetlen hetére helyezi a hangsúlyt, bár a tűzfoltos Gorbacsov szerepe abszolút elhanyagolható. Szó sincs persztrojkáról, sőt alkoholreformról, a politika és a történelem szimbolikusan Szuhanov groteszk kalandjaiban összpontosul.

Anatolij Szuhanov menő kritikus, főszerkesztő a number one művészeti folyóiratnál, egy moszkvai ingatlan és egy vidéki dácsa tulajdonosa, egy észbontóan gyönyörű nő férje, egy diplomatatanonc, valamint egy entellektüel édesapja. Az apósa nyolcvanadik születésnapjára rendezett bankettig minden klappol, Szuhanov elheveredhet babérjain, és addig feszítheti a húrt a mindennapok során, ameddig csak akarja. Befolyásos ember lévén nehezen süthetnék rá a „kapitalista-imperialista osztályidegen” billogát. A bulin (ahol egyébként a Szovjetúnió vezető szocreál festőjét is ünneplik) porszem kerül az esztergagépbe – Szuhanov összetalálkozik régi barátjával, a találkozás pedig elindítja benne azt az emlékezésfolyamot, ami az elkövetkezendő napokban egyre több bosszúságot okoz neki.

Kiderül, hogy Anatolij fiatalon a legtehetségesebb avantgárd festőnek számított, bár Hruscsov nem különösebben rajongott az ő képeiért sem. Nyomorban, de boldogan élt, ám a krisztusi kor küszöbén – számot vetve helyzetével – odanyomott egy júdáscsókot a rendszernek. Leszámolt a szürrealizmussal, műítészi karrierje kezdeteként hosszú tanulmányokban istenítette a szocialista realizmust, cserében viszont megfelelő körülmények között vághatott bele a családalapításba. Belkin (a régi jóbarát) a váltás előtti állapot emlékképeit idézi elő Szuhanovban, a zuhanás pedig gyors, megállíthatatlan és idegesítő.

A főhősnek komoly fejtörést okoz, hogy ifjúkori mesteréről, Chagallról írjon esszét felsőbb utasításra, de küszködik semmiből felbukkant rokona Dalí-cikkének átírásán is. Az elmúlt húsz év „álomvilágából” felébredve keserű szájízzel tapasztalja, hogy felesége elhidegült tőle, fiából egy neveletlen tirpák lett, lánya pedig a kortárs underground pinapecér előadóművészének szeretője, miközben titkos koncerteken gyakran pogózik bebogyózva „orosz anyácska” hőn szeretett Moszkvájában. Szuhanov vesztét az okozza, ami miatt a kommunista diktatúra sem tudta tartani kezdeti pozícióját: a paranoia. A groteszk és szürreális eseményeknek, a fiatalkori emlékek végeláthatatlan enumerációjának, valamint ezek abszolút irreleváns összekombinálásának ráadásul az a két darab tabletta sem használ, amit lánya egyik ismerőse nyom a kezébe egy igazi – saját lakásában szervezett – ereszd-el-a-hajam partin.

Grushin ecsetkezelése meglepően szürreális – így lesz a Tretyakov-képtárból emeletes torta –, ami az egyre inkább teret nyerő múltbéli világgal együtt halmozottan hátrányos helyzetbe taszítja a szerencsétlen Szuhanovot. Némi könnyítésként megfigyelhető, hogy más a beszédmód a „jelenben”, és a „múltban”, de a regény gyönyörű zárlatához érve a különbségtétel szertefoszlik. Hosszan írhatnék még erről a letehetetlen, utalásokkal gazdagon telített, gondosan és tökéletesen megírt regényről, de felesleges is. Minden mozaikdarabka helyrerendeződése után elmondhatom, 2008 eddigi legjobb regényélményét éltem át. A foci EB-n ettől kezdve az oroszoknak szorítok.