.jpg)
Pallag Zoltán,
1978-ban született Székesfehérváron. Ott is érettségizett kerámia szakon, 1997-ben. Aztán két évig csak bulizott, csajozott meg olvasott, amíg rá nem jött a dologra a Fejér Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság. 1999 február 16-án, hétfőn vonult be Tapolcára. 1999 augusztus 13-án, pénteken szerelt le Székesfehérváron. Bevonulása hajnalán még a Hosszúlábú asszonyra táncolt a Steffl-ben egy asztalon, amikor leszerelt borús volt az idő, fülében walkman volt, abban a Portishead. A két zeneszám között lett érett férfi, volt laktanyafogságon, rúgta ki a barátnője (kétszer) és vették fel az ELTE régészet szakára. 2002-ben felvették török, majd mongol szakra. Egész életében híres keletkutató akart lenni, mint Goldziher Ignác. Mára rájött, hogy senki sem ismeri Goldziher Ignácot. Ezért elkezdett irodalommal foglalkozni. 2006 óta az Árgus főszerkesztője.Rendszeresen publikál tanulmányokat, esszéket is (lásd itt, itt, és itt). Ars poeticája: híres akar lenni és gazdag.
Vonatablak, huzatban
„Rose is a rose is a rose is a rose"
(Gertrude Stein)
1.
A vonatablak olyan, hogy
szimbólumnak megfelel,
és csodálkozol, mi az, hogy
házak tűnnek benne el.
A vonatablak csókdobás
egy régi nyári estén,
előtte nyakba sugdosás
és elkenődött festék.
A vonatablak „kék az ég",
ha elmarad a „Géza",
ez visszafelé megy-e még,
és emlékszel-e még a ...?
A vonatablak nem tükör,
mégis sokat megmutat,
ha belenézel meggyötör,
pusztát látsz: az arcodat.
A vonatablak némafilm,
vagyok Buster Keatonod,
se műkönnyek, se bőrradír,
csak a púder, záporok.
2.
A vonatablakból zuhan
csikkem, parazsa elszáll,
nem vagy az már, a fasz kivan,
aki valaha voltál.
