Nagy ep60

Öt dolog, amiért EP fantasztikus író

Valuska László | 2010. április 14. |

Fotó: Valuska Gábor

Esterházy Péter ma 60 éves. 24 óra alatt 24 szövegrészletet közlünk tőle.

Én. "Elbeszélek, én, ez az „én” azonban nem koholt személy, hanem a regényíró, dolgokban jártas, keserű, csalódott ember, én, én mesélem el barátaim és barátnéim történetét, azt mondja nekem K., hogy ő, K., ezt az asszonynak mondotta egy kristályos éjszaka" (Innen.). Legyen az én szöveg, férfi, nő, író, béríró, EP. Talán soha nem csinált olyan ördöngős játékot író az olvasó és a szöveg bevonásával, mint EP, aki minden trükköt bevet, hogy higgyünk neki, hogy úgy olvassuk őt, mintha ő beszélne. Ez volt például A szív segédigéinek vagy a Termelési-regénynek a sikere, ahogy az Esterházy-család a Harmonia Caelestis főhőse lett, és ami miatt az egész egyes szám első személyű megszólalás megroppant: a Javított kiadás.

Család: "Csak kicsit kellett a családban körbekérdeznem és -olvasnom, hogy kristálytisztán lássam, az Esterházyak egytől egyig, tetőtől talpig kiváló férfiúk (ritkábban hölgyek, az igazi esterházy europæus eminensen férfi, ha minden kötél szakad: hermafrodita), ha pedig valamelyikőnk, föltéve, de meg nem engedve, mégsem volna kiváló, akkor az – előbb-utóbb – nem is igazi Esterházy." EP mintha mindig családregényt írna, ha nem is a sajátját, de egy szuper családét, amelyik nem elég, hogy egyszerre a társadalom csúcsa és alja, de maga az ország története is nyomon követhető rajtuk. Elképesztő, hogy annak idején még voltak Esterházyk, akik arról beszéltek, hogy melyikük az Esterházybb Esterházy. 

Foci. "Amikor egy edzésen a pályáról kigurult labdát egy gyerek kézzel dobta vissza, akkor állítólag elsírta magát. Kézzel! Láttátok, kézzel ért a labdához!, zokogott" - ezt állítólag Puskás mondta, legalábbis EP szerint Semmi művészete című könyvében. Egy biztos: EP az az író, aki kézzel ér a labdához. A híres Csillaghegyi Munkás Torna Egylet játékosaként mindig szerényen megbújt a híres testvér, Esterházy Márton árnyékában, bár az tény, hogy erősebb írásos emlékek bizonyítják képességeit. A Termelési-regény óta folyamatosan focizik a könyveiben, mert egyfelől a magyar nép az ilyen, másfelől a foci remek nyelvi játéktér EP-nek. Az Utazás a tizenhatos mélyére ennek elég konkrét megvalósulása: a 2006-os német világbajnokság előtt a vendéglátók megutaztatták, hogy fedje fel a német futball mélyrétegeit, EP megtette, és talán életében először, futballdíjat kapott érte. A Semmi művészetében a foci mint metafora kihasználása folytatódik, de most anyját eresztette Puskás Öcsiék elé. Ne felejtsük el, hogy EP átírta, sőt VISSZAADTA a berni döntőt, ezzel többet tett a nemzetért, a magyarságért és a történelemért, mint előtte bárki.

A vendégszöveg. Vagy lopás, ahogy sokan szeretik mondani, pedig EP egyszerre a posztmodern gyermeke és atyja, hogy elég bonyolult legyen a szentháromság felé eltolt képünk, így egyszerre játssza és alakítja a szövegtér lehetőségeit, mint Hidegkúti (ld. Utazás a tizenhatos mélyére), mindegy. Nincs egy szöveg, nincs első szöveg, csak kisajátíthatatlan nyelv van, a szavakat nem birtokolhatja senki. EP szövegeket hív vendégül és nem azért, mert nem tud írni, vagy mert nem jut semmi abba a gyönyörű hajjal benőtt fejébe, hanem mert olvas. Olyan író, aki olvasó, így magáévá teszi a szövegeket. A Bevezetés a szépirodalomba című hatalmas könyvében még van hivatkozási lista, aztán ilyen soha többet nem találunk, legfeljebb a szerzői jogokra érzékenyebb külföldi kiadásokban. A vendégszövegeiről Szegedy-Maszák szokta mondani, hogy ő is szerepel ott, bár addig nem tudta meg, melyikkel, amíg a gróf úr el nem árulta neki. Az EP-könyvek egyik játéka pedig a nyomozás: kideríteni, hol, mikor és legfőképpen miért hivatkozik egy adott szövegre. Csodálatos, zajos szövegtér EP világa.

Nyelv. "Én személy szerint jó barátságban vagyok a nyelvvel – nyelven a magyart értem –, illetve ő van velem barátságban, megengedi ezt a barátságot, mert az még igaz lehet, hogy a kolléga volt az úr, a vers csak cifra szolga, ám végül is a nyelv az úr. Ezért van az kérem, hogy hűséggel nem az országomnak, nem hazámnak tartozom, nem az osztályomnak, ha van, nem a családomnak, van, hanem egyes egyedül a nyelvnek tartozom, a magyar nyelvnek. Jó társaságban vagyok. A nyelv az úr, és akkor zárjam parodisztikusan: Habár fölül a gálya. Ez például egy üres fölül-és volt, csak azért nem húzom, hogy lássák, a nyelvre se lehet mindent hagyni. Mondatkihúzáshoz ugyanazok a képességek és erők kellenek, mint mondatíráshoz." (Innen)

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.