Középkori leveleink 1541-ig, Tankönyvkiadó, 1991, 775 oldal, szerk.: Hegedűs Attila, Papp Lajos
Remélem egy sincs köztünk, akit legalább egy kicsit ne érdekelne az első magyar nyelvű magánlevél. A Bibliofil sorozat új részének tárgya, ugyanis nem más, mint a Tankönyvkiadó 1991-es Régi Magyar Levéltár sorozatának első része, a Középkori leveleink című kötet, mely 1541 december 31-ig bezárólag gyűjti össze az összes eddig előkerült régi, magyar nyelvű levélküldeményt, magánlevelezést, más néven a missziliseket.
Az első részhez hasonlóan saját gyűjteményemből választottam e kötetet, mely elvetemült filológusoknak, történészeknek egyaránt hasznos, de ajánlott azoknak is, akik megmagyarázhatatlan vonzalmat éreznek a megsárgult papírlapokra írt régi szövegemlékek iránt, és beteges örömüket lelik 4-500 éves magánlevelek olvasgatásában.
Ahogy a kötet előszavában is elhangzik, az első magyar nyelvű magánlevelek keletkezésétől 1541-ig terjedő időszak nagyon fontos a magyar nyelviség szempontjából. E kor hozza magával az írásbeliség szélesebb elterjedését és demokratizálódását a protestantizmus, illetve a könyvnyomtatás által. A kötetben összegyűjtött magánlevelek nyelvtörténeti forrásértéke is hatalmas, sok esetben nagyobb, mint a kódexeké, okleveleké és egyéb dokumentumoké, mivel a mindenkori élő nyelvet hívebben tükrözik. A fennmaradt misszilisek száma az 1474 és 1541 közötti időszakban robbanásszerűen növekedett. 1474-től 1500-ig mindössze 9 magánlevél maradt fenn, míg 1541-től 1549-ig 2200.
Elsősorban természetesen tudományos munkáról van szó. A levelek gondos kutatómunkával lettek összegyűjtve a magyarországi és Magyarországon kívüli levéltárak anyagának átvizsgálásával. A szerkesztési munkák több mint hét évig tartottak. A kötetbe csak eredeti (eredeti - tehát akkor írták le, amikor fogalmazódott, lejegyzését nem előzte meg ugyanannak a szövegnek egy variánsa), levéltári jellegű (tehát keltezett, vagy a szöveg által keltezhető), magyar nyelvű szövegek kerültek bele. Kimaradtak a keltezhetetlen levelek, a mondatnál kisebb szórványemlékeket tartalmazó szövegek, valamint a másolatok (lásd feljebb- olyan levelek, melyekről tudjuk, hogy mikor keletkeztek, de csak egy jóval későbbi másolatuk maradt fenn).
A levelek kritikai kiadásáról van tulajdonképpen szó. Minden egyes levélről szerepel élethű fénymásolat a kötetben, mellette a pontos, betűhív szöveg rengeteg tárgyi és filológiai jegyzettel, szó- és szövegmagyarázatokkal, a keletkezés (történelmi) körülményeinek tisztázásával, a levelek pontos felellhetőségeinek feltüntetésével, fizikai tulajdonságaik, méretük, állapotuk, sérüléseik leírásával, keltezéssel, a levél tartalmának rövid összefoglalásával. Szövegátírást ugyanakkor nem csatoltak a levelekhez, tehát nem egyszerű olvasmányról van szó. Van itt mindenféle gyöngyszem, szerelmes vallomásoktól az első magyar nyelvű pénzkifizetési nyugtáig. Részlet ez utóbbiból:
en ver andras , adom en kezem yrasat hog ados volt volna nekem erdv hegy balas zaz forintal […]
(Én, Vér András, adom én kezem írását, hogy adós volt volna nekem Erdőhegyi Balázs száz forinttal.[…] )
Két kihagyhatatlan darab, Tárczay Borbála és Sulyok Ferenc szüleikhez írt pénzkérő levelei:
En zerelmes azonyom es en edes zylem yrom kegyelmednek ymadsagomat es zolgalatomat konyorgok kegyelmednek mynt en edes zylemnek hogy kolgye meg kegyelmed az adosagot
(Én szerelmes asszonyom és én édes szülőm. Írom kegyelmednek imádságomat és szolgálatomat. Könyörgök kegyelmednek, mint én édes szülőmnek, hogy küldje meg kegyelmed az adósságot […])
Thyzthelendw Es En zerelmes azzonium, Es anyam Ewrewke valo alazathos zolgalathom vtan. Keanum the .k. Mynd hazad Nepeuel Egessegeth […] Ne felegyen El Engemys hané kwlgien .k. valamy keues penzth nekemys kyth Megh akarokh zolgalny the .k. Mynd Erekül Ewreke.
(Tisztelendő és én szerelmes asszonyom, és anyám. Örökké való alázatos szolgálatom után kívánom te kegyelmed, mind házad népének egészségét. […] Ne feledjen el engem is, hanem küldjön valami kevés pénzt nekem is, kit meg akarok szolgálni te kegyelmednek mindörökkön örökké.)
És íme a legrégebbi magyar magánlevél, Várday Aladár levele Várday Miklóshoz. A levél 1479 és 1490 között keletkezhetett, a szakirodalom 1486-ra teszi. (A kötetben ez a második levél. Az első sorszámú kicsivel régebbi, de egyrészt nem összefüggő magyar szöveg, csak mondatok szerepelnek benne, másrészt Varsány városának Lőkös Jánoshoz írt leveléről van szó, tehát nem magánszemély írta magányszemélynek.) És nézzük, miről csevegtek több mint ötszáz éve: levelében Várday Aladár biztosítja testvérét Várday Miklóst, hogy ügyét a vajda támogatja, és a királynak is szólnak róla. Egyes feltételezések szerint a Várday-család két ágának hagyatéki vitájáról és pereskedéséről van szó, mások szerint ez nem bizonyítható, a homályos fogalmazásból csak annyi derül ki, hogy Miklós üzent egy dolog ügyében a vajdának, s az öccse biztosítja támogatásáról. Részlet a levélből:
En Jo vram tugya thekegyelmed hogh Beganytol myth Jzentelwala az dologhfelewl vayda vramnak tugyad Byzonnyal hogh azth nekyee mindzorulzora megh bezellethem Jgken fogada hogh eremesth therekeedikbenne minden Jo veghre […]
(Én jó uram. Tudja te kegyelmed, hogy Bégányitól mit üzentél vala az dolog felől vajda uramnak. Tudjad bizonnyal, hogy azt neki mind szóról szóra megbeszéltem. Igen fogadta, hogy örömest törekedik benne minden jó végre. […])
A kiadvány beszerzése most még nem reménytelen, antikváriumokban itt-ott kapni, illetve alig pár hónapja még láttam egy kallódó példányt az ELTE Btk. jegyzetboltjában.
