D Tisza Kata: Doktor Kleopátra, Alexandra Kiadó, 2008, 216 oldal, 2699 Ft.
Nem a legkedvesebb szavakkal bocsátotta el a Könyvesblog Tisza Kata életművét, de a Pesti kínálat (2005), a Reváns (2006), és a fentebb ostorozott Magyar pszicho (2007) után a Könyvfesztiválra jelent meg a Doktor Kleopátra (2008), az írónő negyedik könyve három(!!!) év alatt.
Tisza Kata jól választ témát, ez tény. A fővárosi férfiak, a média világa, a romkocsmák közönsége után végre itt a szakítás. Pontosabban a szerelem elvesztésének feldolgozhatatlansága, egy urbánus környezetben, ahol a csalódás feldolgozása paradox módon táltosokra, spiritisztákra, ördögűzőkre és pszichiáterekre is tartozik. „Felismertem, hogy Magyarországon még mindig stigmatikus (szégyenbélyeggel jelölt – a szerk.) segítségért fordulni, pedig rengeteg ember szenved lelki eredetű gondoktól. Menet közben felelősségemnek éreztem, hogy a bölcsészkaron szerzett pszichológiai alapképzésem mellett továbbképezzem magam, így faltam a szakirodalmat, pszichológusokkal, pszichiáterekkel, lelki segítőkkel konzultáltam. Így született meg az új mű, aminek az a szándéka, hogy bemutassa, hová fordulhat segítségért ma az az ember, aki rászorul. Ezeket olvasmányosan, regényszerűen mutatom be egy leépülő nő sorsán keresztül.” – állítja Tisza Kata.
A Doktor Kleopátrában a szerző valóban bemutatja az önsegélyezés számtalan ma elérhető módját: a pszichiáterek gyógyszeres kezeléséből, a javasasszonyok záporozó átkaiből, a reiki tanfolyamokból és a táltosképzősök masszázsából egy igazán szórakoztató regényt is lehetett volna írni, ám a könyv csak nyomokban tartalmaz ilyen részleteket. A felütés, a pszichiáterhez való villamosozás, a buddhista nővel való találkozás, a fösvény pasasokról szóló részek egészen kiválóak, ahogyan a Merjünk Vesztesek Lenni Klub leírása kifejezetten szellemes, és a Budai Társkereső Iroda leírása is zárványt képez a főszövegen belül.
Nem mintha bármiféle szerkezete lenne a könyvnek: megállás nélkül, a legkülönbözőbb stílusokban, tagolatlanul hömpölyög a hol ironikus, hol szenvtelen, hol tragikus szöveg, nincsenek fejezetek, felcímek, alcímek, csak a végeláthatatlan sodródás egyik segítőtől a másikig. A könyv egyik legnagyobb hibájának a szerkesztetlenségét érzem, ami legalább annyira terheli a kiadót, mint a szerzőt. Tisza Kata gyakorlatilag csak a vele megtörténteket képes papírra vetni, hiába nyilatkozza, hogy a Doktor Kleopátrában végre sikerült egy tőle független elbeszélői pozíciót és főhőst teremteni, sajnos minden sorából süt a megéltség, így negyedik könyvét is csak egy állomásnak tekinthetjük abban a terápiás folyamatban, amelyben az életét szeretné feldolgozni és értelmezni.
Nem sokat segítenek például a távolításban a Dr. Cserkó típusú szereplők, akik mögül egyértelműen kilóg a referencia lólába, ez esetben Csernus doktor alakja. Tisza könyvét Szendi Gábornak ajánlja, és nem nehéz a felszabadító Papp doktor gondolkodásában felismerni Szendi fontosabb téziseit. De itt van még Aronson, Eric Berne, Pratkanis, sőt, Atkinson & Hilgard nagy alakú Pszichológia könyve nemcsak szellemiségében, de fizikai valójában is megidéződik a regény lapjain. Gondolatébresztő tudományos munkájukért mond köszönetet Tisza Kata, olyan sok eredeti gondolat mégsem támadt benne a szociálpszichológia nagyjait olvasván, ugyanis könyve nem egyszer a nevezett szerzők tartalmi kivonatával esik egybe.
De még ezzel sem lenne gondom, ha egy elhagyott nőknek szóló önsegélyező könyvet tartanék a kezemben, de történetesen Tisza Kata populárisnak, szórakoztatónak szánt irodalmi szövegét olvasom, ám csupán egy szerkesztetlen, ömlengő, irodalmi értékkel nem rendelkező pszichológiai hablaty lett a végeredmény. Pedig a potenciál ott lett volna. Nem csak a témában, szerzőjében is. Aki meg tud írni négy év alatt négy, biztató pontokat is felmutatni képes regényt, bizonyára futná egyetlen normálisra is, de ahhoz ki kell érlelni egy értékes, tartalmas szöveget.
„Én a sok grafológiai elemzés, testbeszéd-szakértő kurzus, önismereti pszichodráma csoport, önelfogadó csoportterápia, önfeltáró analízis, önfelszabadító jógatanfolyam, álomfejtő hipnózis után már csak fogorvoshoz járok. Hátradőlök, megy a jó kis kellemes orientalista zene, hallgatom mások nyomorúságát, és egy csapásra megszűnik minden bajom, szavamra mondom.”
Szilveszterkor kitört egy fogam (a bal alsó hatosok szomorú sorsa), elég sokat járok azóta fogorvoshoz. A Doktor Kleopátrát egy kontrollra várva olvastam ki. Sajnos úgy tűnik, hogy a szerzője is éppen ennyi időt fordított arra, hogy szöveggé formálja jegyzeteit.
