D- 
(Tisza Kata: Magyar pszicho, Alexandra, Bp., 2007, 2699 Ft)
Melyik a létező legrosszabb kisebbségi lét? Erdélyinek, zsidónak, magyarnak, nőnek, művésznek vagy grófnak lenni? Tisza Katának sikerül választ adnia erre a kérdésre: mindegyik nagyon rossz, de a legszarabb, ha ez mind együtt van.
Az utóbbi években a baszós-romantikus műfajnak nagy lendületet adó Tisza Kata váltott, mostantól kevesebb a szerelem, a szex, viszont több a gondolatiság, haha. Mert szar ez a budapesti lét, örökké kívülállónak lenni, ezzel még a Parlamentbe is be lehetne kerülni, az ötszázalékos küszöb eléréséhez elég olvasója van.
Tisza Kata a Rácz Zsuzsa (Állítsátok meg Terézanyut!) és Helen Fielding (Bridget Jones) kijelölte úton indult el, míg agyára nem ment a sok politikai beszéd Erdélyről, ami miatt úgy érezte, mondania kell valamit nekünk. Míg Fielding és Rácz humoros és önironikus, addig Tisza annyira komolyan veszi magát, hogy én is elborzadok a helyzetén, és tenni akarok.
Valami blikkfangos elbeszélői szerkezetet gondolt ki Tisza Kata: van egy Klára nevű festő, aki a magyar kultúra legtehetségesebb, legkedvesebb és legjobbfej alakja (aki ráismert Katánkra, ugorja át a bekezdést), akinek az életéről elég annyit tudni, hogy szinte megegyezik az írónőjével:Erdély, gróf, miniszterelnök rokon. Mert az olyan stílusos, sőt az maga a posztmodern! Főleg, ha összekacsint az olvasóval, amikor reflektál a Tisza Kata-jelenségre, mert ilyen is van.
Szóval egy igazi hősnőnk van, aki hosszú évek után végre megkapja a magyar állampolgárságot, persze addig nagyon sokat kellett gondolkoznia a kérdésen, milyen erdélyinek, magyarnak, zsidónek (etc.) lenni. Olyan kliséket bír válaszolni, hogy gyanakodunk, Orbán vagy Gyurcsány beszédírója mellékállásban.
A fülszövegből derült ki igazán számomra, hogy ez a történet főleg egy kocsmában játszódik. A környezetnél már csak hősünk kapcsolatai jellegtelenebbek, akik közül csak a legrosszabb értelmiségi faszfejet lehet megjegyezni a hülye elméleteivel.
A történetvezetése borzalmas, a karakterek a legrosszabb Kaland-Játék-Kockázatokat idézik, a demagóg filozofágatás pedig Verebes Istvánt is zavarba hozná. Egy örömünk lehet, ha egy mélyérzésű Tisza Kata-rajongó a könyv elolvasása után elkezdene más Tisza Kata-rajongókkal beszélgetni arról, hogy ne baszogassuk a zsidókat, a magyarokat, az erdélyieket, hanem szeressük egymást, akkor már megérte.
Rendben van, kell Budapestnek egy ilyen egyszerre mainstream és populáris író, akivel találkozhatunk éjszaka a romkocsmákban, akiről egyébként a legszórakoztatóbb urban legendek alakultak ki (küldjenek ide, összegyűjtenénk!), ami talán kell a jó könyveladáshoz. Egy probléma van: Tisza Kata nem jó író, pedig örülnék egy ilyen populáris ikonnak, komolyan, kell egy vad csaj is a sok macsó bölcsész közé.
Megjegyzés: A Magyar pszicho cím miatt többszörös büntetés jár, mert nem szeretjük az ilyen felesleges utalgatásokat szeretett könyveinkre.
(Tisza Kata: Magyar pszicho, Alexandra, Bp., 2007, 2699 Ft)
Melyik a létező legrosszabb kisebbségi lét? Erdélyinek, zsidónak, magyarnak, nőnek, művésznek vagy grófnak lenni? Tisza Katának sikerül választ adnia erre a kérdésre: mindegyik nagyon rossz, de a legszarabb, ha ez mind együtt van.
Az utóbbi években a baszós-romantikus műfajnak nagy lendületet adó Tisza Kata váltott, mostantól kevesebb a szerelem, a szex, viszont több a gondolatiság, haha. Mert szar ez a budapesti lét, örökké kívülállónak lenni, ezzel még a Parlamentbe is be lehetne kerülni, az ötszázalékos küszöb eléréséhez elég olvasója van.
Tisza Kata a Rácz Zsuzsa (Állítsátok meg Terézanyut!) és Helen Fielding (Bridget Jones) kijelölte úton indult el, míg agyára nem ment a sok politikai beszéd Erdélyről, ami miatt úgy érezte, mondania kell valamit nekünk. Míg Fielding és Rácz humoros és önironikus, addig Tisza annyira komolyan veszi magát, hogy én is elborzadok a helyzetén, és tenni akarok.
Valami blikkfangos elbeszélői szerkezetet gondolt ki Tisza Kata: van egy Klára nevű festő, aki a magyar kultúra legtehetségesebb, legkedvesebb és legjobbfej alakja (aki ráismert Katánkra, ugorja át a bekezdést), akinek az életéről elég annyit tudni, hogy szinte megegyezik az írónőjével:Erdély, gróf, miniszterelnök rokon. Mert az olyan stílusos, sőt az maga a posztmodern! Főleg, ha összekacsint az olvasóval, amikor reflektál a Tisza Kata-jelenségre, mert ilyen is van.
Szóval egy igazi hősnőnk van, aki hosszú évek után végre megkapja a magyar állampolgárságot, persze addig nagyon sokat kellett gondolkoznia a kérdésen, milyen erdélyinek, magyarnak, zsidónek (etc.) lenni. Olyan kliséket bír válaszolni, hogy gyanakodunk, Orbán vagy Gyurcsány beszédírója mellékállásban.
A fülszövegből derült ki igazán számomra, hogy ez a történet főleg egy kocsmában játszódik. A környezetnél már csak hősünk kapcsolatai jellegtelenebbek, akik közül csak a legrosszabb értelmiségi faszfejet lehet megjegyezni a hülye elméleteivel.
A történetvezetése borzalmas, a karakterek a legrosszabb Kaland-Játék-Kockázatokat idézik, a demagóg filozofágatás pedig Verebes Istvánt is zavarba hozná. Egy örömünk lehet, ha egy mélyérzésű Tisza Kata-rajongó a könyv elolvasása után elkezdene más Tisza Kata-rajongókkal beszélgetni arról, hogy ne baszogassuk a zsidókat, a magyarokat, az erdélyieket, hanem szeressük egymást, akkor már megérte.
Rendben van, kell Budapestnek egy ilyen egyszerre mainstream és populáris író, akivel találkozhatunk éjszaka a romkocsmákban, akiről egyébként a legszórakoztatóbb urban legendek alakultak ki (küldjenek ide, összegyűjtenénk!), ami talán kell a jó könyveladáshoz. Egy probléma van: Tisza Kata nem jó író, pedig örülnék egy ilyen populáris ikonnak, komolyan, kell egy vad csaj is a sok macsó bölcsész közé.
Megjegyzés: A Magyar pszicho cím miatt többszörös büntetés jár, mert nem szeretjük az ilyen felesleges utalgatásokat szeretett könyveinkre.
