A
Bogdán István: Filamér - Őfelsége magánnyomozója voltam, Kalandor Kiadó, 2007, 2200 Ft.
Hazánkban Bogdán Istvánon kívül nem követett el egyetlen más szerző sem krimimesét. Azóta sem, pedig Filamér és XII. Kajetán király története 1977-ben jelent meg, a legendás Albatrosz sorozat tagjaként. A Kalandor kiadó nemrégiben döntött úgy, hogy megvásárolja a könyv jogait az író családjától, és ezt nagyon helyesen tette. Egyrészt a regényhez nehéz volt hozzájutni (az antikváriumokban előforduló kötetek néha nagyon rossz állapotban vannak), másrészt pedig ideje volt az ifjabb olvasókat egy különleges és rejtélyes íróval, Bogdán Istvánnal megismertetni.
Hogyan is áll össze egy krimimese? „A krimimese megtartja a krimi sablonjait, alkalmazza a korszerű technikai eszközöket is, de az egészet átteszi a mese világába, és mosolyogva mozgatja benne krimi és mese közismert szereplőit, hogy teremtsen az olvasó számára harmadik világot: a fantáziáét - a pihenés érdekében. Mert ez a cél. Ez az olvasás legyen játék - a legszabadabb tevékenység ...”
– írja a könyv ismertetőjénél a szerző,
Ő a titokzatos alkotó, aki egyszer írt krimit, de akkor nagyon. Egyetlen regény erejéig lépett ki történelmi munkásságából, és oda is tért vissza, miután megmutatta, hogy Philip Marlowe, Lew Archer, Sam Spade csak a cipőjét köthetnék meg Filamérnak, Ludócia legjobb orrú megánhekusának (akinek szimatát a Belbiztonsági Szolgálat is irigyli).
Ludóciában ugyanis a kissé bogaras, de nagyon szeretnivaló XII. Kajetán király „uralkodik”. Uralkodása valóban idézőjeles, hiszen kamarásai és néhány főnemese szinte szobafogságban tartják: lehallgatják és megfigyelik, televízióját a költségekre hivatkozva évek óta nem hajlandóak megcsináltatni, szeretett népétől eltiltják, unokájával és leendő örökösével sem találkozhat, és még az újság, amit reggelente elé tesznek sem igazi, hanem direkt a király számára készült hamisítvány. A bogaras öregúrnak két vigasza marad: szakállát morzsolgatva cigarettázik és üvegcímkéket gyűjt. Amikor azonban tudomására jut, hogy néhányan a palotából szeretnék megszerezni a régensi címet, és eltenni őt láb alól, hogy a gyermek trónörököst félretéve uralkodjanak Ludócia fölött, nos, akkor kénytelen segítségül hívni egy kemény, semmitől nem tartó magánhekust, hogy megóvja unokáját és természetesen a népet az összeesküvéstől.
A kemény és semmitől nem tartó magánhekus pedig nem más, mint Filamér, aki kénytelen félretenni kedvenc meséskönyvét, mert egy szép napon levelet kap, Én a király, XII. Kajetán aláírással…
Filamér ízig-vérig klasszikus krimi hős, nem adja ki ügyfelét akkor sem, ha szépséges hercegkisasszonyok próbálják behálózni, hiába zörög neki Lotifán, a Belbiztonsági Szolgálat szűkszavú felügyelője (akit a kihallgatáson sírva kérnek a legnehezebb vagányok is, hogy inkább üssön, csak ne nézzen rájuk olyan tekintettel), kitart a király mellett akkor is, ha ezért többször rálőnek, és gyakran kell használnia a Yashin néhány önvédelmi mozdulatát.
Filamér tehát hol gumibottal, hol kedvenc 38-as stukkerével a hóna alatt elindul, lehallgató berendezéseket hatástalanít, a királyi palotában kötelezőnek mondható rejtekfolyosókon kalandozik, összecsap az egyfejű tűzokádó sárkánnyal (persze ezért az etető automatából kárpótolja a sárkányt) megtanítja a királyt ajtózáron sört kibontani, és természetesen leleplezi az összeesküvőket, megóvja Ludócia békéjét, ezzel elnyerve az Őfelsége magánnyomozója címet (amelyet akár hivatalos iraton is használhat).
