Fiatal kortárs írók I.- Elbeszélések, Lilli kiadó, 126 oldal, 2200 Ft
A LiLLi kiadó valószínűleg egy piaci rés felismerése után jött létre: kis példányszámú könyvek kiadását vállalják kedvező feltételekkel. Nyitva tehát az út minden önjelölt irodalmár előtt - de ne is ragadjunk le a szépirodalomnál, ha valaki receptjeit, vagy úti kalandjait szeretné megosztani másokkal, kiadhatja saját szakács-, vagy útikönyvét. (Ez most rosszmájúságnak tűnhet, de egyáltalán nem az. )
Pont emiatt valószínűleg nem sokan ismerik a kötetet, hozzám is egy kedves ismeretlen ismerős blogger kolléga juttatta el, aki maga is írt bele. A kötet 11 fiatal, magyar író 21 elbeszélését tartalmazza, akik között van művelődésszervező, tanár, színész: remek kis vegyesfelvágott.
A kötet eleje kissé sokkoló, egy igen elvetemült előszóval kezdődik, amelyen átvergődni egy kisebb intellektuális dzsungelharcnak bizonyult számomra, de elképzelhető, hogy nem számítok reprezentatív mintavételnek.
Almássy Balázs - Ajándékmosoly
Rövid családi-gasztro-szösszenet, egy recepten keresztül ismerhetjük meg egy elvált asszony életét, az égvilágon semmi újat nem találtam benne, a stílust viszont túl cikornyásnak találtam. (A jazzben purista vagyok, mondja mindig a Beteg Srác.)
Arday Géza - Két látogatás
Két találkozás Lengyel Balázzsal, a tavaly elhunyt íróval, műfordítóval. Teljesen öncélúnak éreztem az egészet, pár szó Cs. Szabó László leveleiről, egy kis dícséret, majd egy gyászjelentés. Nem egészen értettem, mit akar a szerző. Ha nagyon akarom, elbeszélés ez is, de akkor az is, hogy mellettem ült egy pókerversenyen Para-Kovács Imre.
Bartusz-Dobosi László - Balatoni couleur
No, ez nehéz eset. Az író két (szócsőnél semmiképp nem több) figurán keresztül mesél irókról, költőkről. Krúdy, Karinthy, Kosztolányi, Hunyady, Rejtő - csak úgy röpködnek a magyar szerzők a beszélgetésben. Eretnek vagyok, de idegesít, mikor kilóg a lóláb, számos elismert művet ezért nem tudtam végigolvasni, egyszerűen agyidegzsábát kapok attól, ha 32 oldalon keresztül ismerteti velünk egy szereplő az író nézeteit az Életről a Világmindenségről meg Mindenről. Három részből áll a couleur, a harmadik már valóban monológ, úgy tűnik, belefáradt az író, hogy a szükségesnél több körítést írjon irodalomelméleti fejtegetéseihez - itt annyi a sztori, hogy a Balatonon hajózik a főhős a kollégáival, de nem beszélget velük, hanem mélázik. Ezzel önmagában semmi baj nincs, csak ez szerintem nem elbeszélés. Pláne nem érzem elbeszélésnek a hasonlókat:
Mert nem az a baj, hogy hivatalosan is egy régióba akarják soroltatni a Balatont, hanem az, hogy mindezt gazdasági megfontolásból és álságos kulturális értékmegőrzés hangoztatásával teszik. - dörmögött tovább Mélyvizy a vizet bámulva.
nos, ilyet nem dörmög senki maga elé. Persze lehet, hogy tévedek. A hasonló megoldások számomra kinyírják, hiteltelenné teszik az amúgy tényleg érdekes eszmefuttatást.
Borbély László - Tizenkilencezer forint
Történet a gettóból az ex-boxoló, alkoholista, semmirekellő nagybácsiról és a szegénységről. Igazából semmi baj vele, csak ebben sem találtam semmi újat, és végig úgy éreztem, hogy valamit nagyon meg kéne értenem ebből az életképből, valamit üzenni akar az író, de a receptoraim alkalmatlanok erre.
Mailer
A kocsmában összegyűlik a szokásos társaság, de Füles, a kőműves késik, majd mikor megérkezik, játék helyett inkább felolvas a Meztelenek és holtakból, majd az egyetemista főhőst kérik meg, hogy ossza kicsit az észt a szerzőről, meg az amerikai irodalomról. Véleményemet illetően lásd a Balatoni couleur végét. Szívesen olvasok Mailerről is, meg elbeszéléseket is. Simán elhiszem amúgy Borbély Lászlónak, hogy a történet valóban lejátszódott egy kocsmában.
Czirák Dániel - Marci 3. bé / Görgényi Anna - Sapka Manci
Gyerekszerelem a kisfiú és a kislány nézőpontjából. Tréfás helyesírási hibák, álmok a rocksztárságról és a tévésorozatokról. Kissé idegesített, hogy csak azért tudjuk a két főszereplőről, hogy gyerekek, mert nem tudnak helyesen írni. Én már tudtam harmadikban, és már akkor sem én voltam az éltanuló az osztályban.
Erős Kinga - Az álomfejtő
Számomra Erős Kinga három írása a kötet vitathatatlan csúcsa. Az álomfejtő egy egyszerű parasztember, akinek 42 éves korában (utalás az Útikalauzra?) nő egy új foga, ezzel egyidőben pedig furcsa álmokat kezd látni, amelyeknek viszont nem örül felhőtlenül. Jól fölépített, kellemesen megfogalmazott rövid történet, valahogy így kell novellát írni. Ezt követi a hasonló Az Álomfejtő megérkezik, mely az előző novella folytatása, egy jelenet az álomfejtő életéből több évtizeddel a fog kinövése után. Szép ez is.
Az ittfelejtett
Egy öreg néni története, akit a kor már szinte teljesen felfalt és lányánál él a városban. Szegény már valóban csak teher mindenkinek, az idő nagy részében azt sem tudja, hol van. De valamiért él.
Kövesdi László - Egy fiú arcképe
Egy középkorú színész nézegeti több mint húsz éve készült portréját és újraéli életét. Nem tudom, mennyire önéletrajzi ihletésű a novella, de erős szöveg, tetszett.
Nagy András István - Eltörlik a déli harangszót
A bizonyos bloggerkolléga és törzskommentelő saját blogján közzétett hoaxa, amelyben arra figyelmeztet, hogy Brüsszel fontos gesztust tett a törökök felé, eltörölték a déli harangszót, amelyet a népszerű tévhit szerint a nándorfehérvári győzelem felett érzett öröm miatt rendelt el a pápa. A könyvben a viccesebb kommentek is helyet kaptak.
Furbájolgók
Lázár Ervint, vagy a nagyon-nagyon-nagyon régi Moldova Györgyöt idéző etimológiai fejtegetés egy nem létező szó kapcsán, amelyet egy blogger kollegina talált ki és Balla D. Károly hirdette meg a szómagyarázó versenyt. Igazi webkettes nyelvújítás, és még a novella is jó.
Írósztrájk
Ha Gaskó tudna írni, erre is sor kerülhetne.
Sóti Dezső - Pszichoanalízis
Kis groteszk szatíra a fogyasztói társadalomról - illetve annak tükörképéről -, ami jól van megírva, de ebben sem találtam semmi újat. Majd jön Az új király ruhája, ez a régi mese aktualizált remixe. Ezt elolvasva jöttem rá, hogy miért nem tudott engem Sóti megfogni: rühellem a magyar közéletet, nem szeretek olyat olvasni, amiről eszembe jut a magyar politika. Mivel kis országunkban mindenki politizál, gondolom velem ellentétben mindenkinek be fog jönni az írás.
Zeél Miklós - Az aranytrón
Amennyiben lenne értelme, azt írnám, hogy a klasszikus népmesei hagyományokat követő elbeszélés az igazságos királyról, az okos udvari bolondról és a rengeteg léhűtőről, mese Julinak, hogy a szokásos Lázár Ervin parafrázist is elejtsem valahol.
Nehéz összesítő véleményt mondani a kötetről. Volt, ami tetszett, volt, ami egyáltalán nem, de örülök, hogy a nagy kánonon kívül a kisebb kiadóknak köszönhetően sokan megjelentethetik műveiket- akiben nincs meg a kellő tehetség, az úgyis kihullik majd. Hajrá Mari néni!
