Mindig is utáltam a fénykardozó Jediket. A dzsungelben-hóban-űrállomáson gerillaharcot vívó lázadó katonákat is. A 90-es éveket a LucasArts űrszimulátorai előtt töltöttem, így a kedvenceim a mai napig a tökös pilóták, Wedge, Biggs és Ace Azzameen. Na meg persze a cinikus, de alapvetően jólelkű csempészek, akik bányabolygókat és űrhajókat dobnak be tétnek a Szabakk-meccseken, és az első találkozáskor a hercegnőkön sem a két szép szemük, hanem a pénzük miatt segítenek. Mint Han Solo és Lando Calrissian, akik akár Rejtő-hősök is lehetnének.
A film noir és a "keménytökű", azaz hard boiled amerikai krimi műfaja egyáltalán nem idegen a Star Wars világától. Az elmúlt 30 évben rengeteg olyan Star Wars-regény és képregény készült, amiben alvilági figurák a főszereplők: tolvajok, csempészek, fejvadászok, maffiózók, beépített birodalmi vagy felkelő ügynökök, esetleg rejtőzködő Jedik. George Lucas univerzumában két nagyvárosi helyszín is van, ahol virágzik a korrupció és a szervezett bűnözés: a Coruscant bolygó és a Nar Shadda hold. Ezek neonfényben úszó, csupa króm és acél metropoliszok, ahol a night clubokban halk jazzt játszanak a gülüszemű űrlények, mindig esik az eső, mindig szeszélyesek a nők, és mindig van egy cinikus, láncdohányos pisztolyhős, aki a legveszélyesebb sikátorokban keresi a bajt.
A Han Solo a birodalmi ügynök tipikusan ilyen könyv: bemutatja, milyen zűrös ügyekbe keveredett kedvenc csempészünk, mielőtt a tatuini kantinban felbérelték volna hercegnőszabadításra. A regény egy izgalmas konspirációs trilógia nyitódarabja, ahol sosem tudod, ki igazából a Birodalom elsőszámú fejvadásza, és ki a második legprofibb, meg hogy melyikük akarja megbuktatni a Császárt Han Solo segítségével. A könyvet egyébként egy magyar szerző, Nyulászi Zsolt írta '91 környékén, a borítófestmény pedig Boros Zoltán és Szikszai Gábor műve. A páros tökéletes munkát végzett, a filmek kötelező macsó zsaruját idéző, lopakodó Solo, és a háttérben villogó kijelzők nagyon jól visszaadják a regény feszült hangulatát, ahol az intrikázás bármikor lövöldözésbe csaphat át. A trilógia többi darabja: Han Solo és a fejvadászok, Han Solo háborúja. (borító: A+)
A "fal mellett osonó, übercool főhős, háttérben az állandó mellékszerepre kárhoztatott segítőtárssal" receptet követi a Coruscant Night-trilógia nyitódarabja, a Jedi Twilight is. A sztori főszereplője Jax Pavan, a birodalmi főváros legmocskosabb sikátoraiban bújkáló Jedi, aki túlélte a Császár 66-os parancsát (amikor a klónkatonák lemészárolták a Jedi tiszteket), és most magánnyomozóként próbál boldogulni. Egy gátlástalan sullusti riporter (a békaszerű lények, mint Lando másodpilótája) információkat hoz neki a sosem látott apjáról, aki valaha hatalmas Jedi volt - későn derül ki, hogy ezt az infót már a Birodalmiaknak is eladta, így Jaxnek menekülnie kell. Természetesen ahogy az a noirokban lenni szokott, egy gyönyörű (twilek) nő is belekeveredik a történetbe. A Jedi Twilight borítóját a Hard Case Crime krimisorozat nagy veteránja, Glen Orbik festette.
Jax Pavan szülőatyja Michael Reaves, aki az amerikai szórakoztatóipar egyik legmegbízhatóbb ponyvírója, ha valami nagy brandhez kell megírni a milliomodik sztorit. Rendszeresen együtt dolgozik az Alien- és Predátor-szakértő Steve Perryvel (legutóbb a Halálcsillag megépítése körüli intrikákat leplezték le), két éve pedig Neil Gaiman volt a szerzőtársa az InterWorld megálmodásakor. Reaves a 90-es években több filmes és rajzfilmes csapatban is benne volt: szállított történeteket Bruce Timm legendás art deco-Batmanjéhez, írt Sliders- Star Trek- és Szellemirtók-epizódokat, a Gargoyles rajzfilmsorozatot pedig producerként is jegyzi. A Coruscant Night-trilógia további kötetei: Streets of Shadows, Patterns of Force. (borító: A)
