Általános cikkek foci 2010 németh gábor vb2010

Németh Gábor: Boys don't cry - Foci Vb a Literán

Könyves Magazin | 2010. július 12. |

 

Most majd mindenki megírja,

milyen durvák voltak a hollandok, naná, majd nem, kábé négyet kellett volna kiállítani, pluszba rá a meccs emberének, De Jongnak hat hónap fölfüggesztett,  és akkor asszem, tegyem hozzá, hálisten, vége is lett volna a meccsnek,

vévévé, viszonylag vicces vébédöntő,

a maradék nyolc spanyolnak, a meccs embereinek, három-nullal igazolva;

azt kapod, édes szakma, a meccs embere, amit megérdemelsz, mert kábé húsz éve relativizálod a nyilvánvaló szabálytalanságokat,  vedd példának a kicsiny fűszálat, a meg nem adott holland tizenegyest,

minden vállal lökés kézzel lökéssel végződik, kivéve azokat a vállal lökéseket, amik azzal is kezdődnek;

a szögletek helyett eleve, preventíve tizenegyest kellene adni, mi több, rögtön középre mutatni, nem bíbelődni a konkrét végrehajtással;

szóval,  a meccs emberei, a hollandok, persze nem tettek mást, mint levonták, nyilván végtelenül ostobán, a megfelelő következtetést,

(ülnek a tévében ún. szakkommentátorok, és folyton elmagyarázzák, hogy mindez benne van a játékban, a mezrángatás, a szándékos kezezés, a könyöklés, a fetrengés, mi több, a konfufájting, mert ez háború, ami, haha, a béke folytatása más eszközökkel),

mert - sajna - nem számoltak

a meccs emberével, az angol rendőrrel, aki, mint tudjuk hiteles forrástól, az anyjuktól, a gyerekeit sem tudja kordában tartani, ezért aztán

a meccs embere, robben, írjuk ezegyszer kisbetűvel,  tényleg, mint egy nyolcéves, sértett kakaduként szaladgál, és, igenis: direkt!, beletapos a Meccs Emberébe, amúgy folyamatosan hisztizik, elrúgja sípszó után a labdát, ez lehetett volna kábé a negyedik sárgája,

de csak az ökör következetes, nem az angol rendőr,

robben mégis percenként a Mindenhatóhoz folyamodik igazságért, aki aztán végképp nem volt a meccs embere, hanem elfordult, mint aki nem akarja, hogy nevetni lássák;

tényleg egy (eine) katasztrófa;

ahogy a meccs embere, TGM írta volt a Narancsban, a hivatásos sport “világa” “a kábítószerbiznisz, a prostitúció, a csempészet, a kalózkodás és a fegyverkereskedelem mellett az egyik leggyalázatosabb gazdasági brancs, hogy súlyosan civilizációellenes, erkölcsromboló és butító vonásairól ne is beszéljünk”;

maradjanak velünk,

a meccs embere, Howard Webb, a legjobb apa stb, végül is közelről-nem-hibázott, amikor  a konszenzuális igazságnak megfelelően rúgatott egy gólt a hollandoknak, pedig, ha, amint azt a mindenki által magasról leszart szabálykönyv félreérthetetlenül előírja, pár perccel korábban kiállítja törlesztésért

a meccs emberét, Iniestát, akkor nem lett volna kire nem jutnia meccsembernek, maradt volna a jó öreg null-null, és jöhetett volna, szikkadt műtortára hangyairtó, a rettenetes tizenegyespárbaj,

pedig a meccs embere, az egykori (nem a brazil!) Corinthians méltatlanul elfeledett csapatkapitánya úgy száz évvel ezelőtt már megmondta, hogy a penalty a végromlás kezdete,

(mi több, sporttársaival szándékosan kihagyatta a tizenegyest, és, ha a bíró kiállított valakit az ellenféltől, azonnal leküldött egy embert, hogy ne játsszanak emberelőnyben),

hiszen a tizenegyes szükségességének tehát lehetségességének puszta eszméje azzal a becsületsértő előfeltételezéssel jár, mely szerint volna olyan sportsman, aki, kimondani is borzalom, szándékosan szabálytalankodna;

képzeljük el, intermezzo,  Mr. Captaint,  vuvuzelával a szájában!

szóval, a Meccs Embere,

innentől legyek komoly,

természetesen Iker Casillas,  és nem azért, mert nélküle - 6x 1-0! - nincs spanyol világbajnokság, mi több, egyszerűen nem létezne a “varázslatosnak” stb elnevezett, amúgy effektíve a gólképtelenséggel határos “hispán támadófutball” mítosza,

hanem, mert Iniesta (Webb) gólja után, éppen, mintha láthatatlan revolver lett volna a kapufájára akasztva, a vigasztalhatatlan  (sic!) örömtől elsírja magát, és egészen addig, amíg aztán a tribünön a kezébe nem kapja,

“hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját”.

Ja, a meccs embere egyébként Özil lett volna, ha Müller játszhatott volna az elődöntőben.

 

Korábbi írások:

Tasnádi István: Jugoszlávia él

Dragomán György: Vége

Villányi László: Az egyetlen

Fodor Péter: Távol Afrikától

Sebők Marcell: Kofola, a helyi tudatmódosító

Lóránd Zsófia: Abahlali baseMjondolo

Mélyi József: A nagymama

Csejdy András: Labda körül a világ

Balogh Robert: Kedvenc hangszerem: a vuvuzela!

 

Reményi József Tamás: Kontra

Pallag Zoltán: Párhuzamos vendég

 

Jánossy Lajos: Dunga kabátja

Mészáros Sándor: Argentin taplók

Vaderna Gábor: Relax and enjoy it!

Szekeres Dóra: Emberem

Farkas Zsolt: Ronaldinho nincs ott a vébén

Egressy Zoltán: Közel az égiekhez

Zeke Gyula: Nagypapa a kispadon

Nagy Gabriella: Bradley papa és a fia

Kukorelly Endre: Emberek, futballoznak

Kőrösi Zoltán: Sírás

Ágoston Zoltán: Maicon, KNDK, Kassai

Maradona belenyúl a történelembe - Szálinger Balázs írása

Mi a jabulani? Mi?! - Balázs Attila írása

Messi - Garaczi László írása

Két igaz ember boldog - Schein Gábor írása

Benni nagy napja - Zelki János írása

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.