.jpg)
A vodka virága és a nagy kommunista leszámolás
1917 októberében győzött a bolsevik forradalom, Vlagyimir Iljiccsel az élén, akin ekkoriban főleg a forradalmi hév tükröződött és nem a kezdődő szifilisz tünetei. Áprilisban merényletet követnek el ellene, ezzel meg is kezdődik a vörös terror (Lenin Sztálinnak a nyilvános akasztást javasolja, mint a legszimpatikusabb kivégzési módot, minimum száz ember előtt), amely Sztálin alatt éri el fénykorát. Kedvelt kivégzési módok: akasztás, golyó, szibériai kényszermunka, kétes öngyilkosságok...
A monarchista összeesküvő - Nyikoláj Gumiljov (1886-1921)
A századeleji orosz líra egyik meghatározó alakja, az akmeizmus megteremtője, Anna Ahmatova férje és az első világháború kitüntetett hőse volt. A forradalom alatt is hangoztatta antibolsevik nézeteit, de igazából nagy ívben tett a politikára: költői nézetei határozták meg életét, közeli barátaival (pl. a hasonló sorsa jutó Mandelstammal) költői céhet alapított. 1921-ben monarchista összeesküvés vádjával letartóztatta a Cseka (történészek szerint ez volt az első kirakatper), majd 61 társával együtt a mai napig ismeretlen helyen és módon kivégezték. Anna Ahmatova, költőtársa és szerelme így állít emléket a korszaknak, requiem című versében:
Emlékszem az ikon hidegére
szádon, s verejtéked hogy szakadt...
mint kivégzett sztrelec felesége,
üvöltök a Kreml fala alatt.
Aki beszólt Sztálinnak - Oszip Mandelstam (1891-1938)
Gumiljov közeli barátja volt és az orosz szimbolikus líra meghatározó alakja. A forradalom után kritikusként, prózaíróként próbált megélni, mígnem 1933-ban krími nyaralása után (melyben megcsodálhatta az éhínséget és a kulákellenes központosító politikát) egy epigrammában kritizálta Sztálint és a rendszert. Sztálin egészen kivételes módon nem ölette meg azonnal, először száműzték (több öngyilkossági kísérletet is elkövetett), majd egy moszkvai szanatóriumban tartoztatták le, igen leromlott egészségi állapotban. A szibériai üdülést már nem élte túl, utolsó levelében pénzt kért a családi barátoktól. Egy vlagyivosztoki tranzittáborban halt meg.
Dicsőség-harsogó jövendő századok
Dicsőség-harsogó jövendő századok
s egy új, magasztos emberfaj miatt
elvették tőlem az atyai dáridók
víg serlegét s a méltóságomat.
Ez a farkasölő eb-éra letepert,
de vérem szerint farkas nem vagyok,
gyűrj inkább engem a szibériai sztyepp
kabátujjába, mint egy sisakot, -
Elvtársak, ne lőjetek! - Vlagyimir Majakovszkíj (1893-1930)
Az orosz forradalom kezdetben ünnepelt költője volt, futurista, talán a mai napig a legismertebb orosz költő Puskin után. Részt vett az októberi forradalomban, amelyet költeményeiben is dicsőített, így kezdetben a rezsim kegyeltje volt, szabadon utazhatott a világban. 1920-körül kiábrándult a kommunizmusból, erre utalnak szatirikus drámái, például a Gőzfürdő. Kegyvesztett lett, több támadás is érte a pártból és az irodalmi életből, „útitársnak” nevezték, aki a rendes kommunista költők mellett halad.
A vérrel írt vers - Szergej Jeszenyin ( 1895-1925)
Parasztcsaládból származott, Moszkvában csodagyereknek tartották. Híres ivó volt és a századelő legkedveltebb orosz költőinek az egyike. A nyugat Isidora Duncan-nel kötött házassága révén ismerte meg a nevét, komplett szállodai szobákat vert szét mámoros családi veszekedések közepette. Öt feleséget fogyasztott. Nem érdekelte túlzottan a politika, de hitt a forradalomban, majd lassan kiábrándult, csalódott lett. Élete végén olyan súlyos alkoholproblémái voltak, hogy szanatóriumban kezelték, amikor kijött a kezelésről, a vérével írta meg búcsúversét, majd másnap felakasztotta magát. Több irodalomtörténész is furcsának találja öngyilkosságát, a legenda szerint, „elvágta az izmokat a jobb kezén, hogy ne ellenkezzen magával”, vagyis a GPU aktívan segített neki a jobb létre szenderülésben. Az állami beavatkozás lehetőségét az a tény is erősíti, hogy sem Sztálin sem Hruscsov alatt nem jelenhettek meg újra a versei.
Ég veled, barátom
Ég veled, barátom, isten áldjon,
elviszem szívemben képedet.
Kiszabatott: el kell tőled válnom,
egyszer még találkozom veled.
Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm.
Ne horgaszd a fejedet, hiszen
nem új dolog meghalni a földön,
és nem újabb, persze, élni sem.
(Jászberényi)
