Kisebb megszakítás után újraindul sorozatunk, a Napi kötelező, heti témánk KÍNA lesz, ami kapcsán rögtön Marguerite Duras A szerető (L'Amant) című regénye jutott eszembe, amely ha egészében nem is, a főhős kínai szeretője által mégiscsak kapcsolódik valamilyen formában Kínához, sőt, Vietnam (vagyis Indokína) területén játszódik.
Az önéletrajzi és fiktív élményeket egyaránt megelevenítő, 1984-ben született regény egy 15 és fél éves francia lány és egy dúsgazdag, 27 éves kínai férfi kapcsolatát meséli el a fullasztó levegőjű Saigonban. Egy kompon találkoznak a Mekongon, és minden elválasztja őket: az életkor, az anyagi helyzet, a jövőkép. A férfira nyilván vár egy szintén dúsgazdag kínai családból származó feleség, a fiatal lány vissza akar térni majd Franciaországba, hogy író legyen. Megismerkedésük után a kínai szerető hatalmas fekete autóján furikázza a lányt, az internátusból általában egyenesen a férfi lakásába mennek, ahol fokozatosan avatja be a testi szerelem világába. A lényeg azonban - mint ahogy Durasnál általában - nem is a történet, sőt, egyszerűen nincs valahonnan valahová vezető történet, hanem felvillanó képek, vágások, hirtelen feltörő emlékek váltják egymást egy fülledt világban, mintha egy filmet látnánk. Az Ulpius-ház borítóján szereplő kép az ágyban fekvő meztelen lányról számomra enyhén szólva leegyszerűsíti a regény mondanivalóját, persze a rendkívül túlfűtött, izzó, elképesztő érzékiséggel leírt erotikus jelenetekben nincs hiány, de A szerető nem(csak) erről szól. Duras tömör, egyszerűnek tetsző, végletekig sűrített mondatai mögött ott vannak a gyerekkori és családi konfliktusok, az önállóság, a felnőtté válás iránti vágyakozás, s a századeleji Indokína ismeretlen világa.
Marguerite Duras 1914-ben Saigon mellett, Vietnam déli részén, Kokinkína területén született, apját négyéves korában elvesztette, így anyja, aki tanító, a három gyerek mellett gyakran küzdött anyagi gondokkal. 1930-tól Duras egy saigoni lányinternátusba kerül (1934-ben utazik végleg Franciaországba). A szerető című regénye világszerte 2.400.000 (!!) példányban fogyott, és még megjelenése évében elnyerte a rangos Goncourt-díjat. A regényből 1992-ben nagysikerű film is készült: a producer, Claude Berri eredetileg Durast kérte fel a regény adaptálására, de folyamatos alkoholproblémái miatt az írónő újra kórházba került, fél évig kómában volt. Ezalatt a producer megbízta Jean-Jacques Annaud rendezőt, hogy készítse el a filmet. Felépülése után Duras is részt vett volna a produkció megvalósításában, de a film végül nélküle készült el. Emiatt úgy érezte, megfosztották saját történetétől, és 1992-ben, még a film bemutatója előtt, kiadta a regény újraírt változatát Észak-kínai szerető (L'Amant de la Chine du Nord) címen.
