A minap azt látom a könyvesboltban, hogy Nádas könyvet írt Mussoliniről! Nagyon sajnálom - rebegtem halkan magam elé, mármint azt, hogy nem tudtam erről az infóról. Azon kezdtem pörögni, hogy akkor most ez vajon kimaradt a Világló részletekből? Vagy a Világló megjelenését követő magyar és külföldi sikersorozatban az eddig titokban tartott régi hobbi, a politikai életrajz felé fordult? Vagy ez egy eddig kiadatlan történelmi krimi? Szóval rendes nádasistaként majdnem visszamentem én is a Damjanich utcai gyerekkoromig, hogy felfejtsem a Mussolini-könyv kiindulópontját, amikor észrevettem a borítón, hogy nem Nádas, hanem Ormos Mária írta a könyvet: "A szerző Mussolini eszmei és politikai nézeteinek alakulása kapcsán bemutatja a korabeli Olaszország egész szellemi, társadalmi és politikai életét, valamint e politikai tevékenység és szerepvállalás magyarországi kapcsolatait a két világháború között. Mussolini karrierje és bukása ugyanis elválaszthatatlan volt az olasz fasizmus előretörésétől, majd csődjétől. Mindamellett felidézése ma is érdekes és tanulságos".
Nem szomorodtam el, mert Ormos kiváló történész, láthatóan nagy munkát rakott a könyvébe, de nem véletlenül ugrott be Nádas Péter, akinek az életművét a Jelenkor Kiadó kezdte el 2015-től Czeizel Balázs tervei alapján új köntösben kiadni. Az újraálmodott életműsorozat részeként jelent meg a Párhuzamos történetek, az Emlékiratok könyve, az Egy családregény vége, a Minotaurus és a Párhuzamos olvasókönyv is.
Ezt csak azért mondom ilyen hosszan, mert tényleg zavarba ejtő a hasonlóság az életműsorozat és Ormos Mária Kossuth Kiadónál megjelent könyve között (sajnos a kötetben nem találtam meg a tervező nevét). Nem vagyok grafikus, nem is fogom értékelni a párhuzamot, mert azért jelentős különbségek vannak: nem ugyanazzal a betűtípussal tüntették fel a szerzők neveit, nem ugyanúgy néznek ki a pirossal írt címek, és bár mindkét borítón függőlegesen szerepel a kiadó neve, de a Kossuthé kapott egy piros flekket. Viszont a két borító megtévesztésig hasonlít egymásra, ami nem annyira szerencsés.
Az utóbbi két évben a Világló részletekről és Nádas Péterről készített dokumentumfilm miatt annyit foglalkoztam a szerző könyveivel, hogy álmomból felkeltve is megismerem a borítóit. És ez így van jól, a szerző és a borító az egy márka (gondoljunk csak az egészen pompásan újragondolt Grecsó-sorozatra).
