B
Gion Nándor: Latroknak is játszott, Noran, Budapest, 2007, 928 oldal, 3999 Ft
Sajnos nem kevés idealizmus él bennem azt illetően, hogy egy adott közösségen belül (nevezzük most az egyszerűség kedvéért ezt falunak) ember és ember közötti viszonyt nem a nagypolitika, nem a Történelem (így, nagybetűvel), nem a nemzeti-nemzetiségi különbségek alakítják, hanem az egyes emberek egyéni tulajdonságai, illetve az adott közösség belső (!) szabályszerűségei és jellegzetességei.
Gion Nándor Latroknak is játszott cím regénytetralógiáját olvasva folyton annak bizonyosságát keresem, hogy a szereplők egymás közötti viszonyaiban egyáltalán nem az játssza a döntő szerepet, ki magyar, ki német, ki szerb, cigány, zsidó vagy csángó; sokkal inkább azon egyedi jellemvonások, mint például, hogy valakinek csak az számít, mindig legyen alkalom citerázni, énekelni, táncolni, más meg folyton a meggazdagodásban bízik, de csak nem akar összejönni neki. Van, aki minden helyzetet öntörvényűen old meg, s ezáltal törvényen kívülivé válik, mást meg mindenki félkegyelműnek tekint, mert folyton meséket mond, s meséi főszereplői saját ujjai, amikkel el is játssza történeteit.
A négy szervesen összefüggő regény helyszíne Szenttamás egy (egyébként a valóságban is létező) bácskai falu, ahol a fentebb említett nációk tagjai élnek. Ide költözik az első regény legelején, 1898 őszén a német nemzetiségű molnár Stefan Krebs és családja, tulajdonképpen az ő bő félévszázados történetüket ismerhetjük meg az idősebb Krebs lány, Rézi férjének, (Rojtos) Gallai Istvánnak az elbeszélésén keresztül (ez alól a második regény képez kivételt, melyben egyes szám harmadik személyű a narrátor).
Az a bizonyos bő félévszázad pedig, melyen a történet keresztül ível, magába foglalja az első világháborút, a Monarchia felbomlását, a Szerb –Horvát- Szlovén Királyság időszakát, a második világháborút, a hideg napokat, valamint a tioista Jugoszlávia kialakulását és megszilárdulását. S mintegy ötven István napot is, melyet Rojtos-Gallai, a narrátor minden évben rendesen meg is ünnepel. Még akkor is, amikor a falubeli magyarok életükért reszketnek, s ő maga is csak mesébe illő módon kerüli el, hogy a szerb partizánok megkínozzák. Még akkor is zenészeket fogad, akik egész nap neki és vendégeinek játszanak, és ami a különös, hogy ezek a vendégek, legyen azok magyarok németek vagy szerbek, sorra meg is érkeznek hozzá. Úgy tűnik tehát, hogy van olyan helyzet, mikor a falu lakosai ki tudják vonni magukat az aktuális történelmi-politikai helyzet alól.
S valahol ez a tanulsága a műnek. Hogy van olyan helyzet. De egy közösség teljes életét leválasztani a Történelemről lehetetlennek tűnik. És nem csak azért, mert így vagy úgy, de ebben az életbe belefolyik, bele-beleavatkozik az aktuális politikai helyzet, az, hogy a közösség tagjai milyen államalakulat polgárai, és hogy ebben az államalakulatban éppen mely nemzetiség a domináns, hanem mert bizony a már korábban említett belső törvényszerűségek és jellegzetességek néha „saját szolgálatukba állítják” a nagypolitika trendeket, értve ezalatt azokat az eseteket, amikor egyes szereplők az egyéni sérelmeiket, tragédiáikat (mint amilyen például egy anyának egyetlen fia elvesztése) torolhatják meg játszi könnyedséggel, mert a hatalom épp az ő népük kezébe került.
Azt írtam az elején, hogy a négy történet szervesen összefügg. A történetek időrendben egymásra következnek, a szereplők is ugyanazok, végig ugyanúgy a Krebs család tagjainak sorsa marad az előtérben. Tovább erősíti ezt, hogy immáron egy kötetbe összegyűjtve is olvasható a négy regény, s aki most először találkozik a művel (titkon remélve persze, hogy nem azért kézbe véve a könyvet, mert a borítón fel van tüntetve, hogy négy regényt tartalmaz, afféle teszkógazdaságos marketing-stratégiával), könnyen gondolhatja (még a borító ellenére is) egyetlen egy, bár négy fejezetre osztott történetnek.
Hogy ez a történet-e az igaz története a bácskai magyaroknak (és szerbek, és németeknek, stb), vagy hogy van-e egyáltalán olyan, hogy igaz történet, persze nem lehet biztosan kijelenteni. De ez a tetralógia is egy történet (a lehetséges sok közül), és mint ilyen olvasmányos, helyenként meglepő mértékben képes magával ragadni.
