Módra Ildikó – Szalma Edit: Trapp - részlet

Könyves Magazin | 2010. május 20. |

Módra Ildikó – Szalma Edit: Trapp (részlet), Naphegy kiadó, 2010, 88 oldal, 2990

1. fejezet

Egyértelműen ló

A nap unatkozott.
Fülledt, nyári délután volt, még a por is elnehezült az álmosságtól, és lustán szétterült az úton, és meg sem mozdult, a nap hiába piszkálta a sugaraival. Még egy cserfes szarka sem akadt, akinek fekete-fehér tollait összeborzolhatta volna. Már-már feladta a reményt, hogy valami érdekeset találjon a földi világban, amikor végre mozgást látott odalenn…
Az utca végén bukkantak fel, ketten voltak, lassan poroszkáltak, úgy helyezték a lábukat egymás után, mintha veszélyes terepen járnának, pedig nem volt alattuk semmi más, csak a délutáni sziesztáját élvező por. Úgy tűnt, mindkettőjüket lefoglalja valami fontos, emésztenivaló gondolat. Mi több, amikor ráfordultak a kocsifelhajtóra, amúgy sem szapora lépteiket még jobban visszafogták. Az egyikük már tétován nyújtotta kezét a zöldre festett kapun kornyadozó sárgaréz kilincs felé, amikor az ajtó hirtelen felpattant.
– Emmegmi??? – torlaszolta el a bejáratot egy szoknyába bújtatott kérdőjel.
A jó előre kigondolt magyarázat leszaladt a csizmaszárba, s onnan ki sem lehetett rugdosni, így a kérdőjel vitte a szót. A szó pedig akörül forgott, hogy sem bizonyos lovak, sem további állatmenekültek a portára be nem tehetik a patájukat vagy más erre alkalmas testrészüket. A kapun kívül rekedtek egyike ugyanis a ház gazdája volt, a kezében tartott szár végén pedig egy meglehetősen tanácstalan ló volt látható.
A nap feltette a lábát egy arra kóborló felhőre, és érdeklődve várta a folytatást. Rémlett neki, hogy egyszer, nagyon régen, már látott valami hasonlót, Trójában talán, ott is valami lovat kellett bejuttatni a kapun, de nem nagyon emlékezett, mi lett a történet vége…
Szőr Trapp, mert hogy ez volt a szebb napokat is megélt paripa becsületes neve, napok óta nem értette, mi történik vele. Csak azt gyanította, hogy pillanatnyilag nem sokra menne a tudományával. Bár kiváló eredményekkel dicsekedhetett trappban, galoppban és vágtában, ebben a szorult helyzetben mégis inkább igyekezett összehúzni magát.
Sikerült néhány lépést beljebb araszolniuk, úgy préselődött össze ló és ember, mintha réges-régi bajtársak volnának a veszedelemben. A magyarázat kárörvendően kuncogott a csizmaszárban, majd hanyatt vetette magát azzal a felkiáltással, hogy rá ma már úgysem lesz szükség, az akciót nélküle is végre tudják hajtani. A nap is elégedetten dőlt hátra, bár miután a párnának használt felhő időközben odébb úszott, csaknem lebucskázott az égről.
Szőr Trapp nem a származásának köszönhette nemesi címét, de miután széles körben kivívta a cirkuszi állatok elismerését, lovaggá ütötték.
– Üthettek volna kisebbet, úgy sajog a vállam – panaszolta még napokkal később is. Így lett Szőr Trapp. Ezután még nagyobb méltósággal viselte a tollas fejdíszt, a megfelelő vezényszóra elegáns mozdulatokkal heveredett le, zenére forgott, dobszóra pörgött, és sosem ijedt meg a közönségtől, az elefántoktól és a vihartól. Mindenkit elviselt a hátán, ha azt a mindenkit éppen nem Átoknak hívták. S volt még valami, ami világhíressé tette a cirkusz világában: képes volt kidobbantani a pontos időt. Ilyet talán még a sokat tapasztalt nap sem látott!
Ez a nemes lélek most azt vette észre magán, hogy kezd inába szállni legendás bátorsága. Szerencsére a gazdának végre sikerült előráncigálni valamicskét a magyarázatból: egy szülinapot emlegetett meg valami szünidőt is…
Joggal merül fel hát a kérdés, hogy mit keres Szőr Trapp a poros utcában, a zöld kapuban, egy villámokat szóró tekintetű asszonysággal szemben. Az úgy volt, hogy Szőr Trapp cirkusza tönkrement. Csődbe jutott. A társulatnak befellegzett. Ha lett volna rolójuk, azt is lehúzták volna. Átoknak – a különleges jogokkal felruházott csimpánznak – szabad bejárása volt az emberek lakókocsijába. Egészen addig, persze, amíg valami rossz fát nem tett a tűzre. Ő hozta a hírt a szörnyről, aki be fogja kebelezni a cirkuszt.
– Az emberek mindinkább rá figyelnek – mesélte a jól értesült majom –, s ahelyett, hogy színültig töltenék az egyre foszladozó sátor nézőterét, inkább előtte ülnek, és a képernyőjét bámulják.
Hitték is, nem is az állatok, ezzel együtt a sátor tovább foszlott és szakadozott. Aztán a Direktor egy szomorú vasárnap szélnek eresztette a Piccolo Cirkusz Világszám! társulatát. Az embereknek persze könnyebb volt, a Direktor példának okáért elment Toszkánába olajbogyót termeszteni, a fiatalabbak pedig elszerződtek más, szerencsésebb sorsú cirkuszokhoz. Ahol még nincs foszlás, szakadozás, ahol télen fűt, nyáron hűt a sátor, s ahol még mindig tudnak a dobozszörnynél érdekesebbet mutatni.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.