Mit ne adjunk a gyerek kezébe?

Ajándékot kerestem a húgom születésnapjára, aki olvasni szeret ugyan, de csak és kizárólag kortárs gyermeklektűrrel "neveli magát". Így a választásom az Animus kiadó honlapjára esett, mivel ők adják ki a Harry Potter könyveket, és tudom, hogy fő profiljukká az Amerikából, Németországból importált ifjúsági regények váltak.

Sok költőtől olvastam már, nem tudom, a prózaírók is így vallanak-e, hogy a gyermekirodalom, mint külön műfaj nem létezik, csak a szépirodalomnak egy olyan ága, ami gyermekek számára is élvezhető. Éppen ezért, ha túl fáradt vagyok, napozok a kertben, vagy vonatra ülök, gyakran viszek magammal ifjúsági regényeket.

A fülszövegek a tinédzserek számára mindennapos problémákat ígérnek, de megnézném én azt a magyar tizenévest, akinek az a legnagyobb gondja, hogy 300 vagy 400 euró zsebpénzt kap. A másik lehetőség pedig a fantasy felé ácsingózó, annak kreativitását azonban meg sem közelítő kalandregény, ami olcsó, kiszámítható bonyodalmakat ír meg, és általában borzasztóan nagy és közhelyes igazságokat mond ki.

Bár még mindig az a szerencsés, ha didaktikus a könyv, mert akkor legalább lezárt a történet (nem kell még öt folytatáson keresztül azon izgulni, hogy Heidi megkapja-e azt felsőt, amiben elmehet a bulira, elcsábítani a 14 éves Friedrichet), és felmerülhet bennünk az a gyanú, hogy a szerzőnek van valami mondanivalója, és nem (csak) az a szándéka, hogy alaposan megtömje a zsebét.

A szemétnek ezt az áradatát amiatt sem értem, mert ha érdekelnek minket a külföldi könyvek, az angolszász, skandináv vagy amerikai gyermekirodalom, akkor lehetne miből mazsolázgatni, és nem csak a nagy klasszikusokra, Beagle-re vagy akár Lindrgenre gondolok, hanem olyan kortárs, díjakkal kitüntetett, elismert írókra, mint az a Lois Lowry, aki Az emlékek őrét írta. Mert van olyan bestseller, amit szívesen adok gyermekek kezébe, hiszen olvashatóan megírt, fogyasztható, minőséginek nevezhető. Csak nem kell a magyar gyöngyszemekkel, Darvasi Trapitijével, vagy Kiss Ottó regényével összehasonlítani, mert feljajdul az ember.