A Mindszenty-agymosás titka

Valuska László | 2007. június 19. |
B+
Dominic Streatfeild: Agymosás, Bp., HVG Könyvek, 2007, 400 old., 3990 Ft.

"Ha nem mondod el, hol van az ideggáz, kivágom a szemed" - mondta Jack Bauer a 24 ötödik évadában. Ez mondhatni bevett eszköz nála, sőt korábban még az egyik gyanúsított feleségét is agyonlőtte, hogy érezzék, komolyan beszél. Ez egy ilyen világ, persze semmi sem igaz belőle, hiszen csak egy film, mondanánk. De itt van az Agymosás című könyv, amiből kiderül, hogy Jack Bauer kispályás. Sokkal izgalmasabb nemzetközi összeesküvések vannak és minden hírszerző ügynökség rosszabb a terroristáknál.

A Kokain című regény szerzőjének mindegyik sztorija önmagában elég egy hollywoodi filmhez. A szerző, Dominic Streatfeild a katonaság és hírszerzés sötét világában vájkál. Mint a Mandzsúriai jelölt, amiben Denzel Washington buktatta le a szemét amerikai kormány ármánykodásait. Az Agymosásban erről a történetről is sokat lehet olvasni, valamint átprogramozott emberekről, akik a sok kínzás+drog hatására azt vallották, amit kellett.

Ez derül ki Mindszenty József bíborosról és a körülötte lévő emberekről, hogy a komcsik valamit bevetettek a vallomásuk kicsikarásához. Mert maguktól nem törtek volna meg, viszont a drogoktól, az alvás megvonásától feladták és kikészültek. Végre nemcsak egy szürke történelmi tény, hanem akciófilmekbe illő sztorija is van Magyarországnak.

Streatfield olyan sok adatot, tényt és idézetet hoz, hogy ezzel néha megöli az egyes történetekben rejlő izgalmat, amikhez hasonlót csak Forsyth-nál, Vonnegutnál vagy Dicknél találni: a CIA átprogramozza emberei agyát, a nácik kísérleteznek mindennel, ami mozog.

Persze most egy történész vagy egy katona elmondhatná, miért hülyeség a könyv, hogyan hamisítja meg az adatokat a szerző. De én ilyenekről nem tudok, és nem is érdekel, mert az Agymosás nem száraz és unalmas történelemkönyv, esetleg lexikon a hírszerzés furcsa eseteiről. Sokkal inkább rengeteg izgalmas történet, amik közül mindegyik önálló kötetet vagy filmet igényelne.

Mert nem lehet elvitatni Streatfeildtől, hogy az ismeretterjesztés és a tényfeltárás mellett a szereplők lelki világára és a tájleírásra is figyel. Persze arra is az adatok szemszögéből. A történelemnek nem ismert részleteiről ír a szerző, amibe azért nem fér bele, hogy Mindszenty mit reggelizik, és hogyan tud puszta kézzel elbánni valakivel, miután megkínozták.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.