Dominic Streatfeild: Agymosás, Bp., HVG Könyvek, 2007, 400 old., 3990 Ft."Ha nem mondod el, hol van az ideggáz, kivágom a szemed" - mondta Jack Bauer a 24 ötödik évadában. Ez mondhatni bevett eszköz nála, sőt korábban még az egyik gyanúsított feleségét is agyonlőtte, hogy érezzék, komolyan beszél. Ez egy ilyen világ, persze semmi sem igaz belőle, hiszen csak egy film, mondanánk. De itt van az Agymosás című könyv, amiből kiderül, hogy Jack Bauer kispályás. Sokkal izgalmasabb nemzetközi összeesküvések vannak és minden hírszerző ügynökség rosszabb a terroristáknál.
A Kokain című regény szerzőjének mindegyik sztorija önmagában elég egy hollywoodi filmhez. A szerző, Dominic Streatfeild a katonaság és hírszerzés sötét világában vájkál. Mint a Mandzsúriai jelölt, amiben Denzel Washington buktatta le a szemét amerikai kormány ármánykodásait. Az Agymosásban erről a történetről is sokat lehet olvasni, valamint átprogramozott emberekről, akik a sok kínzás+drog hatására azt vallották, amit kellett.
Ez derül ki Mindszenty József bíborosról és a körülötte lévő emberekről, hogy a komcsik valamit bevetettek a vallomásuk kicsikarásához. Mert maguktól nem törtek volna meg, viszont a drogoktól, az alvás megvonásától feladták és kikészültek. Végre nemcsak egy szürke történelmi tény, hanem akciófilmekbe illő sztorija is van Magyarországnak.
Streatfield olyan sok adatot, tényt és idézetet hoz, hogy ezzel néha megöli az egyes történetekben rejlő izgalmat, amikhez hasonlót csak Forsyth-nál, Vonnegutnál vagy Dicknél találni: a CIA átprogramozza emberei agyát, a nácik kísérleteznek mindennel, ami mozog.
Persze most egy történész vagy egy katona elmondhatná, miért hülyeség a könyv, hogyan hamisítja meg az adatokat a szerző. De én ilyenekről nem tudok, és nem is érdekel, mert az Agymosás nem száraz és unalmas történelemkönyv, esetleg lexikon a hírszerzés furcsa eseteiről. Sokkal inkább rengeteg izgalmas történet, amik közül mindegyik önálló kötetet vagy filmet igényelne.
Mert nem lehet elvitatni Streatfeildtől, hogy az ismeretterjesztés és a tényfeltárás mellett a szereplők lelki világára és a tájleírásra is figyel. Persze arra is az adatok szemszögéből. A történelemnek nem ismert részleteiről ír a szerző, amibe azért nem fér bele, hogy Mindszenty mit reggelizik, és hogyan tud puszta kézzel elbánni valakivel, miután megkínozták.
