Fotó: Valuska Gábor
Müller Péter harminc éve kapta titokban tartott tanítómesterétől a Ji kinget, a konfucianizmus egyik szent könyvét, amiben a világegyetem működését lehet megérteni a természeti törvények segítségével. Müller a Ji king mindennapi használatát írta meg a 2006-ban megjelent Jóskönyvben, amiről a szerző csak annyit mond, “500 ezer ember olvasta el, nagyon nagy a felelősségem”. Egyszerre használták és használják jövendőmondásra, és ebből következőleg életvezetési tanácsadásra is a Ji kinget, de illetve Müller Jóskönyvét, amiért az íróra sokan egyfajta lelki vezetőként tekintenek.
A siker titka a szerző szerint abban keresendő, hogy komolyan veszi az olvasót:
“A Jóskönyv egy nehéz könyv, nem egy lányregény. Jung felismerte, hogy ebben a könyvben (Ji king - a szerk.) minden benne van, amit tud, de ő doktor bácsi volt, én meg író. Függetlenül attól, hogy nem tettem hippokratészi esküt, de úgy érzem, hogy ez kötelez. Neveket nem említek, a történeteket finoman átírom.”
Az interjú után Müller elmesélte, hogy egyszer lement bokszolni, és az első edzésen egy óriási pofont kapott a az edzőtől. A pofon okát nyilvánvalóan nem értette, de az edző azt mondta, győzni mindenki tud, veszíteni nem. Csak később jöttem rá, hogy valószínűleg már ekkor megtanult két fontos dolgot az életről: az embereknek szükségük van életvezetési tanácsra, és két ember közül az egyik mindig a mester lesz, a másik a tanítvány. Ő a nagyon fogyó spirituális-ezoterikus könyveinek köszönhetően mára az olvasói számára az öreg bölcs szerepét tölti be. Majdnem tíz évvel a Jóskönyv után megírta az Életművészetet, amiben az előbb említett sikerkönyv használatához ad segítséget.
Müller Péter: Életművészet
Rivaldafény kiadó, 2015, 224 oldal, 3990 Ft
Fábry Sándor elhívta egyszer a műsorába, és mivel nyugtalnságot érzett, megkérdezte a Ji kinget, mit várhat az estétől, majd mivel a viszály jelet kapta, ezért egy üveg borral érkezett. A mai beszélgetésünk előtt felcsapta a Ji kinget?
Nem minden esetben kérdezem meg a könyvet, melyet én magam is tanulok még. Amikor Fábry Sándor elhívott egy pódiumbeszélgetésre, akkor azért kérdeztem meg, mert volt bennem egy nyugtalanság, egy kérdés a szívemben, és mint kiderült, nem alaptalanul. Csak akkor kérdezem meg a könyvet (ha külön nem jelöljük, akkor a Ji kingre utal Müller Péter - a szerk.), ha olyan helyzetbe kerül az életem, hogy szükséges egy bölcs ember véleménye. A könyv azt válaszolta, hogy nem alaptalan a félelmem, és stratégia tanácsot adott. És egyben megtapasztaltam később a jóslat működésrendszerét. Roppant tanulságos volt!
Ön nyugtalanságot érez, megkérdezi a könyvet, ami viszályra hívja fel a figyelmet, és onnantól kezdve ön ezt a helyzetet úgy olvassa, hogy a viszályra kell készülni. Ebből a szempontból a könyv meghatározza azt, ahogy az életét éli?
Ez így van a jövendőmondó könyveknél, amelyek megkerülhetetlen dolgokról beszélnek. A könyv viszont egy stratégiát mond el, mintha egy sakkjátszmában egy mester tanácsát kérném. A helyzet adott, de hogy mit lépek, az tőlem függ. Nem a könyv adja a feladatot, csak belelát a mintába, amiben akkor is benne vagyok, ha nem tudok róla.. És tényleg ebben voltam benne! Hadd mondjam el, hogy ugyanezt a lelkesedést érzem a Ji kinggel, és az Életművészetből is ez árad, a sok példából és az összegyűjtött tapasztalatokból, mint amit Czeizel Endre élt meg, amikor a genetikába belehatolt: az ember hozzá tudott nyúlni a lét titokzatos magjához, és ott a magnál kell módosítani, hogy ne legyenek később tünetek. „Maglátás” - ez a Ji king lényege. Mindazok közül, amiket életemben olvastam, ősi szentkönyveket, hagyományt, ez a leggyakorlatibb. Pontosan azért, mert hozzá tud nyúlni az ember hétköznapi gondjaihoz. Belelát abba a mintába, amiben vagyunk, és segít megoldani. Tulajdonképpen az egyetlen olyan könyv a világon, amivel beszélgetni lehet, egy Mestert ad, ha jól olvassa az ember, és ha megtanulja, akkor a saját Mesterévé tud válni. Különleges könyv ez! Óriási mélységeket rejt magában, és egy nagy sorstanácsadó. Nem általában ad tanácsot, nem örök morális szabályokat határoz meg, hanem az ittnek és a mostnak a drámáját, és ebben teljesen egyedülálló.
Ebben az esetben mi a meghatározóbb: ön félelmet érez, a könyv felhívja a figyelmét a viszályra, így már előre meghatározza az est olvasatát, értelmezését? Vagy a könyv megjósolja, mi fog történni?
Az Életművészet című könyvet azért írtam, mert az embernek meg kell teremtenie önmagát. Leírom, hogy nincs eleve elrendelt jövendőnk, hanem mi magunk csináljuk. Erről szól ez a könyv. A saját életünk forgatókönyvének írói vagyunk, még akkor is, ha a téma mintája adott. Erre akarom ráébreszteni az embereket, én magam is így élek. Nem mindegy, milyen forgatókönyvet írok magamnak, rengeteg szereplővel, a varázsló, a művész mindig minden emberben benne van. Nem véletlenül lesz az életünk olyan, amilyen. Mi azt hisszük, hogy a körülmények hatalmában élünk, és az történik velünk, amerre sodor minket az élet. Vagyis a világ determinál. Az Életművészet arra tanít meg a Jóskönyv segítségével, hogy ez nem így van! A Fábry-történetben megláttam, hogy egy viszályhelyzetbe megyek bele. Egy viszály volt bennem, köztünk, és sok emberben még. A könyv arra tanított meg, hogyan kell egy ilyen helyzetben optimálisan viselkedni. Mi jó barátok vagyunk, azóta olvasta már ezt a történetet, de én a helyzet „genetikáját” ismerve, lényegében kiszúrtam a Sanyival, mert rátoltam a viszályt. Évezredekkel ezelőtt hadvezérek kértek tanácsot a könyvtől, és ha ezt a jelet kapták, akkor ott egy sokkal nagyobb tétről volt szó.
Amikor mintáról és sorsról beszél, azt hogy kell elképzelnünk: a könyv többet tud a rendszerről, rólunk, mint mi magunk?
Igen. A genetikában, éppúgy mint a Jóskönyvben 64 minta van. De mi magunk is tudhatjuk, ha megismerjük a könyvet. Minden ember hoz magával egy sorsfeladatot, kínaiul úgy mondják: Nagy Vállalkozás. Ez is lehetett volna az Életművészet címe. Mindenki hoz magával egy feladatot, mindenkinek meg kell csinálnia önmagát, és mindenkinek máshogy. Mindenkinek más a sorsvállalkozása. Nincs két egyforma sors, ahogy nincs két hasonló falevél sem. Nem egy örök vallásos tanítást ad, hanem azt mondja, hogy te mit hoztál magaddal, mivel kell elszámolnod. Ez a sors. Ezzel szemben áll, hogy az ember születése pillanatában kitörlődik ennek az emlékezete, hogy ő vállalt valamit, amiben benne vannak a próbatételek, a jók és a rosszak, és elindul az ego önérvényesítésének az útján a pillanatnyi haszonért. Az ember konfliktusba kerül önmagával, mert rövid távon lehet nyerni, de a háborút csak elveszteni lehet. Örök konfliktus van minden emberben. Aki megismeri a Jóskönyvet, tudja, hogy minden léthelyzetben meg lehet bukni, s meg lehet oldani. Aszerint, hogy kire hallgat magában: az egójára, vagy, vagy az Igaz Emberre. A kis én-re, vagy a nagy ÉN-re..
Mi a különbség a köznapi értelemben vett életművészet és az ön által használt életművészet között?
A közhasznú értelemben a szó „bulistát” jelent. Az én értelmezésemben azt jelenti, hogy pici korunktól kezdve ki kell hozni valamit magunkból. Mindenki feladattal jön a világra. Jó anyának lenni művészet, nem elég az ösztön. Vannak nagyon rossz anyák, közepesek, meg zseniális, művészi anyák. Azt mondja a hagyomány, hogy bölcs anyához születni érdem. Egy jó párkapcsolatot megépíteni művészet. Egy jó házasságot építeni, ahogy én a feleségemmel együtt vagyok 60 éve, bizony, művészet. Az életünk összes területét meg lehet oldani magas színvonalon és vacakul is. A mai ember nem a lelkében vitte a legtöbbre, hanem a technikában. Az a szó, hogy techno, művészetet jelent. Ebben művészek lettünk, de a lelkünkben nem.
Az Életművészetben azt írja, hogy az ember a környezetszennyezéstől a katasztrófákig mindenhez elszenvedőként áll hozzá, míg ön szerint a mentális, pszichés világunk hozza létre, befolyásolja, okozza ezeket a történéseket. De mégis hogyan?
Az én hangoltságom befolyásolja a környezetet. Attól függ, milyen hangulatban vagyok, úgy hangollak át, amikor beszélgetünk. A Jóskönyv azt mondja, hogy „megőrizni a szív derűjét és az előrelátás bölcsességét, ez az élet titka”. Tehát egyszerre az Értelemre és a szívre is hallgatni. Ha én magamat felhangolom, akkor szép zene szól. Egy karmesternek a mindennapok problémáiból bele kell lépnie Mozartba, át kell hangolnia magát. De ezt nemcsak a profi művészek tudják, hanem bárki. Hazajövök a zűrből, és nem mérgezem meg a családomat, hanem áthangolom a zűrömet rendre, és nem veszek össze a feleségemmel, nem bántom meg a gyerekeimet. Ha az én családom rendben van, akkor az sugárzik az emberek felé, és ennek beláthatatlan a mérete, mint a pillangóeffektus. Nem véletlenül vannak manapság a természeti katasztrófák, nem véletlenül van agyonmérgezve a természet, nem véletlenül tettük lakhatatlanná lassan a Földet: mindenről az ember tehet.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódik, hogy egy helyen azt írja, hogy “Önveszélyesen megzavarodott az emberi lélek”.
Bármilyen változtatást akarsz az életedben, azt magaddal kell kezdeni. Ez a Mágia-fejezet döntő része. „Ha itt megváltozom - mondja az egyik színpadi hősöm, és a szívére mutat -, akkor megváltozik minden!”. Akik nem találnak egy jó párkapcsolatot, holott keresik, azoknak itt bent kell megváltozniuk. Lélekben kell alkalmassá lenniük. Hangoltnak kell lenni ahhoz, hogy az ember megszólaltassa azt a zenét, aminek vevője akar lenni. Az Életművészet című könyvnek ez az lényege: hangolttá akarom tenni az olvasót, hogy jobb és szebb és értelmesebb legyen az élete.
A beteg társadalom betegít, állítja. Mit jelent ez a betegítés? A társadalom és az én hogy viszonyul az ön által leírt világban, amiben minden az énből indul ki és jut vissza?
A csőszkunyhós fejezetben leírom, hogy az esőcsináló varázsló megérkezik, és látja, hogy az emberek nincsenek rendben, és hogy ő le ne fertőződjön, kér egy csőszkunyhót, ahova elvonul. Még azt is megtiltja, hogy az ételt behozzák neki. Ha ezt nem teszi, három nap alatt őt is megfertőzi a hülye világ, és nem tud segíteni a többieken. Az első fázis megtisztulni. Az immunrendszert helyrehozni, hogy a környezet zűrzavar ne szennyezzen be. Ez minden spirituális út titka. Nem véletlenül kell egy műtét előtt kezet mosni. Kell a sterilitás, a belső immunitás, azt meg kell teremteni. Ez a kívülről való hatás. Onnantól kezdve, hogy az esőcsináló megtisztult, képes lett átvarázsolni a természetet is, esőt teremteni. (Ezt Richard Wilhelm német tudós személyes, döbbent tapasztalata volt.) A kínai bölcselet fordítva gondolkodik. Mi marxista alapon gondoljuk el: ahhoz, hogy én megváltozzam, meg kell változtatni a társadalmat. Az ősi bölcselet szerint a társadalmat nem a gazdaság, hanem az emberi lelkek sokasága hozta létre, tehát a lelket kell megváltoztatni, ha más világot akarok. Nem a politika szüli az embert, hanem az ember szüli a politikát, és olyan lesz, mint ő. Egészséges társadalmat csak egészséges lelkületű emberek tudnak csinálni. Őrültek csak őrült társadalmat tudnak. Ezt nem szoktuk elismerni, mert abban a hamis tudatban élünk, hogy a körülmények áldozatai vagyunk. A könyvem azt mondja, hogy a körülmények teremtői, sőt tettesei vagyunk. Fel kell ismerni az ember őrületeit, és azt is, ahol elrontja a saját és környezete életét.
Sokan társadalmi kataklizmák áldozatai, látjuk, ahogy életek változnak meg háborúk miatt, százezrek menekülnek el otthonaikból, új életet kell kezdeniük idegen országokban. Az ő esetükben hogyan érvényesül a fenti megállapítás, hogy kizárólag mi magunk vagyunk felelősek a saját életünkért?
Nem akarok sem filozofálni vagy politizálni. Én a második világháború gyermeke vagyok, porig bombázták a házunk, az anyámmal egy általa ásott, ágakkal borított gödörben éltünk fél éven keresztül, ez volt az én gyerekkorom. Amit látsz rémes híradókban, az semmi ehhez képest. És boldog gyerek voltam! Mert volt egy bölcs anyám, aki derűt sugárzott maga körül. Nem emlékszem arra, hogy félt volna, pedig németek és oroszok is jöttek, megerőszakolások történtek. Én kisgyerekként több hullát láttam, több véres embert és fejetlen törzset, gazdátlan kart és lábat, mint egész életemben, beleértve a filmeket is. Ez volt a gyerekkorom. És nem érzed bennem, hogy patologikus, rémült lény vagyok, mert megtaláltam magamban a dalt, ami harmonikus. Az anyám segített ebben, mert ő is megtalálta. Meg lehet teremteni a pokolban is a belső békét és a nyugalmat és a derűt. Tudod, mennyit énekeltünk abban a gödörben? Csodálatos hangja volt anyámnak! Operaénekes lehetett volna, de miattam nem ment a háború után az Operába, hogy felneveljen. Belülről jön ki minden, a társadalom azért ilyen, mert kevés ilyen erős lelkületű ember van, aki körül áradna az erő, a hit és a derű. Sajnos a mi világunk kedvez a diszharmóniának, az őrültségnek és a sötétségnek, ezzel számolni kell. Minden olyan pont, ahol fényt tudsz adni a sötétségben, igazi szent pillanat. A bibliai Teremtés úgy kezdődött, hogy az irtózatos sötétségben Isten belekiáltotta, hogy „Legyen világosság!” Azóta sötét és fény harcban áll. Tulajdonképpen ezt minden ember homlokára fel kell írni. Bennem van a varázsló. És nemcsak bennem, hanem mindenkiben! Van bennünk egy örök Lélek, aki az örök úton jár.
Az olvasói a Jóskönyv vagy az Életművészet című könyv alapján újraértelmezik az életüket, tanácsért fordulnak az ön könyvéhez, hisznek önben. Meddig tart az írói felelősség?
Ha bennem hisznek, akkor félreértik a könyvet. Önmagukban kell hinniük. Amilyen szinten megérti az ember a könyvet, olyan szinten jelenik meg a válasz is. A könyv csak javasol egy életvezetési stratégiát, rávilágít olyan témákra, amiket nem tudhat magáról az ember. Jung szerint a saját tudattalanjával beszél az, aki a Ji Kinget használja. Nem én adom a szikrát, mert az minden emberben benne van. Minden ember gyárilag halhatatlan, és sokkal jobban élhetne, ha nem hagyná magát megfertőzni, boldogtalanná tenni. Én döntöm el, hogy bennem milyen zene szól, és milyen zenére akarok táncolni. Az életművészet titka az önteremtő mágia. A Madách Színházba 1955-ben kerültem, azóta ott vagyok. Márkus László haldoklott a Játék a kastélyban előadása előtt. Az orvos azt mondta, hogy nincs előadás. Akkor odamentem, hogy “Lacikám, vállalod?” „Igen”, mondta alig hallhatóan, és elképesztően virtuóz, vidám előadást adott. Ugyanezt csinálta az anyám. És ugyanezt, én is: nem hagyom, hogy mások csinálják meg az életem, nem hagyom boldogtalanná tenni magam. Alszik a lelkünkben a varázsló, és én fel akarom ébreszteni. Ez a varázsló nemcsak hallatlanul erős, de felelős mindazért, amit megteremt maga körül. Lényege derű és tudás. Ő lakik a mélytudatunk legmélyén – akkor is, ha nem eszmélünk rá.
A könyvben leírja, hogy a patkányszenvedély uralkodik, nincs demokrácia, csak Moneykrácia. Sőt azt is megemlíti, hogy anyja jelzése döbbentette rá, hogy ön is hajlamos a patkányosodásra. A könyvben egyedül itt billen ki a nyugalmából, miért?
Az ember akkor billen ki a nyugalmából, amikor valami olyasmit érint, amit titkon a saját lelkét is zavarja, mert méltatlan hozzá. Én mindig akkor gurulok dühbe, amikor a feleségem valami olyasmit mond, amiben igaza van. Minél dühösebb vagyok, annál inkább igaza van. Ettől a patkányszenvedélytől nem vagyok intakt. Bennem is megvan, ezt magamnak is nehezen vallom be. Akinek ” az elég nem elég”, ott kezdődik a patkányszenvedély. Ez a posztkapitalizmus alapvonása. Ha ez kihoz a sodromból, vigyáznom kell, mert bennem van. Nem véletlenül élek ma.
