Tegnap mutatták be a moziban Az éhezők viadala-trilógia második részének filmváltozatát, a Futótüzet. A film legalább annyi tinédzsert vonzott és vonzz majd a moziba, mint anno az Alkonyat-sorozat:
- mindkét történet fantáziavilágba kalauzol
- mindkettőben egy erős nő vezeti a népet (felmerül a kérdés, hogy Bella mennyire számít erős nőnek),
- a két sztori rajongótábora között nagyon kicsi az átfedés: a Meyer-csapat a romantikus fantasyért, a Collins-csapat pedig az erőszakosért rajong.
De vajon hogyan tükröződik mindez a szerzők írói stílusán? Mennyire különböznek a mondatszerkezeteik, a szóválasztásaik? Szeretni Az éhezők viadalát, de nem rajongani az Alkonyatért épp annyira a stílus, mint a tartalom kérdése? Hogy megválaszolja ezt a kérdést, a Slate újságírója, Ben Blatt átfogó szövegelemzésnek vetette alá Meyer és Collins bestseller-sorozatait, és annyira belejött a dologba, hogy a Harry Potter-szériát is bevette a vizsgálatba. Kedvenc határozószók, melléknevek és mondatkezdések, önjelölt nyelvészeknek és hardcore rajongóknak.
Blatt azért hozzátette, hogy a szövegelemzés, hangozzék bármilyen tudományosan is, igazából nem más, mint a szavak számolgatása. (A leghíresebb „szószámolgatásos” vizsgálat Frederick Mosteller és David Wallace nevéhez fűződik, akik 1963-ban megállapították, hogy valószínűleg James Madison írt tíz esszét a névtelen Föderalista papírokból.) Az újságíró természetesen már számítógépes segítséget is kapott, az első kérdése pedig az volt, melyik szót használják legtöbbször az adott írók. Ez a kísérlet semmilyen izgalmas eredményt nem hozott, ugyanis szerzők legtöbbször azt írták le, amit bármelyik másik író. Azt, hogy ’egy’ és azt, hogy ’és’.
A második kérdés az volt, melyik a legjellemzőbb szó az adott szerző könyveiben. (Mosteller és Wallace arra a megállapításra jutott, hogy míg Alexander Hamilton (a Föderalista Papírok egyik szerzője) a ’míg’ szó ’while’ alakját használta leggyakrabban kötőszóként, Madison a szó ’whilst’ alakját részesítette előnyben.) Blatt listájára végül nem kerület fel azok a szavak, amiket csak az egyik szerző használt, vagy a három szerző együtt kevesebb, mint tízszer írta le. A listán szereplő szavak a szerzők általános hangját tükrözi. (Az eredeti, angol változatban természetesen. A kísérlet a magyar fordításokkal is érdekes lenne, mert megmutatná, a fordító mennyire formálta saját képére a szöveget.)
Leggyakoribb melléknevek a három szerző ifjúsági regényeiben
A leggyakoribb 'ly' végű határozószavaik
Az éhezők viadalában főleg a technikai részletek leírása kap nagy hangsúlyt, gyakoriak az olyan szavak, mint az ’intenzíven, hevesen’ (intensly), vagy az ’elektronikus’ (electrolnical). Az Alkonyat-szériában túlcsordulnak az érzelmek, tele van olyasmikkel, mint az ’izgatottan, nyugtalanul’ (anxiously), a ’vonakodva’ (unwilling), vagy az ’olvashatatlan’ (unreadable), amit főleg a karakterek Meyer főleg a karakterei kifejezéseinek leírására használ. Harry Potter világát pedig olyan szavakkal fedezhetjük fel, mint a ’csodás, bámulatos’ (wondrous) vagy az ’ijesztő’ (frightening). Meyer főleg a szereplői leírására használja a mellékneveket, Collins viszont technikai dolgokat jellemez velük.
Blatt a három szerző leggyakrabban használt tíz mondatát is táblázatba gyűjtötte.
Leggyakoribb mondataik
Nemcsak a teljes Az éhezők viadala-szériát, de az egyes könyveket is vizsgálatnak vetette alá. Hasonló, szószámolgatós módszert alkalmazva megállapította, hogy míg az akciódús első részben a ’gyenge’ (weak), a ’vad’ (wild) és a ’dühös’ (furious) dominál (Katniss kénytelen részt venni az élet-halál játékban), a másodikban a ’nevetséges, képtelen’ (ridiculous), és a’fizikai, testi’ (physical) melléknevek a gyakoriak (Katniss-nak egy második versennyel és egy lázadással is el kell bírnia), a befejező epizódban pedig a ’boldog’ (glad), ’szerencsés’ (lucky) és a ’vicces’ (funny) mellénévből volt a legtöbb (Katniss egy rakás szerencsétlen esemény után végre békét teremt).
Collins könyveiben még a szavak száma is alig tér el egymástól, az első rész 101,200, a második 101,900 a harmadik pedig 102,700 szót tartalmaz. Az Alkonyat-könyveknél több mint tízezer szó a különbség, a hetedik Harry Potter pedig csaknem kétszer olyan hosszú, mint az első.
Rowling sokszor él a bizonytalanság eszközével, Meyernél viszont mindenki sóhajtozással fejezi ki a lelkében dúló érzelmi viharokat. Collins könyveiben a kijelentő mondatok, és az akcióleírások kapnak döntő szerepet. Blatt csinált egy listát a három szerző leggyakoribb háromszavas mondatindításából is (Collinsé pl. ’I can see’ (Látom), ’I try to’ (Próbálom) és ’I have to’ (Meg kell)), aztán kiszámolta, hogy a mondataik hány százalékát kezdik ezekkel a könyveikben.
Rowling ez az arány 2,35 százalék, Collinsnál 2,69, Meyer pedig 4.42. Meyer tehát gyakran ismétli önmagát, ám ez Blatt szerint ettől prózája nem lesz rossz, csak kevésbé változatos. Hemingway például a mondatai 5,3 százalékát kezdte ugyanúgy (’There was a’ (Volt egy) és ’He did not’ (Ő nem)) első regényében, A nap is felkelben.
Forrás: Slate
