Ma kiderül, melyik a legjobb magyar képregény! [Alfabéta-díj 2009]

-Szűcs Gyula- | 2009. április 18. |

Ma a Gödörben rendezett 5. Magyar Képregényfesztiválon kiosztják a hazai képregényes élet legfontosabb díját, az Alfabétát. What the fuck is Alfabéta-díj? - teheti fel most a kérdést a Könyvesblog olvasó.  A válasz valahol félúton van a Filmszemlék  kicsit belterjes díjátadójának utánzása, meg a  félhülye 168 Órások cseszegetése között: a magyar képregényes Oscar azért lett Alfabéta-díj, mert Bölcs István szerint "a képregény lebutított műfaj a nem olvasók számára."

Szerencsére mostanában tényleg csupa kurvajó cucc készült itthon. Az Alfabéta-díj nemcsak  a klasszikus, füzetszerű "kép-regény", de "kép-novella" és "kép-sor" kategóriában is kiosztásra kerül, előbbibe a három oldalnál hosszabb, rejtvényújságokban, antológiákban megjelent képregények, utóbbiba a népszerű comic stripek tartoznak. Na lássuk az idei indulókat!

Kép-novella jelöltek:

Graphit-Zorro de Bianco: Az apák bűnei (Christina Brand novellája nyomán, megjelent a Pinkhell 5. számában)
Horváth Henrik-Árva-Szabó Péter: Whole car (megjelent a Zap antológia 1. számában)
Kovács Péter: Kántor (megjelent a Zap antológia 1. számában)
Lakatos István: Miserere homine (megjelent a Műút 8. számában)

Kép-csík jelöltek:

Csöpögő könnycsöppök (Marabu, megjelent a Kreténben)
Dr. Sör Kálmán moziba megy (Göndöcs Gergely, megjelent a Sör Kálmán gyűjteményes kötetben)
A Naravan IV ostroma, epilógus (Kovács Péter, megjelent a Panelben)
Papír(on) (Szentgyörgyi Ottó, megjelent gyűjteményes kötetben)
Strip (Haragos Péter, megjelent a Pinkhellben)

 

Kép-regény kategóriában (ide tartozik minden 2008-ban megjelent sztori, ami hosszabb 20 oldalnál) a  négy jelölt: a Johnny Fellow Tebeli SzabolcstólA fiú, akit Zsuzsinak hívtak Felvidéki Miklóstól, a Stroboscopa a Kemenes-Varga párostól, és Futaki Attila Spirálja.

 

Johnny Fellow, a Navigátor

Tebeli Szabolcs (aka Brazil) 2007-ben már besöpört egy Alfabétát kép-regény kategóriában, a Rohamban folytatásokban megjelenő zseniális "nyakkendős fantasy-ért", a Bürokratákért, amit közösen jegyez Németh Áronnal és Oroszlány Balázzsal. (Balázst most leleplezzük: ő az egyik leglelkesebb kommentelőnk, Komavary!!!) Brazil rajzstílusa érezhetően fejlődött az utóbbi években, a Bürokraták monokróm (helyesebben piros-fehér) színei mellett már profin használja a zöldet és a sárgát is, előbbit az űrlényekhez, utóbbit a hatalmas űrmetropoliszokhoz. (Igaz, saját bevallása szerint ezt a képregényt már 2002-ben összerakta valamilyen szinten.)

A Johnny Fellownak egyetlen hibája van: a humorban extrém erős írópáros kihagyása a buliból. Brazil egymaga vállalta be a rajzokat meg a szöveget,  de az utóbbi néha csikorog, mintha előbb lett volna készen a képregénykockákkal, és csak a leadási határidő előtt jutott  volna eszébe, hogy a buborékokba is kell valami. Oké, a végeredmény még így is abszolút vállalható: Johnny Fellow, a taxisból lett űrfejvadász egy repkedő fénycsaj segítségével (aki kísértetiesen hasonlít a Bürokraták gót lányára) megfékezi a Csillagvárosban tomboló, böhömnagy vörös űrszörnyet. "Az egészet azért csináltam, hogy végre lerombolhassak egy várost, sőt, egy egész bolygót" - mesélte legutóbb az alkotó, aki ha minden igaz, gőzerővel dolgozik a folytatáson. (A)

 

Stroboscopa

2008-ban a Magyar Képregénykiadók Szövetsége pályázatot hirdetett: meghitelezi a legjobb szerzői kiadású képregények nyomdaköltségeit, amit a készítők ráérnek visszaadni az első komolyabb eladások után. Varga Péter és Kemenes Iván kiütéssel győztek a  versenyen a szürreális-misztikus Stroboscopával, ami egy látnokokkal és kísértetekkel súlyosbított nyomozás történetét meséli el, egy sohasemvolt Budapesten, 1924-ben.

A főhős a sovány, napszemüveges Stromfeld nyomozó, aki egy kicsit a Pokolból Johnny Deppjére hajaz, de van benne valami a Hellblazer-képregények Sting-hasonmás okkultistájából, John Constantine-ból is. A hasonlóság valószínűleg nem véletlen: Péter régóta nagy Constantine-rajongó, ő fordította a magyarul megjelent Hellblazer-sztorikat a Kingpin kiadó Vertigo-válogatásába (valamint a Sin City-sorozat Nehéz búcsú című nyitókötetét is). Egy érdekesség: Varga Péter, és a Bürokraták díjnyertes írói, Németh Áron és Oroszlány Balázs is ugyanannak a Scriptorium nevű, neten szerveződött (ponyva)írói önképzőkörnek volt a tagja a 2000-es évek elejétől, amit később Kleinheicz Csilla, az Ólomerdő írója vezetett.

A Stroboscopa hangulatban nagyon erős, rajzstílusban már kevésbé. Bár a magamfajta hardcore Hellboy-rajongónak nagyon imponál, hogy Kemenes Iván technikája Mike Mignola letisztult minimalizmusát idézi, itt az az érzésem volt, hogy míg Mignola a profizmusát "butítja le gyerekrajz szintre", addig  Ivánnál ez a jelenlegi maximum. A folytatást ennek ellenére jobban várom, mint a Johnny Fellow #2-t! (A)

 

A fiú, akit Zsuzsinak hívtak

El lehet mesélni 24 oldalas képregényben Johnny Cash "A Boy Named Sue" című nótáját? Eddig azt hittem, nem, de a rókafejű fickóval már külföldön is befutott Felvidéki Miklós a dalszöveg alapján elképesztően jó rockabillybe oltott B-filmes képregényt (csak hogy tovább súlyosbítsuk a dal-szöveg-rajz képzavart) hozott össze. És még csak 19 éves!

Johnny Cash-rajongóknak persze nem sok újat mondhat A fiú, akit Zsuzsinak hívtak. Van egy srác, aki csak egy gitárt meg egy üres üveget örökölt az apjától, na meg az idióta lánynevet:

My daddy left home when I was three
And he didn't leave much to ma and me
Just this old guitar and an empty bottle of booze.
Now, I don't blame him cause he run and hid
But the meanest thing that he ever did
Was before he left, he went and named me "Sue."

Ezért elhatározza, hogy megkeresi a fatert, és ököllel plasztikázza át az arcát:

He was big and bent and gray and old,
And I looked at him and my blood ran cold
And I said: "My name is 'Sue!' How do you do!
Now your gonna die!!"

A folytatást már nem idézzük be, legyen elég annyi, hogy a képregény azon túl, hogy abszolút szöveghű a dalhoz, zseniális ponyva a maga kategóriájában: a kedvencem a vadnyugati filmek mexican standoffjait idéző képkocka, amikor a fater pisztolyt fog a fiára, Zsuzsi meg a klasszikus pump up shotgunnal tartja sakkban az apját, mindezt a kisváros főterén, háttérben a naplementével, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva! Az alkotó bónusznak telepakolta a képregényét tipikus "felvidékimikis" poénokkal: például, hogy Johnny Cash Zsuzsitól kapja meg a legendás gitárját, miután lebuzizza a srácot a neve miatt. (A+)

 

 

Futaki Attila Spiráljáról Földes András kollégánk az Indexen írt részletes kritikát.

 

Irgalmatlanul nehéz dolga van tehát az Alfabéta-zsűrinek, név szerint Varró Attilának, aki a Mozinet képregényfelelőse és a Kult-Comics című kötet szerzője, Greff Andrásnak (a Magyar Narancs rovatvezetője), Galgóczi Tamásnak (ekultura.hu), Santitónak (Geekzblog), Birkás Péternek (PC Guru) és Dunai Tamásnak (Panel, Műút, kepregeny.net).

A zsűri tegnap jól berúgott szavazott a díjak sorsáról a Roham kocsmájában, a Révayban, ahol csatlakozott hozzájuk a fesztivál két külföldi vendége is: Dodo Nita, a Román Képregényszövetség elnöke, és Kati Kovács, a magyar felmenőkkel büszkélkedő, de jelenleg Olaszországban élő finn képregényrajzoló.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.